Skip to main content

Angyali megismerés

Dr. Kovács Gábor atya Kerub cikkeiből.

Angyali megismerés
Keresztény közösségben fölmerült a kérdés, ismerik-e a démonok gondolatainkat. A teológusok, meglehetõsen egyhangúlag, nemlegesen válaszolnak. De ha pontosabban meg akarjuk érteni a dolgot, nem kerülhetünk el egy némileg elvont eszmefuttatást. Az alább mondottak Aquinói Szent Tamás tanításának
újragondolt és lehetõleg mai nyelven történõ megfogalmazásai.
Az angyal, tiszta szellem lévén, szellemileg fogadja be azt,
amit megismer. Így szükségképpen ismeri önmagát, hiszen ön-
magában szükségképpen jelen van, éspedig szellemileg, hi-
szen szellem. (Ez egészen más önismeret, mind az emberi szel-
lemé, amely reflexióval történik.) A többi angyalokat eszmei
jellegükben (rationes) ismeri meg, amely relációban áll saját
lényével (minden eszme minden eszmével összefügg valami-
képpen), és így a teremtés tényénél fogva jelen van benne; mint
Szent Tamás mondja, “Isten Igéje minden szellemi teremt-
ménybe belevéste minden dolog valamennyi eszméjét, mind a
testiekét, mind a szellemiekét” (STh I 56,2c).
Istent ismeri az angyal természetes képességénél fogva saját
teremtett angyali lényegén keresztül, mint annak teremtõjét
és õsmintáját; a szent angyal pedig, aki a próbát megállta és
most látja az Atya arcát, Isten természetfölötti ajándékánál fog-
va közvetlenül és önmagában is, “színrõl színre”.
Az anyagi dolgokat az angyal ismét eszmei mivoltukban isme-
ri. Saját lényege, mint mondtuk, relációban áll minden terem-
tett dolog eszméjével. “Omnia materialia in ipsis angelis
praeexistunt” (STh I 57,1c): minden anyagi dolog már elõbb
létezett magukban az angyalokban, nem anyagi mivoltában,
hanem eszméjében. (Emlékezzünk a gondolatmenetre, amely
a teremtésben talált eszmékbõl következtetett az angyalok léte-
zésére!) Ez az eszmei ismeret azonban nemcsak elvont és álta-
lános, hanem kiterjed a dolgok konkrét valóságára, mert úgy is-
meri azokat, amint a Teremtõt tükrözik, tehát egyedi voltuk-
ban, egyúttal azonban tisztán szellemi és nem érzéki módon.
(Nem absztrakcióval, nem diszkurzíve, nem következtetve.)
Mindebbõl következik, hogy az angyalok ugyanezen a módon
ismernek bennünket, embereket is, sajátosan összetett, tes-
ti-szellemi mivoltunkban. “Ismerni” és “kimerítõen ismerni”
azonban nem ugyanaz. Kimerítõen csak Isten ismer mindent,
akinek “semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe elõtt,
sõt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme elõtt, akinek el-
számolással tartozunk” (Zsid 4,13). Amit az angyal sem ismer-
het meg az emberbõl, az “a szív gondolatainak”, az emberi
szellemnek sajátos területe, a szabadság birodalma. Ez nincs
készen adva az ember eszmei mivoltával, hanem kreatív ön-
meghatározás, amelyet kívülálló teremtmény csak következ-
ményeibõl lehet képes fölismerni. “Ki ismeri az emberek közül
az ember bensõ dolgait, ha nem az ember lelke, amely benne
van?” (1Kor 2,11). Nagyon is ismerheti azonban az angyal az
emberi szellem és test határterületét, a pszichikai világot,
amelyben az embert befolyásoló képzetek és motivációk mo-
zognak, és ebbõl felismerheti döntéseinek várható irányát.
Sem az angyalok, sem a démonok nem tudnak rólunk mindent,
lényünk legmélye nem fedetlen elõttük; de azért jóval többet
tudhatnak rólunk, mint a legrátermettebb pszichológus tudna,
ha álló nap tanulmányozna bennünket. “Látványossága lettünk
a világnak, az angyaloknak is” (1Kor 4,9).
Egyfelõl tehát nyugodtak lehetünk, a démonok kutató tekintete
nem röntgenez át bennünket bensõnk legmélyéig. Másfelõl
nem szabad beleesnünk abba a naiv hibába, hogy az angyalo-
kat és a démonokat úgy kezeljük, mintha testi lények volnának,
és pusztán az érzékelésbõl merítenék adataikat. Ez Frank
Perretti “Ez élet sötétsége” c., egyébként kitûnõ könyvének
egyik szemléleti tévedése.
Hozzá kell még tennünk, hogy amit az angyal elvben ismerhet,
azt sem mind szemléli egyszerre ténylegesen. Az angyalok sem
egyformák, szellemi teljesítõképességük más és más, és ettõl
függõen tudnak több vagy kevesebb eszmét együtt szemlélni
(szellemi értelemben), átfogóbb és mélyebb, vagy korlátozot-
tabb és felületesebb módon. De intellektuális teljesítményüket
mindenképpen messze az emberé fölé kell helyeznünk.
A szent angyalok, akik Istent színrõl színre látják, természetfö-
lötti módon további ismereteket kaphatnak Istentõl, amelyek
természetes megismerõképességüket meghaladják: pl. Gábriel
hírül adja Máriának a megtestesülés misztériumát, amelyet Is-
ten nyilatkoztatott ki. Az ilyen közlések teljesen Isten szabad
tetszésétõl függenek.

Hallgass a szívedre!

Szent Tamás magyarázata szerint „az angyalok „őrző-védő" szolgálatuk teljesítése során nem tudnak közvetlenül hatni az ember értelmére vagy akaratára, csak közvetett módon „per modum suadentis", vagyis az érzékekre és a képzeletre irányuló jótékony ráhatással. Az így ébresztett érzelmek és a képzeletben előidézett benyomások mozgatják meg azután az emberi értelmet és akaratot. (vö. Summa Theologica, I, q. 111, aa. 2-4)

E tanítás alapján létezik egy titokzatos hatodik érzék (érzékszerveken kívüli észlelés), ösztönös megérzés, felismerés, a dolgok mélyére való látás. „Isteni sugallat" által válunk képessé az igazság előzetes logikai okfejtés nélküli felismerésére.

Ezért fordulhat elő, hogy megérzéseink beteljesülnek.

„Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. Vigyázz magadra előtte, és hallgass a szavára! Ne szegülj ellene, mert nem bocsátja meg hitszegéseteket, hiszen az én nevem van jelen benne. " (2 Móz. 23.20-21 )

A hűvös ész ellenében merjünk érzéseink szerint dönteni!

A Biblia mást mond

Jer. 17.9 Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!  - vagyis azt mondja, NE hallgass a szívedre!

Milyen alapon tudnád eldönteni, hogy egy angyal, vagy egy démon az, aki a "sugallatot" adja? Isten (a SzentSzellem) a Biblián keresztül kommunikál velünk, nem pedig sugallatokon keresztül. Úgyhogy, mindig, mindent vessünk össze a Biblia tanításával!

Tiszta szív kell!

A döntés roppant egyszerű:

Jézus szíve tiszta volt. Akik beengedik Őt szívükbe, Hozzá tartoznak, és tökéletesen hisznek Benne, azoknak szívében is tiszta érzések támadnak.

ez így túl szép lenne

Ezek szerint a megtért embert már nem érik el a démonok, már nem követ el bűnt, már mindig az Újember működik, már nincs is RBT, stb...?

 

Egyszerűségében rejlik tökéletessége

"Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan Ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." (1Jn 1.7-9)

Krisztus közelsége lelki megtisztulást eredményez, és szeretetteljes gondolatokat, emóciókat ébreszt.

 

Szentség és Megszentelődés folyamata

Az igaz, hogy Krisztus közelése szeretetetteljes gondolatokat, emóciókat ébreszt, azonban a "megtisztulás" itt a földi életben egy hosszú folyamat, egészen a halálunkig tart. De amikor véget ér a földi életünk vagy az Úr visszajön, addigra teljesen megtisztulunk (és szerintem a folyamat 99%-a az utolsó pillanatban történik)

Fil. 1.6 Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.

Ezt a megtisztulást nevezem "Megszentelődés folyamatának". 

A Szentség, pedig az a jogi állapot, amelybe megtérésünkkor kerülünk Isten szemében. Aki elfogadja Jézus Krisztus áldozatát magára nézve is, amely által bocsánatot nyer minden bűnére, azaz hagyja hogy megváltsa Jézus, azt az Isten elkülöníti maga számára (ebben az értelemben vagyunk Szentek)

Igazából a Belső emberünk, aki majd tovább él az örökkévalóságban az a Bűntelenség értelmében is "Szent".  De ez most a földi élet során még nem nyilvánvaló, mert egy Bűnös természettel kell még együttélnünk ebben a testben. De ezt a romlandó és bűnre hajlamos testet legkésőbb a halálunkkkor itthagyjuk.

Fontos tehát értenünk, hogy a hívők azok "Isten Szentjei", viszont követnek el bűnöket, mert még rendelkeznek a régi bűnös hajlammal, amit Ádám óta örököl minden ember.

 

Gyümölcs vagy akarat?

 

A megszentelődés során Krisztushoz válunk hasonlóvá.

A Gal. 5.22-23 szerint egyre inkább a következő lelki tulajdonságok lesznek jellemzőek ránk:

"A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás."

Nem igazán tudjuk, hogy e pozitív jellembeli változások elérésében mi a hívő ember feladata, s mennyi a Szent Szellem ajándéka.

 

Pozitív jellembeli változások

A Pozitív jellembeli változásokat mind a Szent Szellem munkája ki, az ő Gyümölcse: "A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. "

Az ember feladata, az hogy akaratával arra törekedjen, hogy megmaradjon Isten szeretetében, azaz elmélkedjen az Ő igéjén, szeresse az Igét. Hogy akaratával az Istennel való közösséget válassza.
Figyelj Istenre, Krisztusra, tanulmányozd Őt, elmélkedj a tanításain, szeretetén és kegyelmén. Ne a gyümölcsökkel törődj: az nem a te dolgod. Azok majd jönnek mellékesen, ha az előbbiekkel foglalkozol.

Gyümölcstermés vagy cselekedetprogram

Itt válaszolok  (külön blogbejegyzést nyitottam ennek)

Mi az akarat szerepe?

Azt állítod, hogy az akaratnak nincs szerepe, s csak akkor kell jót cselekednünk, ha szívünkben erre külön indíttatást érzünk?

akarat

 bár azt írtad kettővel ezelőtt a címben: Gyümölcs vagy akarat, de a szövegben ezt írtad:"Nem igazán tudjuk, hogy e pozitív jellembeli változások elérésében mi a hívő ember feladata, s mennyi a Szent Szellem ajándéka." .

Feladata - erre a válaszom azt volt, megmaradni Isten szeretetében. Hogy ehhez kell-e akarat, azt döntsd el te.