Skip to main content

Bizonyság a gyermekségről

Van születési anyakönyvi kivonatod? Tudod bizonyítani a származásod?

4Móz.1. 1 Így beszélt az Úr Mózeshez a Sínai-pusztában, a kijelentés sátrában, a második év második hónapjának elsején azután, hogy kijöttek Egyiptomból:
4Móz.1. 2 Vegyétek számba Izráel fiainak egész gyülekezetét nemzetségeik szerint, atyáik háza népe szerint, a nevek száma szerint, minden férfit főről főre, 3 húszesztendőstől fogva és feljebb, mindenkit, aki harcra fogható Izráelben. Számláljátok meg őket seregenként, te és Áron!

Ha egy zsidó bizonyos lehetett a származása felől, miért ne lehetne bizonyos a keresztény?

Hogyan tudhatom egyáltalán, hogy valóban és igazán Isten gyermeke, Krisztus Testének tagja vagyok, aki a Szent Szellem által született?

"Tiszta apja ez a gyerek" - szokták mondani. Családi ismertető jelünk van. Van egy közös jellemvonása Isten gyermekeinek - melynek birtoklása bizonyítja a gyermekséget. Mi ez a nagy jellemvonás, ez a családi ismertetőjel? Jézus maga adja meg a választ:

Lk.7. 35 De minden gyermekében igazolódott az ő bölcsessége.”
Mt.11. 19 Eljött az Emberfia, ... A bölcsességet tettei igazolják.

Ábeltől kezdve, minden gyermek, a bölcsesség minden fia valamilyen mértékben kifejezésre juttatta ezt a jellemvonást: igazolta Istent!

Talán nem értjük meg egykönnyen, mit jelent ez: igazolni Istent; de egy vers megvilágítja majd ezt:

Lk.7. 29 Miután meghallgatta őt az egész nép, még a vámszedők is igazat adtak Istennek azzal, hogy megkeresztelkedtek a János keresztségével, 30 a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát, és nem keresztelkedtek meg általa.

A vámszedők igazolják Istent, és elítélik magukat, megtérnek és megkeresztelkednek. A farizeusok ellenben magukat igazolják és elítélik Istent. Nem hajlandók megalázkodni, megtérni, önmagukat megítélni.

Káin és Ábel óta, az egész emberi család, ezen az egyszerű próbakövön próbálhatja meg "származását". Vajon elfoglaltuk-e az ítélet helyét? Meghajoltunk-e Isten előtt igaz bűnbánatban? Mert "Istent igazolni" ezt jelenti! Mert ez a két dolog egy és ugyanaz. Az az ember, aki önmagát elítéli, igazolja Istent. Aki pedig Istent megítéli, az önmagát igazolja.

De! Amikor a bűnbánat és a töredelem alapjára helyezkedünk, Isten azonnal elfoglalja a védő helyét (nem a bíróét, hanem a védőügyvédét). Ő mindig igazolja azokat, akik elítélik magukat. Minden gyermeke Őt igazolja, Ő pedig igazolja valamennyi gyermekét. Amikor Dávid kimondta: "Vétkeztem az Úr ellen!", azonnal meghallotta a választ:  "Az Úr is elengedte vétkedet" (2Sám.12.13) .  Isten bocsánata nyomon követi az ember bűnvallását (1Jn.1.9). Nincs tehát nagyobb bolondság az önigazolásnál, mert Istennek „Igaznak kell bizonyulnod beszédeidben, és győznöd kell, amikor perelnek veled.” (Róm.3.4)
A bölcsesség családjának minden valódi tagját legjobban jellemzi az önmaga elítélésének szelleme, viszont az önigazolás szelleméről ismerhetők meg azok, akik nem tartoznak ehhez a családhoz.

Aki eljutott ide - önmagát elveszettnek ismeri be, ha elítéli önmagát, elfoglalta az igazi bűnbánat helyzetét, akkor határozottan és bizalommal vallást tehet "származásáról" - "Isten gyermeke vagyok".

Így kell beszélnünk: "Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe" (1Jn.3.14), "Tudjuk, hogy Istentől vagyunk" (1Jn.5.19), "mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.”(Jn.6.69)

Kedves Olvasó, te meg tudod vallani származásodat? Ne hamarkodd el a választ! Ne mondd: "Én ennek vagy annak a Gyülekezetnek a tagja vagyok. Élek az úrvacsorával. Erkölcsös életet élek. Olvasom a Bibliát. Rendesen imádkozom. Sokat áldozok jótékony és vallási célokra..." Mindez igaz lehet, de ezek egyike sem bizonyítja a Szellemtől születésedet. Magának a Szellemnek a bizonyságára van szükség, hogy Isten gyermeke vagy és ez a bizonyság mindig együtt jár a Úr Jézusban való egyszerű hittel.

"Aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel." (1Jn.5.10). 

A Szent Szellem múlhatatlan elpecsételéséről van szó, arról, hogy szaván fogjuk Istent.

"Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe." (Jn.5. 24 )

 

 

Zsolt.51. 4 Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!
2Sám.12. 13 Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az Úr is elengedte vétkedet, nem halsz meg.
1Jn.1. 9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.
1Jn.3. 14 Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van.
1Jn.5. 19 Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van.
Jn.6. 69 És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.”
1Jn.5. 10 És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról.

 

(Elmélkedések Mózes 4. könyvéről)