Skip to main content

Gyerekhatárok - maga/egymás terhe

A gyerekek minden lehetőséget megragadnak, hogy szabaduljanak kötelességeiktől, amíg szüleik el nem várják tőlük, hogy vállaljanak felelősséget önmagukért. A határokat nem elegendő tanítanunk, be is kell mutatnunk, sőt nekünk kell határrá válnunk gyermekünk számára.

A felnőtté váláshoz tartozik, hogy megtanuljuk, miért tartozunk felelősséggel, és miben szorulunk mások segítségére. Pál apostol galatákhoz írt levelének 6. fejezetében két ellentmondásosnak tűnő felszólítással találkozunk: „mindenki a maga terhét hordozza" (5. vers), és „egymás terhét hordozzátok" (2. vers).

Első látásra úgy tűnik, mintha a saját problémáinkon kívül másokét is magunkra kellene vállalnunk, és sokan valóban így éljük az életünket. A Bibliában azonban nem erről van szó. Az eredeti görög szövegben a „teher"-nek fordított szó helyén két különböző kifejezés áll (phortion, baros) a fent idézett versekben. Azoknak a terheknek a hordozásában kell segítenünk egymásnak, amelyek nehéz sziklatömbökként nehezednek ránk (baros), ilyenek lehetnek például a pénzügyi nehézségek, az egészségi problémák vagy a súlyos érzelmi válságok. A mindennapi élet felelősségének terhe azonban olyan, mint a hátizsák, amelyet magunknak kell hordoznunk (phortion) - azaz a munkával, tanulással, illetve barátaink, családtagjaink vagy a gyülekezetünk iránti kötelességeinkkel kapcsolatos feladatainkat.

A gyerekek gyakran hátizsákjuk hordozása alól is kibújnának, és elvárják, hogy helyettük oldjuk meg a problémáikat. Ez azonban nem a szülők feladata. Meg kell tanítanunk őket arra, hogy míg az erejüket meghaladó feladatokban (autós fuvarozás, anyagi források előteremtése, válsághelyzetek megoldása) számíthatnak a segítségünkre, vannak dolgok, amelyeket önállóan kell megoldaniuk (tanulás, viselkedésük kordában tartása, feladataik elvégzése).

Bizonyos dolgokban és problémákban ugyanakkor igenis segítségre szorul a gyermek. Az élet nehéz, és senki sem képes egyedül eleget tenni a vele szemben támasztott elvárásoknak. A magányos harcosok, akik minden nehézséget egyedül próbálnak leküzdeni, érzelmi szempontból nem feltétlenül egészségesek.

„Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg" - bátorít minket a Biblia (Zsid 12,12). Mindannyiunknak szükségünk van mások támogatására, szeretetére, tanácsára és bölcsességére az életben való boldoguláshoz.

Gyermekünknek tudnia kell, hogy ha válsághelyzetbe kerül, ha el van keseredve vagy képtelen egyedül megoldani egy problémát, nyugodtan hozzánk fordulhat segítségért. Teremtsünk olyan légkört az otthonunkban, ahová hazatérve előállhat ehhez hasonló bejelentésekkel: „Bukásra állok matekból, és egy kukkot sem értek az anyagból" „Elkaptak a rendőrök" vagy „Terhes vagyok". Nagyon fontos, hog}' a család ilyenkor körülvegye a gyermeket, és segítsen a problémája megoldásában.

(Gyerekhatárok)

Korlátszabás lépései- szelíd,

Korlátszabás lépései

- szelíd, kedves, gyöngéd vagyok
 1. Szabály kijelentése (nálunk az a szabály, hogy 8-kor megy a 10 éves aludni, mert nem nő fel rendesen)
     Korlát szabás (nem túlzó, nem hibáztató módon, nem azt közli hogy ilyen-vagy olyan vagy)

 2. Kezelni az ellenállást (Saffi szabály: a szabály közlésére gőz, ellenállás keletkezik, ezt ki kell ereszteni)  
     Megértem, meghallom azt, amit mond a gyerek, visszatükrözöm amit mond
    (pl. értem, legszívesebben még néznéd a TV-t, de nálunk az a szabály)

 3. Testtel nyomatékosítom: megyek felé, arcom nem ideges, nem vörös. Kézen fogom. Persze ellenállás lesz
 4. Visszatükrözöm , hogy értem az ellenállást, megmondom a szükséglete mikor elégülhet ki
     (Értem, hogy maradni akarasz még, de holnap is nézheted 1 órát a TV-t)
 
 Korlátok jól kitapinthatók legyenek (meleg, szeretetteljes környezetben).