Skip to main content

Hány győzelem kell még ahhoz, hogy végleg megkeményedjen a szíved?

Győzelemre vagyunk programozva. Már pici korunk óta ezt nevelik belénk. Győznöm kell!

"Majd én megmutatom...", "az én két kezem hozta ezt létre", stb - ilyenekkel vagyunk tele. Ha ilyen győzelmeim vannak, egyre inkább megkeményedem, önteltté, büszkévé válok. Nincs szükségem senkire. S persze ezzel együtt egyre távolabb kerülök Istentől.

Vajon hány győzelem kell még ahhoz, hogy végleg megkeményedjen a szívem, végleg elvesszek?

Ha nem sikerülnek a dolgaim (nincsenek kétkezemből kiinduló győzelmeim), lehet, hogy komolyan kárhoztatni fogom magam. Úgy érzem nem vagyok semmire sem jó.

Mi itt a probléma? Hiszen nem jó az sem, ha győztes vagyok, s az sem ha vesztes.

A kiinduló pont lehet a rossz. Magamból indulok ki. A győzelemhez az erőt, a képességet magamból várom. A magam erejéből, a magam nagyszerűségéből.

Gondoljatok csak Jákóbra. Mindent a maga erejéből akar megoldani. Tudta, hogy Isten választotta ő, de ezután is mindent maga akar megoldani (megszerezni az elsőszülöttséget, az apai áldást, stb)(1Móz. 27 - 1Móz. 32) A végén még Istennel is harcol. Jobban mondva Isten harcol itt Jákóbért (1Móz 32). Egy éjszakán át tusakodnak. Képzeljük csak el: a Mindenhatóval tusakodik Jákób. Egy éjszakán keresztül. Nem adja fel. Milyen aranyos, a világmindenség Ura hagyja Jákóbot, nem csapja azonnal fejbe. Olyan ez, mint mikor  a pici gyermek birkózik az erős apjával.

A végén Isten ott billenti ki Jákóbot, ahol a legerősebbnek hiszi magát. Ekkor Jákób megérti:

Az a legnagyobb győzelem, amikor legyőz engem Isten.

Isten jóra nevel   

Isten jóra nevel

   Szükségünk van győzelmekre - ahogyan bukásokra is -, mert közben tapasztalatokat gyűjtünk, szert teszünk tudásra, bölcsességre (megvilágosodunk). A próbatételekből megnemesedve jövünk ki: olyanok leszünk, mint a tűzben megtisztított arany és ezüst. Fejlődésünk fontos állomásai ezek.

„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. " (Zsolt. 32.8)
„Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az Úr Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. " (Mal. 3.3)

Jákob története számomra az egyik legkedvesebb - izgalmas, fordulatokban bővelkedő - része a Bibliának. Azt példázza, hogy Isten számon tartja értékeinket. Hibáinkat feledve megkeresi bennünk a jót, s ahogyan Jákobot, minket is jóra nevel.
S ha mi is ugyanúgy elbukunk, vagy meggyötör bennünket a sors, segít túllépni keserű múltunkon. Megnyílik az ég, Isten fölénk hajol, s mielőtt földre roskadunk, felemel, belénk karol, és az út végén megcsillant előttünk egy boldogabb jövőt.

„Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. " (Zsolt. 34.19)