Skip to main content

Jézus és Pilátus – a lelkiismeret szava

 Amikor rosszat követünk el, valami megszólal ott belül. Egy nyomasztó, rossz érzés, amely nem hagy nyugodni. Ha nem engedünk ennek a belső hangnak, újra és újra figyelmeztet. Amikor viszont hallgatunk rá, csodálatos megkönnyebbülést, felüdülést érzünk. Ez a hang nem más, mint a lelkiismeretünk szava. Isten ajándéka ez, amely figyelmeztet bűneinkre. Azonban nem árt tudnunk, hogy ha huzamosabb ideig ellenállunk ennek a késztetésnek, egyre halkabb lesz, míg végül teljesen elnémul. Pilátus történetében ennek a folyamatnak lehetünk tanúi.

1.   Ki volt Pilátus? Mit tudunk róla a történelemből?

Pilátus Kr.u.26-36 között volt Júdea helytartója. Pilátus kegyetlen, jellemtelen ember volt, aki nem szerette a zsidókat. Így olvasunk róla a Szentírásból:

Voltak ott abban az időben néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével elegyítette. (Lk 13:1)

Pilátusnak rendkívül különleges esély adatott meg élete folyamán: szemtől szembe találkozhatott a világ Megváltójával. Azok a döntések, amelyeket Jézussal kapcsolatban hozott, az egész életére kihatással voltak.

Mt.27. 1 Virradatkor a főpapok és a nép vénei valamennyien úgy határoztak, hogy Jézust halálra adják. 2 Megkötözték, elvezették, és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartónak.

A főpapok eltökélték, hogy megölik Jézust. Már többször megpróbáltak az életére törni nyilvános szolgálata alatt, azonban soha nem jártak sikerrel. Mindeddig nem jött el Jézus halálának ideje, amely az ószövetségi próféciákban előre ki lett jelentve. Most viszont úgy érezték Jézus végre a kezükben van, s ördögi gyűlölettől fűtötten próbálták minél előbb kivégeztetni Őt. A zsidók azonban nem hozhattak halálos ítéletet a rómaiak jóváhagyása nélkül.

Mt.26. 47 És amikor még beszélt, íme, Júdás, egy a tizenkettő közül eljött, és vele együtt nagy sokaság fegyverekkel és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől.

Júdás árulása nyomán Jézust elfogták, mint valami bűnözőt, és hamis vádakat emeltek ellene. Egy több szempontból is törvénytelen „tárgyalás” után halálra méltónak ítélték, s a római helytartó elé cipelték, hogy hagyja jóvá döntésüket. Ez adott lehetőséget Pilátusnak arra, hogy szemtől szembe találkozhasson Jézussal. Kapott egy lehetőséget, hogy megismerhesse az univerzum Urát, és a követője legyen.

2. Mire kapott lehetőséget Pilátus, amikor Jézust az ítélőszéke elé vitték?

Isten minden embert szeret és mindenkit meg szeretne menteni.

Ezék.18. 32 Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában – ezt mondja az én Uram, az ÚR. Térjetek meg azért, és éljetek!

Legyen bár kicsi vagy nagy, erős vagy gyönge, bármilyen rendű vagy rangú, élete folyamán mindenki legalább egy esélyt kap arra, hogy a jó mellett döntsön. Pilátus számára is elérkezett ez az idő. Lehetőséget kapott Istentől, hogy találkozzon Jézussal és megismerhesse Őt. Milyen különös! Sokszor nem is gondoljuk, hogy életünk egy-egy eseménye milyen módon befolyásolhatja jövendő sorsunkat. Ez a korrupt és gonosz férfi, akinek ártatlan emberek vére tapadt a kezéhez, most kapott egy esélyt arra, hogy megismerje az Igazságot, és az életet válassza.

A helytartó azonban sajnálatos módon nem engedett annak a bizonyos belső hangnak. Hat végzetes hibát követett el a Jézussal való találkozás során. Nézzük sorba ezeket a hibákat.

Miután kihallgatta Jézust kijelentette, hogy

semmi bűnt nem találok ez emberben.” (Lk 23:4).

Pilátus sok bűnözőt látott élete folyamán, Jézus viselkedéséből, tekintetéből azonban kitűnt, hogy semmi igazság nincs abban, amivel a zsidó vezetők vádolják. Ha azonban valakiről úgy ítélnek, hogy nem bűnös, azt el kell engedni. Pilátus azonban nem ezt tette. Félt a zsidó vezetőktől és az általuk irányított csőcselék haragjától. Félt, hogyha nem elégíti ki a zsidók akaratát, zendülés támad, ami nagyon rossz fényt vetne rá. Miután tehát megtudta, hogy Jézus Galileából származik, Galilea negyedes fejedelméhez,

”Heródeshez küldte, mivel az is Jeruzsálemben volt”. (Lk 23:7)      

Ez volt Pilátus első hibája: El akarta kerülni a döntést.          

3.   Mit tudunk Heródesről?

Heródes Antipász a fia volt annak a Nagy Heródesnek, aki Jézus születésénél elrendelte a betlehemi csecsemők lemészárlást. Ahogy az apa, úgy a fiú is jellemtelen, gonosz és kegyetlen uralkodó volt. Heródes Antipász volt az, aki lefejeztette Keresztelő Jánost. Jézus egy szót sem szólt Heródeshez, s

„Heródes…visszaküldte Pilátushoz.” (Lk 23:11)

Soha ne felejtsük el, hogy hiába is próbálnánk elkerülni a Jézussal kapcsolatos döntéseket, végül mindenképp állást kell foglalnunk. 

Mt.12. 30 Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol.

Pilátus újra meghallgatta Jézust és meg kellett állapítania:

Lk.23. 14  semmi olyan bűnt nem találtam benne, amellyel vádoljátok. 15 De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne.

Pilátus tehát már több ízben kijelentette, hogy nem találja Jézust bűnösnek. El kellett volna tehát engednie Őt.          

Ez volt Pilátus második végzetes hibája: Habozott meghozni a döntést.

A helytartó azonban félt a főpapok és a nép haragjától, és nem merte azon nyomban meghozni a helyes döntést.

4.   Milyen következményei lehetnek annak, ha nem hozzuk meg azon nyomban az általunk helyesnek tartott döntést?

Pilátus úgy döntött, hogy nem ítéli el Jézust, de a zsidóknak is kedvez egy kicsit, s így szólt

Lk.23. 16 Megfenyítem tehát, és elbocsátom.

Jézust – akit pillanatokkal azelőtt bűntelennek ítélt – kegyetlen módon megostorozták. Megváltónknak szörnyű fizikai szenvedéseken kellett végigmennie. Durva lelkű, erős katona brutális módon kínozta meg Megváltónkat. A római ostor másképp nézett ki, mint amit általában magunk elé képzelünk: az ostor végéből bőrcsíkok ágaztak ki, amelyekre bizonyos távolságban éles csont- és fémdarabkák voltak belerögzítve. Szörnyű szenvedés lehetett akár egy ütést is átélni. S Isten Fia mindezt elszenvedte miértünk.

Pilátus arra gondolt, hogy ez a szörnyű kínzás kielégíti majd a vérszomjas főpapokat.                                

Ez volt a harmadik végzetes hibája: Kompromisszumot próbált kötni.

5.  Szabad-e kompromisszumot kötnünk Isten igazságát illetően?

A kompromisszummal, amelyet kötött, Pilátus csak még jobban megkötözte önmagát. Ha az igazságról van szó, nem köthetünk kompromisszumot. Sátán sokszor megkísért bennünket is, hogy keressük az arany középutat. Amikor azonban Isten igazságról, törvényről van szó, akkor egy tapodtat sem engedhetünk. A kereszténység első időszakban - amikor az apostolokat törvényszék elé állították Krisztus igazságáért– a keresztényeket megpróbálták rávenni a megalkuvásra.

Apcsel.5. 29 Péter és az apostolok erre így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek.

Ez az alapelv kell, hogy a mi életünket is jellemezze. Isten akaratának teljesítésében nem köthetünk kompromisszumot.

Pilátus gyáva döntésével teljesen megkötözte önmagát.

Jn.19. 12 Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók azt kiáltozták: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja, mert aki magát királlyá teszi, ellene mond a császárnak!

– kiáltották a zsidók. Pilátus egyre jobban belebonyolódott döntéseinek következményeibe. Egyik hibát a másik után követte el. Azonban ne felejtsük el, hogy ez az elv ránk is ugyanúgy vonatkozik. Hibás döntéseink szomorú következményei vissza fognak köszönni életünk során.

Így elkövette a negyedik hibáját: Krisztus helyett az állását választotta.

6.   Szabad-e Isten akarata elé helyezni saját érdekeinket? Bízhatunk-e Istenben, hogyha az Ő akaratát követjük, akkor gondot visel rólunk? (Máté 6:33)

Hasonló kísértésekkel nekünk is szembe kell időnként néznünk. Olykor választás elé kerül az ember, hogy az elveit vagy az állását áldozza fel. Esetenként az is előfordulhat, hogy kompromisszumot kötünk, és egy ésszerűnek tűnő magyarázattal próbáljuk megnyugtatni a lelkiismeretünket. Azonban ne felejtsük el, hogyha feláldozzuk Krisztust a munkánk, a családunk, vagy a karrierünk érdekében, a lehető legrosszabbul döntöttünk, ahogy azt Pilátus életéből is látni fogjuk.

Ebben a kritikus helyzetben a helytartónak egy újabb ötlete támadt. Mivel éppen a zsidó húsvét ünnepe következett, eszébe jutott, hogy ilyenkor a helytartónak joga van valamelyik halálra ítélt bűnözőt elbocsátani, akit a nép kívánt. Pilátus tehát a nép elé állította az ártatlan Jézust és egy és egy hírhedt, kegyetlen bűnözőt, Barabbást. A kormányzó megkérdezte a népet: kit akarnak elbocsátani, Jézust vagy Barabbást? Szembetűnő volt a különbség a két férfi között: ott állt a világ Megváltója szelíden és alázatosan, s mellette egy gyűlölködő szemű, vad lelkű gonosztevő. Megdöbbentő módon azonban az a nép, amely néhány nappal ezelőtt királlyá akarta kenni Jézust, most egyöntetűen Barabbást választotta. Ez a szélsőség a mi esetünkben sincs másképp: vagy megkoronázzuk Jézust vagy keresztre feszítjük Őt. Vagy a szívünk királya lesz, vagy teljesen elutasítjuk. Nem létezik középút.

Pilátus látva a nép eltökéltségét, teljesen megdöbbent. Úgy érezte, nem tehet mást, minthogy:

Mt.27. 24 Amikor Pilátus látta, hogy semmire sem megy, sőt még nagyobb zavargás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: Ártatlan vagyok ez igaz ember vérétől. Ti lássátok!

Ekkor követte el az ötödik hibáját: Semleges akart maradni.

7.  Lehetséges-e semlegesnek maradni lelki kérdésekben?

A helytartó rossz döntéseinek következményei lavinaként sodródtak tovább, magukkal rántva Pilátust is. A helytartó tudta, hogy mit kellene tennie, azonban gyáva döntései teljesen maguk alá temették, és úgy érezte, nem tud többé szabadulni a saját maga által felállított csapdából. 

Ennek ellenére Isten mégis adott egy utolsó esélyt Pilátusnak. Az Úr egy különleges álmot adott a feleségének:

Mt.27. 19 Amíg az ítélőszékben ült, felesége azt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta!

Isten egy álom útján figyelmeztette Pilátust, hogy kövesse lelkiismeretét, és álljon ki az igazság mellett. Ezzel a döntésével természetesen nem tudta volna megakadályozni Jézus halálát – amely valamely más módon mindenképp bekövetkezett volna - azonban önmagát megmenthette volna szörnyű végzetétől.

Pilátus ekkor követte el a hatodik végzetes hibáját: Azt gondolta, elfordulhat az igazságtól úgy, hogy ártatlan marad.

Jézust tehát elvitték, és megfeszítették, azonban nem azért, mert Pilátus ilyen végzetes hibákat követett el. Krisztus azért jött erre a földre, hogy életét adja a bűnösökért. Mégis, Pilátus megmenekülhetett volna az ítélettől és örök életet nyerhetett volna, ha felismeri Jézusban a Megváltót és elfogadja Őt Üdvözítőjének.

8. Hogyan végződött Pilátus élete? Ki az, akit megmenthett volna ha helyesen dönt?

Pilátus élete tragikusan ért véget. Bekövetkezett az, amitől a legjobban félt, és amiért mindent feláldozott. Kr.u.36-ban, egy szamáriai vérfürdő után a zsidók panaszt tettek ellene és Pilátust Rómába rendelték. Elveszíttette a rangját és pozícióját, s egyes források szerint nem sokkal később saját kezével vetett véget életének. Szomorú történet egy emberről, aki hatalmas lehetőséget kapott, de elszalasztotta azt gyáva döntéseivel. Tanuljunk Pilátus példájából és ragadjuk meg már most a lehetőséget: kövessük Jézust addig, amíg nem késő!

Imádkozzunk: Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy lehetőséget adsz nekünk a megtérésre. Köszönjük, hogy Szentlelked által figyelmeztetsz, ha rossz úton járunk. Segíts, hogy mindig engedjünk ennek a belső, kedves hangnak! Ámen!