Skip to main content

Ki van a középpontban?

Mikor János 8-ban az írástudók és a farizeusok előhozzák a házasságtörésen kapott asszonyt, azt olvassuk, hogy „középre állították azt". Az érdekes ebben az, hogy valójában Krisztus volt a középpontban. Nem az asszonyt vádolták, illetve nem ő számított nekik. Mégis, a felületes szemlélő az asszonyt látta a középpontban, neki úgy tűnhetett erről az asszonyról szól az ügy. A mi mindennapjainkban is így megy ez - mikor befut egy vád ellened, úgy érzed, te vagy a középpontban, holott Krisztus természete áll a fókuszban és van megkérdőjelezve. Ha felismered ezt, nem védened kell magad, hanem Őbenne megállni. Amikor támad egy kísértés akkor a valódi kérdés az, hogy elégséges válasz-e az Úr a szükségre az életedben, vagy sem? Amikor a fáradtság visszatartana attól, hogy az Urat szolgáld, ott is Ő a központ, és amikor a sértődöttség eltávolít egy testvéredtől, lényegileg akkor sem ő, sem te vagytok a középpontban, hanem az Úr...

Mózes azt parancsolta...Te azért mit mondasz?" Jézus ellenségeinek megvan a kész válaszuk - halál. A gyűlöletük és ellenségességük azonban felteteti velük a kérdést: Te mit mondasz? - úgy hitték, most megfogták Őt, rajtakapták valami kétszínűségen, ám Őt nem lehetett rajtakapni, mert nem volt benne kétszínűség. Ismét csak hasonló ez mihozzánk: tudjuk miként reagálnánk a helyzetekre, ám a kérdés, amit az ellenség rosszakaratból szegezett Krisztusnak, az nekünk csodás lehetőség: megkérdezhetjük Őt! Mondhatjuk a Szellem által, hogy Tudom, hogy én mit mondanék, de... Uram, Te mit mondasz? Ehhez azonban muszáj felismernünk, hogy Ő van a középpontban. Így kell gondolkodnunk és ki is kell mondanunk.

Lelkünk Ellensége mindig szeretne valami, illetve valaki mást középre állítani. Valaki fontosat, akár valami jó dolgot, bármit, csak Ő ne legyen ott! C.S. Lewis azt írta egyszer „Voltak akiket annyira elfoglalt a kereszténység terjesztése, hogy Krisztus soha eszükbe se jutott". Mi ne legyünk ilyenek, hanem Isten kegyelméből, amint az Ő akaratában élünk, dolgozunk, szeretünk, szolgálunk és imádunk, helyezzük vissza Őt a középpontba! Ahogy mondani szokás: legyen a lényeg a lényeg!

Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére. Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket. Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt, Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre. De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. És újra lehajolván, írt vala a földre. Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva. Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél! (Jn. 8.1-11 )