Skip to main content

Leállás, megtorpanás a fejlődésben

Hogy lehet az, hogy egy felnőtt ember a fejlődés egy szintjén megragad, és semmi mást nem tud tenni ezen a szinten csak sopánkodni.
- Hát hogyan hallám Istent? Honnan tudnám, hogy  Isten pontosan mit akar? Nem hallom, nem lehet hallani Istent. Ennyi...
Hogy lehetséges az, hogy eluralkodik rajtunk egy bénultság? Sokféleképpen történhet, de megtörténik. Van egy szint, Isten megtapasztalásának egy szintje, ahova gyorsan eljut a frissen megtért hívő. Nem nagyon kell erőfeszítést tennie. Olyan ez, mint a csecsemőnél. Nem sokat kell tennie. Ordít, s már tiszta is a pelus, vagy már nem is éhes.

De aztán jön a megrekedés a fejlődésben.
Mit tehetünk? Már nem vagyunk csecsemők - nem várhatjuk el, hogy egy kis ordítás, s máris minden OK. Keresni kell Istent!1 Nagyon kell keresni, akarni kell Őt! Isten nem adja könnyen magát2.  Hitet vár el tőlünk.3 Féltékeny Isten4, nem elégszik meg azzal, hogy magunkban jól elvagyunk.

A felnőtté, éretté válásnak a saját felelősségünk felismerése és felvállalása egy fontos része. Az van nekünk, amit kérünk5. Kérjük Isten vezetését?1 Tényleg, komolyan? Szükségünk van Rá? El is fogadjuk, amit mond - vagy csak akkor, ha azt mondja, amit hallani akarunk?

A Kegyelem rendszere tényleg nem a Törvény rendszere, de nem ment fel a felelősségünk alól. Nem szűnünk meg szabad akarattal bíró lénynek lenni, aki oda mehet, ahova akar. S ha nem éppen Isten jelenlétébe akarunk menni (többnyire), akkor ne csodálkozzunk, hogy kevesebbet élünk meg Isten jelenlétéből, mint az, aki utolsó szalmaszálként kapaszkodik Istenbe. Ha nem ezt mondjuk: "Ha Te nem vagy meg nekem, akkor semmim sincs" ,  ha nem teljes szívvel keressük, akkor nem fogjuk megtalálni.

Egyfelől sopánkodunk, miért nem hallunk, miért nem értjük mit akarsz, miért nem áldasz meg, egyáltalán hol vagy? Van egy érzetünk, hogy szükségünk van rá.
Másfelől pedig egy bénultság, passzivitás és akár felelőtlenség van. S a kettő közötti távolságot a méltatlankodásunk tölti ki.

Ne hagyjuk! Nem baj, ha nem halljuk Istent, de ne engedjük , hogy méltatlankodás legyen bennünk. Keressük Őt teljes szívvel, minden erővel, olyan állhatatossággal, mint a sivatagban bolyongó, vízet kereső ember. És akkor meg fogjuk találni, s reményteljes jövőt igér nekünk6.

1 Mt. 6.33 De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.
2 Mt. 7.7-8 „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.
3 Zsid. 11.6 Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt
keresik.
4 2Móz. 20.5 ... mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok!
5 Jak. 4.2-3 Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni.
6 Jer. 29.11-13 Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.

 

Intelmek Istentől

János Apostol I. levele 4. rész

1-2. "Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van;"

4 (eleje): "Ti az Istentől vagytok fiacskáim"

6. "Mi az Istentől vagyunk: a ki ismeri az Istent, hallgat reánk, a ki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét."

Aki ismeri az Istent, hallgat reánk. Igen, mondanák a gyülekezetekben. Nos akkor miért van az, hogy egyik gyüliben azt mondják a Jehovák hamisak, a Németh Sándor hamisan prédikál, és így tovább mindenki másra mutogat, hogy a saját magát (amely gyüliben éppen van) megnyugtassa, hogy a világon a legjobban döntött amikor épp ahhoz a gyülihez csatlakozott... Itt jön Isten a képbe aki rendet rak. Isten olyan bölcs, hogy még ezután is írt nekünk látva, hogy egyik ember így hisz a másik amúgy, vita támad köztük, nézeteltérések, talán még ítélgetések is, ezért így ír utána:

7. "Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent."

8. "A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet."

20. "Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát?"

21. "Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy a ki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is."

Hálát adok neked Uram, hogy bölcsességgel tanítasz, nem szónokok ékes szavaival, akik prédikálnak de nem szeretnek, nem veszik észre, hogy térítenek, Isten igéjét próbálják embertársaiknak átadni, de szeretet nélkül nem lesz megtérés. Köszönöm, hogy világos gondolatokat adsz, és hiszem, hogy nagyon sok ember megtért már akiről a keresztények azt hiszik, hogy nem. Ezek az emberek is hisznek az igaz Istenben (és ezt nem döntheti el egy másik keresztény azzal, hogy neki igazabb Istene van, hiszen egy Isten van), s sokkal többet tudnak róla úgy látom, mint a keresztények többsége. Ők ismerik az első számú parancsot, s Isten szemében ez többet ér, mint teológiai, apologetikai, hermeneutikai ismeretek, az egész biblia verseinek fejből idézése. Ez a nagyszerű Istenben, ő egy csoda... Olyan mint a magyar népmesékben a népi parasztemberek világismerete, akik többet tudnak a világról könyvek, és okosságok nélkül. Isten őket jobban vezeti talán, mint aki a tudományokra koncentrál.

Ámen.

ui: Aki énekelte valaha, hogy "A szeretet nem fogy el sosem..."... "a szeretet mindennél többet ér" az elhitte már egyszer hogy tényleg így van, Isten nem a bibliaismeretet fogja számon kérni, hanem a szeretetet, ételosztást, betakarást aki fázik stb, nem azt hogy mennyi gyülekezeti cédula lett szétosztva aluljárokban... Az is fontos, de a szeretet előbbre való lenne.

igaz

"Az egyházak, a kereszténység idövel elvesztik a jelentöségüket, elveszítik a hitelüket, megszünhetnek, de a HIT örökkön örökké lesz, amíg világ a világ, mert az istenhit nem azonos az egyház hittanításával."

  • "Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!"
  • "Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?"

A mai gyülekezetekre nagyon jellemző (a rendszerváltás még túl közel van, talán 15-20 év és a gyülekezetek is felnőnek), hogy nem a szeretetre tanítanak, hanem menekülést a "keresztény világba" az élet valósága elől, s bizonyos dolgokban szeretnek dönteni. Erőszakkal térítsünk meg embereket a szeretet más formái helyett. Évszázadokon át ezt csinálja a kereszténység. Mennyi példa van rá a történelemben. Olvastam rengeteget az interneten meg történelem könyvekben.

A biblia tényleg szent, Isten és Jézus is létezik, de az emberek tökéletlenségük folytán tökéletlenül tanítják a szentírásokat és sokan sértésnek veszik, ha valaki teljesen mást gondol a "használati útmutatóról". Hatalmas bizonyság számomra, hogy Isten megvilágosított, hogy bátran legyen saját véleményem, nem szabad birka módjára menni ha rosszul esik mások tanításai után... Pedig de sokan álltak be (tértek meg) és ma már robotokként élik keresztény életüket. Tapsolnak sokszor a szónoklatok hülyeségein, minden parancsot teljesítenek, bár frusztráltak és zavarodottak ettől. Nincs igazi szabadságuk amit Isten hirdetett... Ezt gondolom.