Skip to main content

Maximalizmus - mint egy őrült csapda

TobbMintAcs

Hogyan öljük meg a lehetõségeinket még csírájában?

Reményteli kezdeményezéseink már csírájában elhalhatnak a maximalizmusra törekvés alatt. A világ pedig erre bíztat minket, ezt tanítja: Légy tökéletes! Csak tökéletes munkát adj ki a kezedből!

Úgysem vagyok  tökéletes, nem vagyok elég jó, úgysem tudom tökéletesre csinálni - s már el sem kezdem.
Vagy ha neki is állok, részleteket a végtelenségig tökéletesíteni próbálom s valahol falba ütközöm (kifutok az időből, a pénzből, elvesztem érdeklődésem, elbátortalanodom, észreveszem a hibákat, lekicsinylem a munkám, stb...)

A maximalizmus helyett inkább a hasznosságot tegyük mércévé. Ha hasznos, akkor méltó arra, hogy... (közzétedd, odaadd másnak, engedd ki a kezedből, indítsd útjára,  csinálj egy vállalkozást belőle, stb).
Egy példa: ha életveszélyes sérülést szenvedsz el, akkor megvárod , hogy megérkezzen Amerikából a legjobb orvos,  vagy egy orvost szeretnél, aki gyorsan ott van melletted, s megteszi azt, ami tőle telik, aki hasznosan avatkozik be az életedért. Egy másik, ha diplomamunkát kell készítened, vajon a tökéletesség a fő szempontod, vagy hogy elfogadhatóan időre elkészüljön a mű. Gondold csak meg, mikor a telefont szabadalmaztatták milyen volt ? Tökéletes? Ugyan, még ma sem az - ellenben hasznos volt.

Senki sem várhatja el tőlem (s persze én sem várhatom el senkitől), hogy tökéletes munkát készítsek - de megfelelőt, hasznosat  azt talán igen.

*maximalizmus:  vmely elv, követelés, igény túlhajtása, mértéken felüli követése
*hasznos: ami valakinek bármilyen szempontból a hasznára válik (nem kell, hogy mindenkinek hasznára váljon).  Tovább...

Tedd meg, ami tőled telik!

A maximalizmusnak két oldala van. Egyrészt pozitív jelentésű, hiszen valahol mindenki tökéletességre törekszik. Eszméknek, normáknak, mintaképeknek szeretnénk megfelelni. A lehető legjobb, legkiválóbb munkát akarjuk kiadni a kezünkből. Ez jó.

Ha azonban a kritikától, rosszallástól, visszautasítástól való félelmünkben ezt túlhajtjuk (a legkisebb részletet is ki akarjuk dolgozni), és túlzott követelményeket támasztunk magunkkal vagy másokkal szemben, elutasítással, meg nem értéssel fogunk találkozni.

A kritika része az életünknek. Nézz körül: senki sem tökéletes!

Bízz magadban, ismerd be hibáidat, fedd fel tudatlanságod! Sokkal jobban elfogadnak majd.

Elég, ha a legjobbat megteszed, ami tőled telik.

Kicsit másképp

A maximalizmusra törekvés mellett hasonló érveket lehetne felsorakoztatni véleményem szerint. Mit hívunk hasznosnak? Ami neked hasznos? Egy közösségnek? Mindenkinek? A mindenkinél akkor nem mondhatja egy ember, hogy hasznos, mert mindenkit meg kellene kérdezni. Mindig lesz valaki aki úgy gondolja csináljuk másképp a dolgokat, mást, máshogy, mert nem hasznos az ami épp most van.

Hasznos egy kerítés? Valakinek igen, valakinek nem? Hasznos segíteni másokon? Valakinek igen, valakinek nem. Hasznos a bibliát olvasni és menedéket lelni lelkünknek így, talán igen, de mondhatja valaki azt is, hogy nem. Hagyjuk meg a másik ember véleményét, ne akarjuk ráerőszakolni a miénk, ugyse menne... Szóval én látva mostanában egy filmet azt mondom a haszon szó nagyon negatív számomra. Haszonelvűség miatt verseny lesz a verseny miatt hazugság, korrupció ezek miatt társadalmi különbségek (gazdagok szegények) és ez a spirál... nem is mondom tovább...

Inkább áljon itt egy kevésbé hasznos de szép idézet (ja régen egy volt kollégám, akinek mondtam, hogy néha írok verseket kinevetett, hogy abból nem lehet megélni és cinikus volt... Így van, semmi haszna!!! de én mégsem a haszon miatt élek)

"A gyönyörűt szaporítani vágyunk,
Hogy így örökké rózsáljon a Szép,
S emlékét, ha hull érettebb virágunk,
Őrizhesse a zsenge ivadék:"

William Shakespeare

én szeretem a világot s benne a művészeteket leginkább: egy vers nem hiszem hogy hasznos, egy szobor sem, egy festmény sem, talán inkább szép, szerintem ezek alkotásánál ha nem maximalizmusra törekedtek volna hát akkor elég sivár lenne a világunk. ....

Nem írok továbbb mert egy könyvet tudnék írni erről a buta felvetésről...

Azt hiszen nem érted. Ha

Azt hiszen nem érted, amit írni akartam. Ha Shakespeare a tökéletességig akarta volna csiszolni a verset, akkor most nem olvashatnánk - sztem ő megállt ott, ahol elegendően jó volt (hasznos számunkra, akik olvassák- mert a haszon nem jelent mindig anyagiakat, ugyebár).

én értem

Én pontosan értelek és értettelek. Nem véletlen hogy ez a versrészlet került ide, a tartalmára is figyelj. Na akkor másképp fogalmazok. Törekedni kell a maximalizmusra annak tudatában hogy soha nem lehet elérni, mert olyan mint a számegyenes ami a végtelenbe tart. Talán a végtelen végén Isten van. Talán.

Sztem még mindig

Sztem még mindig nem érted.
Készítesz egy tökéletes, minden szempotból maximalista ámbár öncélú dolgot (pl. azzal töltöld az idődet, energiádat, hogy tökéletes félgömb alaku gödröt tudj készíti, vagy kitalálod a tökéletes felhőbodorítót - olyant amire senkinek semmi szüksége. Bár maximálisan tökéletes, de semmi haszna. Mégcsak a lelkemet sem üdíti fel (azért van felbőbodorítóból is szép, s így hasznos
A versek, művészeti alkotások igenis hasznosak. Hatnak a lelkünkre, megváltoztatják a világot- így maradandóbb a hasznossága, mint sok egyéb dolognak.
Más: Isten nem a végtelen végén , és nem csak talán...szrerencsénkre. Mert akkor elkezdhetnénk igazán aggódni.