Skip to main content

Nagypapám temetésére

(Ef. 1.2) kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

Egy számítógépes játék általában akkor jó, ha a játék menete élvezetes, szórakoztató, és ha úgy tudjuk alakítani a történéseket, ahogy szeretnénk és a végén mi győzünk. A játék élvezetéhez a szép megjelenés, azaz a jó grafika is hozzájárul, amit látunk a képernyőn játék közben. Ez akkor a legjobb, ha minél részletesebb és minél élethűbb. Ezt azért mondtam, hogy érthetőbb legyen a gondolat, amelyet  számítógépekkel játszó emberek találtak ki: "Az Élet egy vacak játék, viszont az tény, hogy a grafikája nagyon jó!" 

Ez lehet vicc, de az már elkeserítő, hogy ha valaki ezt komolyan is gondolja.

Az élet nem játék!
- Nem te irányítasz mindent, és sokszor igencsak korlátozottak a lehetőségeid.
- Nincs több, csak egy életed. Nem dobhatsz be újabb zsetont, hogy újra próbáld az elejétől.
- A játékidő - ha így nevezzük - korlátozott, és nem te döntöd el, mikor és mennyit játszol.
- És nem győzhetsz a végén dicsőségesen. A végén meghalsz, elveszted a pontjaidat, felszereléseid, dolgaid, társaid.

És a földbe kerülsz.

Ki előbb, ki utóbb. De mindnyájan leteszünk mindent a halálunk napján. Ahogy semmit sem hozunk e földi világra, semmit nem viszünk magunkkal.

Nem az a tragédia, hogy meghal valaki. Az a tragédia, hogy mindenki meghal!
Ne játsszuk az élet játékát, mert nem játék az!

Az élet nem a miénk, nem tőlünk van. A testünk sem a miénk, ajándékba van az is. A gyerekeink a szüleink, a barátaink nem a mieink, azokat is ajándékba kaptuk.

Isten teremtett minket, ő adott életet nekünk, ő adta a szüleinket is, gyermekinket, barátainkat. Mindent ingyen, ajándékba. Hát becsüljük meg! Az ő akaratából tette mindezt, és az ő nagyszerűségének megmutatására. Az övéi vagyunk. És Ő ad és Ő elvesz. Amikor akarja, amikor eljött a legmegfelelőbb ideje. Mert Ő szeret minket.


Hadd éljek Pál apostol szavaival:
(1 Kor. 6.19-20) Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szent-Szellem temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.

(Ef. 2.10) Az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.

A földi életünknek meghatározott célja van. Isten jellemet formál bennünk. Tanít minket. De nem azért, hogy aztán itt végezzük a temetőben. Nem. Ez csak a kezdet! Az földi pályafutásunk elsődleges célja, hogy megismerjük Istent. Hogy visszatérjünk őhozzá. Mert arra lettünk teremtve, hogy egy örökkévalóságon át ővele legyünk, az ő országában, egy mennyei városban. Nem itt ezen a földön, nem itt a temetőben a föld alatt.

A földi életünk, futásunk egy felkészülés az életre az örökkévalóságban.


Régi időkben szokás volt, hogy előkelő emberek a maguk szórakoztatására udvari bolondot, tréfacsinálót tartottak. Egy grófnak is volt egy ilyen bolondja. Adott neki egy csörgős botot, ezekkel a szavakkal:
- Tartsd meg mindaddig, amíg találkozol valakivel, aki még nálad is nagyobb bolond; annak add majd át.
Néhány év múlva a gróf súlyos beteg lett. Megtudta ezt a bolond és azt is, hogy urának már nem sok ideje van hátra. Meglátogatta urát és azt kérdezte tőle:
- És most hová vezet az utad?
- Messze nagyon messze - felelte a gróf.
- És mikor jössz vissza? Egy hónap múlva?
- Nem!
- Egy év múlva?
- Nem!
- Hát mikor? Soha?
- Soha!
- És milyen előkészületeket tettél az útra?
- Semmilyet.
- Mindörökre elutazol teljesen felkészületlenül? Hát akkor, tessék itt a botom, ilyen nagy bolondságot még soha életemben nem tapasztaltam.


Papa megismerte Istent, és most már Őnála van.
Te beszéltél már azzal, akihez költözni fogsz majd egy egész hosszú időre?  Ha nem, akkor érdemes lenne megismerned Őt!

- Ki ő?
- És miért akarta, hogy én legyek?
- Mit vár tőlem?

A választ leírta A Könyvben.

Hihetetlenül hangzik ez az egész?

Csendesedjetek el egy picit szívetekben, és figyeljetek Istenre, és meghallhatjátok az Ő hangját.

(Apcsel. 17.26-28) hiszen Ő Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.


Képzeljétek el,
Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy „kis hívő”, a másik egy „kis szkeptikus”. A „szkeptikus” azt kérdezi:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze - mondja a „kis hívő”. - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni
életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Hülyeség! - mondja a „szkeptikus”. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a „kis hívő” -, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent!
Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!
- Nonszensz, lehetetlen! - mondja a „szkeptikus”. - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!?
Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a
táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
- Hát persze hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni - mondja a „kis hívő”.
- Soha sem fog működni! - véli a kis „szkeptikus”. - Még soha senki nem tért vissza a születés után!
Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a „kis hívő” -, de azt
tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis „szkeptikus”.
- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk! - válaszolja
a „kis hívő”.
Mire a „kis szkeptikus”:
- Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A „kis hívő” elgondolkozik egy pillanatra.
- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor
megsimogatja világunkat! - Majd halkan hozzáteszi:
- Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!


Most itt állunk A Temetőben. Nem erről beszélek itt. Nem minden az amit a szemünk lát! Ez az egész földi világ egy nagy temető. Az Isten nélküli létezni próbálás előcsarnoka, az emberi erőfeszítés kudarca. Egy rossz hely. Csak nézzetek körül benne!
Most itt még élünk egy kicsit, de bátran mondhatom nektek, hogy:

Az igazi élet csak ezután kezdődik!

Isten már elkészítette az örökségünket, az új otthonunkat a mennyországban.

A papa olyan kiváltságos, hogy máris beköltözhetett.

Én is vágyom már elköltözni, hiszen tudom, nem ez a föld az otthonom. Vannak jó dolgok itt, igen.  De Vágyom már az Úrral lenni! És veletek!  De egy sokkal szebb helyen.  Mondhatnám Pál szavaival:
(Fil. 1.21-23) Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!

De értetek itt vagyok még! Hogy bátoríthassalak titeket:

- Hogy Olvassátok a Bibliát!
- És hogy Van élet a halál után!

Hiszen már János apostol megjövendölte 2000 évvel ezelőtt:
Jel. 21.1-7 És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.
Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől:
„Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”
A trónuson ülő ezt mondta:
„Íme, újjáteremtek mindent”. És így szólt:
„Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!” És ezt mondta nekem:
„Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.
Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz.

Ki az, aki győz?
Az apostol válaszol: (1 Jn. 5.5) Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?
Az győz, aki meghallja Isten hangját ebben a zűrzavaros világban: amely most a "sötétség hatalmában" van.
Az győz, aki keresi, és megismeri az igazságot.
Az igazság az, hogy minden ember bajban van,  az emberiség hűtlen lett Istenhez. Otthagytuk őt. Mindannyiunk lázadásban él, vagy élt valamikor. Próbálunk, próbáltunk Isten nélkül élni. Elrontunk mindent. És ennek hatalmas ára van és lesz:

Zsolt. 49.8-10 Senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt.

Isten azonban szeret minket. Utánunk jött ide a földre. Emberi formát vett fel, hogy ne ijedjünk meg tőle. Emberi nyelven beszélt hozzánk, tanított minket. Ő Jézus Krisztus. Megmentésünkre jött. Az árat Ő fizette meg a bűneinkért. Átvállalta. Megváltott minket. Meghalt. De feltámadt. Megmutatta, hogy Ő legyőzte a bűnünket és a halált is. Mert a szabályokon nem változtathat Isten, mert Isten változhatatlan, Ő nem vonja vissza ígéreteit. 

(Róm. 6.23) Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Tehát aki rábízza életét Jézus Krisztusra, az megmenekül az örök haláltól: amely az Isten nélküli életet jelenti.

Jézus mondta:
Mt. 10.28 Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.”

Aki bizalmát Jézusba veti, hisz őbenne , az az ember Szent az Isten szemében, mert tisztára lett mosva a bűneitől. És részesül majd az örökségében, amely már készen áll a mennyországban, a világosságban.

(Kol. 1.9b-17)
Imádkozok és könyörgök értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az Isten akaratát minden szellemi bölcsesség és belátás révén, hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében. Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre. Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának, Jézusnak országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata. Ő, Jézus Krisztus a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.

Atyánk, köszönjük neked papát, az ő életét, hogy őt adtad nekünk apának, nagypapának. Köszönjük, hogy megismerhettük őt, hogy most is ismerjük, és várjuk, hogy újra találkozzunk ővele és Veled, mindnyájan együtt.

(Ef. 6.24) A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen.

2009.10.15. Szombathely


 Apukám pedig ezt mondta: Édesapám a legjobb helyen