Skip to main content

Megbocsátás

Megbocsátás.

A megbocsátás sok embernek a nehezére esik. Szerintem két fő oka van ennek. Ezek feltárásával szeretnék segíteni.

Az egyik oka, hogy könnyen félreérthetjük, mit jelent megbocsátani.

Amikor megbántanak, akkor a lelkiismeretünkben megszólal az igazságosság elve: „Kárt okoztak nekem, és ezt meg kell fizetnie valakinek!” A kár és a fizetség szót szándékosan használom, mert ahogyan anyagi kárt lehet okozni valakinek, ugyanúgy lehet lelki kárt is okozni. Lelki károm keletkezik, amikor megbántanak. Alaphelyzetben attól várjuk a fizetséget, aki elkövette a kárt. De lehetséges az is, hogy valaki más fizessen a tettes helyett: pl. egy kezes, vagy valaki, aki átvállalja a felelősséget és a fizetséget. A megbocsátás ez utóbbinak egy speciális esete, amikor is pont az a személy vállalja át a fizetséget, akit a kár ért. Ez különleges, és nem is nagyon jellemző a mai világunkban. Például tegyük fel, hogy a károsított ember szereti azt a személyt, aki kárt okozott neki.

A szeretet miatt azt mondja a károsult: hogy „megbocsátok neked”.

  • Ez nem azt jelenti, hogy „Nem történt semmi”.
  • Sem azt, hogy „Nem keletkezett károm”.
  • Sem azt, hogy „Neked van igazad, és végül is helyeslem, amit tettél”.
  • Sem azt, hogy „Elfelejtem az esetet, mintha szenilis lennék”.

Ha a szótárunkban a megbocsátás ezek közül valamelyiket jelenti, akkor szinte lehetetlen lesz számunkra megbocsátani , Mert egyszerűen nem igazságos és sérti az igazságérzetünket.
A jó hír az, hogy a megbocsátás ezek közül egyiket sem jelenti, hanem a következő igaz rá:

  • A megbocsátás azt jelenti, hogy a saját erőforrásomból finanszírozom az engem ért kár helyreállítását.

Anyagi kár esetén könnyen el tudjuk képzelni például, hogy veszek egy új lámpát az összetört helyett, megjavítom a betört ablakot, amit a másik tönkretett. Valahogy így van ez a lelki károkkal is. Ha megbocsátunk, akkor vállaljuk a sértés vagy megbántás elszenvedését. A megbocsátás ezért fájdalmas és nehéz. Anyagi fogalmakkal egyszerűen kifejezve: költséges.
A megbocsátáshoz fontos értenünk ezeket.

A megbocsátás nehézségének másik fő oka, hogy nincs hozzá erőnk.

Azaz bár szeretnénk, de „nincs elég lelki tőke a lelki bankszámlánkon, amiből ki tudnánk mi fizetni a nekünk okozott kárt”.

Itt jön be a képbe Isten. Isten minden hatalom végső forrása, a lelki javaknak is. Így ha Isten finanszíroz minket, akkor lesz elég lelki erőnk megbocsátani. A megbocsátás tőkéje, amivel Isten finanszírozni tud minket, az a „megbocsátás csatornáján” jön Istentől mifelénk. Ugyanis a helyzet az, hogy bűneink miatt mindannyiunknak végtelen nagy az adóssága a Szent és Tökéletes Isten felé. Megbántottuk, megkárosítottuk Istent a bűneinkkel. Kárt okoztunk neki vagy annak, ami az Övé. Ne felejtsük, hogy Istené az egész teremtett világ, az Övé és minden ember is, akit Ő teremtett! Tehát ha kárt okozol bárminek vagy bárkinek ebben a világban, akkor tulajdonképpen Isten javaiban okozol kárt, azaz közvetve Istent károsítod meg. Ráadásul Isten igazságos, és minden bűnért fizetséget vár. Azt mondja a Biblia, hogy:

„A bűn zsoldja a halál.” (Róma 6.23)

Azaz Isten elég drága a fizetséget vár. Ezt is mondja az még Írás:

Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt. (Zsoltár 49.8)

Más szóval nem tudunk fizetni. Isten tudja ezt a legjobban, és mivel szeret minket, ezért Megbocsát: Ő maga fizeti ki a kárt, amit mi okoztunk: Ezért küldte el egyszülött Fiát, Jézus Krisztust (aki maga Isten, csak emberi formát öltött), azért hogy vérével, életével fizessen helyettünk, miértünk. Minderre az igazság miatt van szükség (Lásd fenn a négy dolgot, hogy mi nem a megbocsátás és hogy mi az)

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. (János. 3.16)

A hit bizalmat és elfogadást jelent. Hinni Jézus Krisztusban, a Fiúban annyit tesz, hogy elfogadjuk azt, amit Isten tett miértünk és rábízzuk magunkat Jézusra a bűnöket illetően. Ő megmentett minket. Ha ezt megértjük, és belegondolunk, hogy Isten mennyi bűnünket megbocsátotta (múltban, jelenben és a  jövőben), akkor fogunk csak elámulni! És miközben ezt tesszük, a „lelki tőke máris növekedni kezd a lelki bankszámlánkon”, mert a megértés mértékével Isten máris megkezdi az átutalásokat. Egyre jobban érzem azt, hogy ha Isten nekem annyi mindent megbocsátott, amennyi bűnöm csak eszembe jut, akkor én is képes leszek megbocsátani embertársamnak. Miért? Mert van igazság, megmarad az igazságosság! Isten minden ember kárát kifizette a kereszten. Ez azt jelenti, hogy fizetett nem csak az én bűneimért, hanem az ellenem elkövetett bűnökért is. Tehát az ellenem elkövetett bűnökért már nem kell, sőt nem szabad újabb fizetséget elvárni, behajtani embertársaimtól! Ez a lényeg. Egy kárt egyszer kell kifizetni. És az Úr Jézus már fizetett egyszer mindért.

Amikor megbántanak minket, nézzünk az Úr Jézus Krisztus keresztjére, az Ő fizetségére! Ott a mi kárunk helyreállítása egyszer és mindenkorra! Mindannyiunk adósságát eltörölte és szabadok vagyunk! És emiatt nem megyünk ítéletre sem! Örüljünk hát!

(Jézus) eltörölte a (vétkek) követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. (Kolossé 2.14)

Ha nem a minket ért kár nagyságára összpontosítunk, hanem Jézus kereszthalálára, és az igazságra, hogy valaki már fizetett,
akkor nyugodt szívvel és igazságosan fogunk tudni megbocsátani.

A megbocsátás nagyon fontos dolog a saját érdekünkben, annyira, hogy az Úr Jézus parancsba is adta minden hívő embernek! Hiszen az Atya pontosan ugyanúgy tud igazságosan megbocsátani nekünk, ahogy mi az embertársainknak. Hogyan? Remélem most már tudjuk: „Úgy hogy az Atya is Jézus Krisztusnak, a Fiúnak az áldozatára tekint, mint ahogy nekünk is ezt kell tennünk a megbocsátás közben!”

(Atyánk) bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek. (Máté. 6.12)

És végezetül még egy dolog, ami motiválhat minket, hogy tanuljunk megbocsátani:

A megbocsátással saját magamon segítek. Nem a másikon. A saját magam érdeke, hogy elvágjam az adósság-behajtó szálakat, amelyek mint szellemi rabláncok kötöznek a másikhoz és terhet rónak ránk a hátralévő életünkben, egészen addig, míg fel nem adjuk fel őket.