Skip to main content

003. Az Édenkertben - az ember teremtése

Igehely (történet): 1Móz 2.4-2.25  (Pintér Béla: Nem vagyok majomból /Gyerexáj album)

Aranymondás/kulcsige:  1Móz.2.7 Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.

Fő üzenet, központi igazság: Isten szelleme (lehelete) van az emberben! A képmása vagyunk.

Üzenet/téma: Ádám és Éva boldogok lehettek, hogy együtt voltak Istennel az Édenkertben. Isten nagyon szerette a képmására teremtett embert.

1. Átvezetés, ismétlés, dalismétlés: Isten szeret, Csillag-Ász

 Fantáziafejlesztő játék: Tárgyakkal játsszuk el a teremtés 7 napját.
1.nap világosság / sötétség, 2. nap égbolt / vizek 3. nap tenger / szárazföld – növények 4. nap égitestek 5. nap madarak  - halak 6. nap szárazföldi állatok – ember

1 Móz. 2.20 Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált.

Játék: Az Édenkertben vagyunk. Kiválasztunk egy gyereket, ő lesz Ádám. A többiek kedvük szerint valamilyen állattá változnak és mozgásukkal, hangjukkal kifejezve az általuk választott állatot, elvonulnak Ádám előtt. Az ő feladata az, hogy felismerje, és megnevezze az előtte megjelenő állatot!

2. Dicsőítés – énektanítás: Nem vagyok majomból

3. Ima:

4. Igevers-kincsgyűjtés:

Játék: Alakítsunk ki egy csodás kertet, az Édenkertet. Szalagokat terítsünk a padlóra, azok legyek a folyók. Az élőlényeket a gyerekek jelenítik meg. Játsszuk el, milyen békességben éltek az Édenkertben Isten teremtményei. Tegyük érzékelhetővé a paradicsomi körülményeket, ahol teljes a harmónia Istennel, a természettel, egymással!

5. A bibliai-igazság beültetése, történet:

Fogalommagyarázat: alkotás valamiből – teremtés semmiből, mindennek Isten adott ÉLETET

Történet:Csodálatosan kezdődött az emberiség története, az ég és föld „születésével”! Boldogan és zavartalanul élhetett volna a számára teremtett Földön (minden ember).

2.5 Előzmények:Isten megteremtette a mennyet és a földet, világosságot adott, vizet, égitesteket. Élőlényekkel népesítette be a vizeket, a levegőt és a szárazföldet.

2.7 Végül saját képmására megformálta az embert a föld porából. Életet adó leheletét lehelte (élő szellemét) orrába.

2.8 Az Úr ültetett egy kertet: valahol Keleten, Édennek, paradicsomkertnek nevezte el. A két folyó: Eufrátesz és a Tigris vidékén, Mezopotámia-Babilonia területén. A Biblia négy folyóról beszél: Gihón, Pisón, Hiddekel (Tigris), Eufrátesz. A Hiddekel Assúr keleti részén folyik, ez a valamikori „termékeny félhold” szíve. Tehát Ázsia volt az első lakóhelye az embereknek.

2.15 Istennel való közösségben, közelségben élhetett az ember a kertben. Ezt Isten neki adta, hogy gondozza és őrizze. Rábízta, hogy lakóhelyüket rendben tartsák. Ez a munka azonban még nem volt „verítékes”, ahogyan a bűneset után olvashatjuk.

2.16-17 Minden fáról ehetsz, de a Jó és Rossz Megismerésének fájáról NE, mert meghalsz!

De a legnagyobb ajándék: az örök élet még nem volt birtokukban. Még lehetséges volt, hogy elrontsanak valamit: bűnbe essenek, engedetlenekké legyenek. Isten próbára akarta tenni őket, hogy akarnak-e a Vele való közösségben, bizalomban maradni. Ezért minden fáról szabad volt enniük, kivéve a jó és gonosz tudásának a fáját. Első pillantásra ez egyáltalán nem is olyan nehéz parancs.

Ádám és Éva nem tudták, hogy miért nem szabad enniük a fáról. Elég kellett legyen a bizalom, hogy Isten nem parancsol olyat, aminek Ő ne tudná okát. Az Úr ezzel egyfajta szövetséget kötött az emberrel.

S mit tett az ember? Engedetlenségével eljátszotta örök életét. Büntetése: halál. Valami, eddig ismeretlen, fenyegető vég. Ők nem gondoltak életre vagy halálra. Nem a büntetéstől való félelem miatt kellett volna tehát engedelmeskedniük, hanem Isten iránti szeretetből és tiszteletből.

Szívből való engedelmesség, kérdés nélküli bizalom. Ez az, ami nekünk is mindig nehéz. Hiszen annyira szeretnénk tudni, miért kell ezt vagy azt tennünk. A gyermeki engedelmesség, a szeretetből való szófogadás az egyik oka, ami miatt olyanná kell lenni, mint egy kisgyermek (Mt 18,3). A „miért”-tel sokszor kezdődnek az engedetlenségek.

2.18 Nem jó az embernek egyedül, szerzek neki segítőtársat

2.19 Formált a földből: vadakat, madarakat – odavitte Ádámhoz, nevezze el őket

2.20 Nem talált magához illő segítőtársat

Csúcspont: az állatok közt nincs hozzánk illő társ! Isten szelleme (lehelete) nincs bennük!

2.21 Mély álmot bocsátott Ádámra, kivette egyik bordáját, ebből formálta az asszonyt

2.23 Örömében felkiált: ez már hozzám való! Mert csontja a csontomból, teste a testemből való, hát asszony legyen a neve, mert férfiból származik!  (férfi héberül: is , asszony: issa)

Ádám és Éva a bűn ismerete előtt mezítelenek voltak, s nem szégyellték magukat. Ez nem azt jelenti, hogy egymás előtt, hanem, hogy egyáltalán nem ismerték a szégyent, mert még nem volt, akik előtt szégyellniük kellett volna magukat. A bűneset után már szégyellték mezítelenségüket Isten előtt (1Móz 3).

Valamit mondanunk kell még a másik fáról is, amely a következő részben (1Móz 3,22.24) szerepel. Ez egy különleges fa, amit Isten ültetett, nem valami életelixírként, mely által megszerezhetik az örök életet, de az ember valószínűleg nem evett belőle a bűneset előtt. A Biblia úgy beszél róla, mint a másik fa ellenpróbájáról, amellyel az örök élet újra elérhető lenne a bűneset után. Ezért nincs is szó róla az engedetlenség előtt. (Így lesz számunkra az „ÉLET FÁJA”*, Krisztus keresztje, amely által örök életet nyerhetünk!) Jel 22.2

Az első emberpár megelégedhetett volna azzal a boldogsággal, amelyet számukra Isten az Édenben készített. Védelem, félelem nélküli egymásra tekintés, Isten folytonos jelenléte. Miért értjük ezt csak így visszafelé, a hiányában? Mégis mindnyájunk számára elkészíttetett újra, kegyelemből!

Kapcsolódó igehelyek: Jelenések 21,4; 22,22 A

6. Ismétlő játék, ismétlés:

Improvizációs játék: Kiválasztunk egy gyermeket, ő lesz Ádám, az Ember, egy másik pedig Isten. Megjelenítik a teremtést. - finom, „söprögető” kézmozdulatokkal összeállítja a föld porából Isten az embert. Ott fekszik Isten előtt a teremtett Ember, majd feláll, érzéketlenül tekint maga elé. Isten az ő orrába fújja az élet leheletét, így lesz élő lélekké - összezárt ujjait szétnyitja, és finoman levegőt fúj az ember orra felé. Ezek után mosolyogva elindul, érzékeltetve, hogy lélekkel telt meg. Értsék meg, hogy ennyi volt Istennek az ember teremtése.

7. Az óra zárása:

-      Ima: Teremtő Atyánk, köszönjük neked mindazt, amit teremtettél, Napot, Holdat, embert, … a szereteted, hogy a gyermeked lehetek. Segíts meglátni, felismerni a kezed munkáját, hogy megóvjam azt, gyarapítsam azokat, vigyázzak rájuk, …

-      Édenkerti jelenet. Csoportkép készítése!

-      A következő napokban nézzétek meg a világot, és készítsetek montázst rajzlapra – mi az amit Isten teremtett, és mi az amit az ember alkotott!

Könyvajánlat: Hedwig Falk: A Genezis idején