Skip to main content

A Szépség és a Szörnyeteg

  Emlékeztek-e  még  arra  a  megragadó  jelenetre  a  Szépség  és  a  Szörnyeteg  c.  Disney-rajzfilmből,  amikor  a  Szörnyeteg  szerelmet  készül  vallani  Belle-nek?  Cogsworth  eufórikus várakozással  gondol  erre  a  pillanatra,  ugyanis  ha  Belle  viszonozza  a  Szörnyeteg  szerelmét, akkor...!  Akkor  a  varázslat,  ami  a  végzet  sötét,  nyirkos  fellegeként  lebegett  a  kastély  felett, végre megtörne.

  Amikor Belle megfogja a szörnyeteg kezét, arra kéri, hadd pillantson bele a varázstükörbe, hogy láthassa édesapját. Édesapja nagy szomorúságának látványa felzaklatja, és elejti a tükröt.

-  Haza kell mennem hozzá! - zokogja.
-  Menj hát el hozzá! - válaszolja a Szörnyeteg. Ez a négy szó mindent elárul.

Később  Cogsworth  győzedelmes  várakozással  az  arcán  lép  be  a  Szörnyeteg  szobájába,  és kijelenti:

-  Mondhatom, pompásan alakulnak a dolgok!

De  hamarosan  szertefoszlik  minden  reménye,  amikor  a  Szörnyeteg  kimondja  a  film legjelentősebb mondatát.

-  Elengedtem! - vallja meg elvarázsolt kis órájának.

Ahogy a szavak dermesztő valóságát felfogja, Cogsworth megrázza magát, és azt kérdezi: 

-  Mit csináltál?

  El  tudod képzelni a Szörnyeteg vallomásának a hatását? Hiszen az, hogy elengedte Belle-t, azt  jelentette,  hogy  országa  továbbra  is  átok  alatt marad.  Azt,  hogy minden  reményt  fel  kell adnia arra nézve, hogy valaha is újból normális ember legyen. Azt, hogy eljátszotta az utolsó, a legnagyobb esélyét annak, hogy valaki valaha is szeretni fogja. De ő elengedte a lányt. Miért?

-  El kellett engednem, - mondta - mert szeretem.

A  Szörnyeteg  megértette,  hogy  aki  szeret,  nem  tarthatja  szeretete  tárgyát  túszként  a hatalmában.

  Talán egy ehhez hasonló  jelenet  játszódott  le a Mennyországban, amikor  Isten elengedte a szép angyalt, Lucifert, aki ellene lázadt, és eltökélte magában, hogy a saját útján fog járni. Talán Mihály,  Gábriel  vagy  egy másik  angyal  ezt  kérdezte:  „Mit  tettél?",  amikor  felfogták,  hogy  ez milyen  kimondhatatlan  nyomorúságot  és  szenvedést  von  maga  után  Isten  teremtményei számára.

  Na és mi a helyzet veled és velem? Noha Isten kényszeríthetne minket, hogy szeressük őt, Ő mégis  elenged  bennünket.  „Annál  sokkal  jobban  szeretem  őket"  -  mondja.  Isten  szeret bennünket, és megengedi, hogy a saját utunkon  járjunk.  Jól  tudja, hogy annak nyomorúság és szenvedés  lesz  az  eredménye.  Ugyanakkor,  akárcsak  a  Szépségnek,  nekünk  is  megvan  a lehetőségünk  arra,  hogy  visszatérjünk,  hogy  a  nyomorúságot  és  szenvedést  örömre  és ünneplésre változtassuk. Valahányszor visszatér valaki szerető mennyei Atyánkhoz, az angyalok örülnek (lásd Lk 15,10).