Skip to main content

A szeretet ára (Egy üzenet a gyászolóknak)

P. Kende

2Kor 5:17 arról beszél, hogy sok minden más lett, hogy hívők vagyunk. Minden újjá lett. Nem elég sok minden, nem egy-két dolog, hanem minden újjá lett.

2Kor 5:17  Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az]; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.

Ebben a versben azt olvassuk: minden újjá lett. Ha valaki Krisztusban van, az új teremtés. Bennem, velem kapcsolatban minden újjá lett. Ez volt az előző üzenet (2010.07.28.), hogy olyan emberekként élünk és járunk, akik mások, akiket Isten mássá tett. Sok minden más velünk, hívőkkel kapcsolatban.

A világ azt mondaná, hogy furcsák vagyunk. Mi azt mondjuk: nem, csak sok minden más. Ugyanolyan életet élünk, mint valaki más, de másként éljük azt az életet. Vannak dolgok, amik megváltoznak az ember életében, amikor hívő lesz, és nem annyira fontosak. Bizonyos dolgok - szokásokat felveszünk esetleg, hasonlítunk valakire, követjük valakinek a példáját - nem olyan jelentősek.

Azok a változások számítanak, amelyek 2Kor 5:17 változások, amit Isten változtatott meg bennünk. Amikor új szívet adott, akkor az kihat ránk, és azok a változások számítanak.

Az egyik dolog, amiben különbözünk, hogy más a nyelvünk, másként beszélünk. Új nyelvünk van. Ez fontos! Ugyanazokat a dolgokat másként fejezzük ki. Egy példa: a haragomat nem úgy fejezem ki, mint azelőtt. Észrevettem, hogy hívőkként felvesszük a világ nyelvezetét, piszkos szavakat használunk. Ugyanúgy beszélünk. Használunk szavakat: 'bakker', ..., amiket a világ használ. Azért, mert a világban forgolódunk és ránk dörzsölődik. Ez nem nagy ügy, de fontos.

Jak 3:10 ugyanabból a szájból jön áldás és átok. Nem kellene, hogy így legyen. Szeretnélek bátorítani, hogy új szívet kaptunk, és ahhoz új nyelv is járt. Ez volt az első bizonyságom igazán hívőként, az első változás, amit észrevettem magamban. Katona voltam, ott bizonyos módon beszélnek a srácok, és egyszercsak azon kaptam magam: „Jó ég, mikor káromkodtam utoljára?!" Miért? Nem azért, mert nagyon összeszedtem magam, hanem azért, mert új szívet kaptam. Csak szeretnélek bátorítani, térj vissza ehhez újra meg újra.

1Kor 3:3 Testiek vagytok (korinthusiak), mert irigység - ez a szívben van -, és irigységből fakadó veszekedés - ez a szavakról szól - van közöttetek. Ef 5:3 tisztátalan dolgok ne is neveztessenek közöttetek. Ez viccekről szól, pletykáról szól. Vigyázzunk a nyelvünkkel! Ef 4:29 csak azok jöjjenek ki a szánkból, amik hasznosak a szükséges építésre.

Figyeljünk a nyelvünkre. Nem ez az elsődleges, hanem a szívünk. Ám ha a nyelvünk a világ nyelvévé válik, az mérgezheti a szívemet is, visszahathat. Vigyázzunk ezzel! Térjünk vissza az egyszerűséghez: az új élet szavait szólom! Miért beszélnénk ugyanúgy, mint a világ, nem ugyanaz a szívünk.

Isten mássá tette az életünkben ezt a területet is: a gyász területe. Testvérünk a hitben hazament az Úrhoz.

Gyászolunk-e mi, hívők? Igen, gyászolunk. Van egy képzelt szellemiség, amely szerint azt semmi nem érintheti meg. Valaki meghal, akit szeretsz, és akkor egy testvér - aki azt képzeli, hogy szellemi - azt kérdezi: „Miért sírsz, hát az Úrral van? Miért gyászolsz? Nem kell gyászolni!" Szeretném felhívni a figyelmet: ez egy fals gondolkodás igazából.

Az a szellemiség, amit semmi nem érint meg, ami történik, az nem szellemiség. Tudod kiknek a tanítása ez? Ez a buddhisták tanítása, hogy semmi nem érinthet meg. Úgy kell élned, úgy kell kapcsolatban lenned, úgy kell dolgoznod, úgy kell „szeretned" (igazából nem szeretnek), hogy semmi nem érinthet meg. Nem fáj a gyász, nem érint meg, hogy születésnapod van, semmi nem számít - ez egy buddhista tanítás. Ez nem a mi tanításunk, nem mi vagyunk.

Ján 11:35 (talán legrövidebb verse a Bibliának) Jézus sírt.

Zsid 4:15 nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni, mert maga is megkísértetett mindenekben, mint mi, kivéve a bűnt. Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni. Ő meg tud indulni a mi bajunkon, a mi problémánkon. Ő a mennyben van, megdicsőült az Atya jobbján, és nem olyan, hogy ne tudna megindulni a mennyben. Amikor szenvedsz, az megérinti Őt. Amikor küzdesz valamivel, az megérinti Őt. Amikor keresztülmész valamin, akkor Ő tudja, milyen érzés az, és megindítja Őt. Ha Istent a mennyben ez megérinti, akkor mennyivel inkább megérint minket. Ez fontos! Ne legyünk álszentek. Ne tettessünk úgy, mintha semmi nem történne, mintha semmi nem számítana. Ez nem kereszténység.

A szeretet áráról szeretnék beszélni. Ezt meg kell értenünk hívőkként. Krisztus arra hívott el minket, hogy szeressük egymást. Azt mondja: ez a bizonyság arról, hogy tanítványok vagyunk. A szeretetnek ára van. A szeretetnek komoly ára van.

Néha van egy romantikus kép. Megnézel egy romantikus filmet, és végre egymásra találnak. Rózsaszínű vége van a filmnek, és minden megy tovább. „És boldogan éltek örökkön-örökké." - ez a vége. Lehet egy képünk: a szeretet ára az, hogy áldozatot hozok. A fickó áldozatot hozott és megszerezte a lányt. Vagy: a szeretet ára alázat. Aztán a szeretet örökké tart. Tudod, miért? Megvan ez a meggyőződésünk.

Minden embernek a szívében megvan ez a meggyőződés, hogy a szeretetnek örökké kell tartania. Nincs meg ez a meggyőződés az ember szívében? Nincs meg ez mindannyiunknak? Megvan ez a meggyőződésünk, hogy a szeretet örökké kellene, hogy tartson. Ezért vagyunk szomorúak, ha elveszítünk egy barátot, mert megvan az az ösztönös felismerésünk, ez a megértésünk a dolgok rendjéből, hogy a szeretet az olyan valami, aminek örökké kell tartania. Ez valós, és egyértelműen mutatja, hogy Isten alkotott minket, arra hogy Ő szerethessen minket és mi válaszoljunk erre a szeretetre szeretettel.

Megvan az a meggyőződésünk, hogy a szeretetnek örökké kellene tartania. Jákob példáját fogjuk használni, amikor elveszítette Józsefet, a legkisebb fiát:

1Mózes 37:34 És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ő fiát sokáig.

Amikor gyászolunk, akkor azt mondjuk: ennek nem szabadott volna így lennie. Ez a gyász. Ennek nem így kellene lennie - ez a gyász igazából. Az a felismerés, hogy a szeretetnek örökké kéne tartania. Az a felismerés, hogy a barátság arra van, hogy egy életen át tartson, aztán tovább az örökkévalóságban. Arról szól, hogy valami nincs rendben; valami, aminek nem lett volna szabad megtörténnie, megtörtént.

Ján 11:35 még Krisztus is keresztülment ezen, hogy ennek nem szabadna így lennie; ennek a fájdalomnak, ennek a szenvedésnek, ennek a halálnak, ennek a veszteségnek. Amikor a barátja meghalt, és látta a barátja családját és a barátja barátait, akkor az megérintette a szívét, és azt mondta: ennek nem szabadna így lennie. Ez így nincs rendjén. Jézus sírt.

Jézus sírt. Ez a Biblia legrövidebb üzenete. Lehetne erről prédikálni nagy üzenetet. Talán a legerősebb üzenetünk keresztényekként, hogy Krisztus sírt. Buddha nem sírt, Buddhát nem érintette meg semmi. Semmi nem érintette meg. Mohammed haragudott és leölt egy várost, de nem sírt. Krisna egy mítosz, olyan, mint Zeusz meg a többiek. Nem történelmi.

Krisztus történelmi személy. Bárhogy is tagadják, bizonyított tény. Ő, a mi Urunk. Jézus Krisztus sírt, mert egy volt velünk. Igazán úgy mondhatjuk: Ő egy velünk, mert ott van a mennyben Isten-emberként, és megérinti Őt a gyengeségünk. Még Krisztus is! Belegondolva ebbe, Ő Isten, és nem kerülhette el, hogy szenvedjen. Miért? Azért, mert szeretett minket. Ez a szeretet ára: fájdalom.

A fájdalom a szeretet ára. Ez egy bátorító üzenet. Komoly üzenet. Vegyük komolyan a szívünkben, mert így működik. A szeretet ára a fájdalom.

Mondanék egy példát. Ahogy egy nő vágyik arra, hogy gyereket szüljön - mi, fiúk ezt nem értjük -, hogy szeressen, hogy gondoskodjon, hogy olyan kapcsolata legyen. Kilenc hónappal azután hogy gyereke fogant, egy nagy fájdalom következik az életében, amikor megszüli a gyermeket. Ez csak az első több fájdalom közül. Miért? Azért, mert 1Mózes 3 ez az a hely, ahol a gyermek először találkozik a világgal. És ahol a gyermek először találkozik a világunkkal, ott fájdalom van. Nem véletlen.

A gyermek áldás Istentől. Ezért nem hiszünk az abortuszban. Ha csináltattál ilyet, Jézus Krisztus vére elég neked, ne élj bűntudatban. Ám ne tedd soha többé, mert az gyilkosság! Az a gyerek él, az ember, Isten ajándéka. Az egy áldás, ami találkozik ezzel a világgal. Persze, hogy fájdalom van. Ez nagyon fontos. Ez a világ nincs rendben.

Azt mondjuk: egy nő terhes. Van egy gyereke, készen áll megszülni azt a gyereket. Micsoda áldás, micsoda öröm, milyen csodálatos! Ez a legörömtelibb dolog, nem? Valóban az! Akkor miért van a fájdalom? Megszoktuk, hogy így van. Évezredek óta így működik, de ugyanakkor van egy felismerésünk, hogy ennek nem kéne így lennie. Igaz.

Mi vagyunk, akik azt mondjuk a testvérünk feleségének - és bárki másnak, aki gyászol -, hogy valóban ennek nem kéne így lennie. 1Mózes 3:16 mivel a bűn bejött a világba, ezért a szeretet ára a fájdalom. A bűn a szeretetért fájdalommal fizettet. Nem vagyunk képesek ebben a világban élni és távol maradni ettől a valóságtól. A buddhisták rossz helyre néznek. Azt mondják, hogy a szenvedés a probléma. Ez nem igaz!

A bűn a probléma, mert a bűn okozza a szenvedést. Keresztények időnként - főleg a középkorban - elbújtak a világtól. Elvonultak, és azt mondták: távol tartom magam a bűnös világtól, és akkor nem lesz szenvedés; nem lesz bűn. Ez azonban nem volt igaz, mert a szívünkben visszük magunkkal.

A szeretet ára ebben a világban a szenvedés. A mennyben nem lesz így, halleluja! A mennyben a szeretet ára nem lesz a szenvedés. Az új ég és az új föld - amikor Isten megteremti -, amit nem szennyez be a bűn, ott nem lesz szenvedés a szeretet ára. Viszont mi ma itt élünk. Éppen ezért, ha szeretünk, abból lesz szenvedés is.

Lehet, annyit szenvedtél; lehet, átvertek - ahhoz először bíznod kellett - és eldöntötted: többé nem bízol; lehet, cserbenhagytak; lehet, bántottak, mert szerettél és valaki visszaélt ezzel, és ma azt mondod: többé nem szeretek, engem senki nem szeret, többé nem bízom, mindenki megbízhatatlan. Mi vagyunk azok, akik azt mondjuk: igazad van, senki nem megbízható. Viszont a helyes megoldás nem az, hogy nem szeretsz; a helyes megoldás nem az, hogy nem bízol, hogy nem kötelezed el magad. Nem ez a helyes megoldás! Nem így működik. Nem ez a válasz.

A válasz:

1)      Ennek valóban nem szabadna így lennie. Értjük. Fontos tudnunk, hogy valóban nincs rendben. Amikor ott állunk egy sír körül és eltemetünk valakit, akkor ott van a szívünkben, hogy ez így nincs rendjén. A Biblia egyetért ezzel. Nincs rendjén! Ez nem így lett tervezve. Nem így volt kitalálva.

Isten nem arra alkotott minket, hogy meghaljunk. Ámen. Isten arra alkotott minket, hogy éljünk örökkön örökké Vele. Ez így nincs rendjén. A szeretetnek a kapcsolatnak, a barátságnak örökké kéne tartania. A Bibliánk egyetért ezzel. A bűn behozta a szenvedést az életünkbe, de ennek ellenére a szeretet a legnagyobb dolog az életünkben, amit Isten adott nekünk. Lehet, hogy szenvedés a következménye, de ezerszer is megéri.

A szeretet nélküli élet nem élet. Nem számít, hány dolgot teszel; nem számít, mennyire vagy sikeres; nem számít, mit érsz el az életben; nem számít, mennyi pénzt gyűjtesz; nem számít, hányan néznek rád fel; nem számít, hányan félnek tőled; nem számít, hogy a világ legnagyobb országát irányítod. Nem érdekes. Ha nem szeretsz, és nem szeretnek téged, akkor nem élsz, csak létezel. Igazán nem élsz. Egy nap, amikor vége lesz az egésznek, azt fogod mondani: miért nem éltem? A válasz: nem merted kinyitni a szíved! Azért, mert féltél, mert gyáva voltál, és nem merted elfogadni a szeretetet, és nem mertél szeretetet adni.

2)    Isten határt szabott a gyásznak, mértéket szabott a gyásznak. A mi gyászunk más.

1Mózes 37:35 Felkelének pedig minden ő fiai, és minden ő leányai, hogy vígasztalják őt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá őt az atyja.

Jákob úgy tudja, hogy József meghalt, és azt mondja: „Senki nem fog megvigasztalni engem. Engem nem lehet megvigasztalni." Ez egy hiba! Látjuk ezt a példát az Írásban: 4Mózes 20:29 harminc napig gyászoltak Áronért, aztán felálltak, és mentek, harcolniuk kellett az ellenséggel. Ugyanez a példa 5Mózes 34:8-ban: 30 napig gyászoltak Mózesért, aztán felálltak, és menniük kellett tovább. Isten így gondolkodik róla. Ért minket, tudja, hogy van egy küzdelmünk ezzel. Azt mondja, hogy van egy koncentrált idő, amikor valóban küzdesz a fájdalommal, sírsz, kiadod magadból, keresed Istent, szenvedsz; de aztán tovább mész.

P. Schaller mesélte a következő esetet. Találkozott egy asszonnyal, aki azt mondta: gyászolok. P. Schaller megkérdezte:

- Miért?

- Meghalt a fiam.

- Ez rettenetes. El sem tudom képzelni, milyen lehet. Mikor halt meg a fiad?

- Tizenöt éve.

Ez helytelen. Ez hiba. Ez szentimentális. Ezt nem lehet így csinálni. Tudom, milyen a gyász. Tudom, hogy egy értelemben soha nem ér véget. Tudom, hogy egy értelemben megmarad ma is, ha rágondolok évekkel később. Fájdalmas és hiányzik, mert tudom, hogy ennek nem lett volna szabad így lennie. Ma is élnie kéne, és örökkön örökké. Azonban volt egy idő, amikor vége kellett lennie.

Az Írásban látjuk ezt a példát: harminc nap, aztán menni tovább. Menni tovább. Ha az elején tagadod, és azt mondod: én olyan szellemi vagyok, engem ez meg sem érint; Isten nem ezt mondja. Azt mondja: gyászolj! Légy túl rajta - egy értelemben -, aztán menj tovább!

Jákob hibázott, ez helytelen volt. Nem akart vigasztalódni. Elutasította a vigasztalást. Ugyanezt látjuk itt:

Zsolt 77:3 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

Van ilyen élményünk, hogy a lelkem nem akar vigasztalódni. Ám keresd a vigasztalást! „A lelkem nem akart vigasztalódni, de kerestem Istent." Tovább és tovább. Isten meg fog vigasztalni téged.

Néha megdöbbentő, hogy emberek mit tudnak gyászolni. Az ember elveszíti a házát - nagy csapás, értem -, gyászolja a házát és depresszióba süllyed, és nem akar vigasztalódni. Azt mondod neki: testvérem, Isten veled van továbbra is. „Nem, nem!" Nem hajlandó megvigasztalódni, mert elveszítette a házat; vagy megdöglött a kutyája; vagy összetört a vadonatúj autója; vagy elveszített valamit.

Néha kiderül, hogy túl nagy kötődésem volt egy tárgyhoz, egy tulajdonhoz, valamihez az életemben; a sikeremhez, megbuktam benne és gyászolok. Ennek a gyásznak nincs létjogosultsága. Nem örülök annak, hogy elveszítettem; nem örülök, hogy összeborult a dolog, de emiatt nem gyászolok, mert nem ott van a szeretetem.

Keresd Istent! Isten itt tartott téged tovább, mint a másikat. Ez azt jelenti, hogy célja van. Nem hiábavaló. Menj tovább és merd azt mondani: járok Istennel, tovább megyek, élem az életem!

Ha a szomorúságom hosszú, 1Mózes 42:36-ban Jákob azt mondja: „Megraboltatok a fiaimtól, Józseftől és a másiktól, és most elvinnétek ezt is? Ellenem teszitek ezt!" Ha gyászban élsz túl sokáig, akkor az megbetegíti a szíved, és önsajnálat jön az életedbe, és pótcselekvés. Ne élj így! Péld 15:13 ne élj ebben, hanem legyen határa!

3)      Feltámadás miatt. Isten azt mondta: ennek nem szabadna így lennie! Ha Isten ezt mondja, az jelent valamit. Az jó hír nekünk.

Az üzenet bátorító része, fontos vers:

Apcsel 2:24 Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.

Isten eloldozta a halál fájdalmait. Isten kioldozta ezt, elvette ezt. Krisztus nem maradhatott halott, mert Ő Isten. Felvállalta a fájdalmat a szeretet miatt ebben a világban, de Isten korlátot szabott a gyásznak.

Ki van írva a temetők kapujára: Feltámadunk. A világban ez vicc. Mint ahogy a nagy cégeknek van szlogenjük, és senki nem hiszi. Mindenki tudja, hogy csak duma. Azért van, hogy eladják magukat.

Isten azonban komolyan gondolta. Krisztusban megtaláljuk a választ. Ha elveszítesz valakit, és akkor próbálsz elkezdeni hinni a feltámadásban, akkor már késő. Ne várj addig! Hála Istennek, hogy hisszük! Minden nap így élünk. Minden vasárnap együtt örülünk. Jézus Krisztus feltámadott.

1Kor 15:20-22 Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak. Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

Mennyire jó hír ez? Egyszerű válasz a legnagyobb problémánkra. Jákob jól érzékelteti ezt nekünk. Ő azt hitte, hogy a fia meghalt. 1Mózes 45-ben kiderül, hogy a fia nem halt meg.

1Mózes 45:26 És mikor tudtára adák, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Égyiptom földén; az ő szíve elalélt, mert nem hisz vala nékik.

Jákob elájult. „Túl jó hír ahhoz, hogy igaz legyen. József él! Ennyi évig gyászoltam, és ő él?! Ő az úr Egyiptom földjén!" Ez a legjobb hír.

1Mózes 45:28 És monda Izráel: Elég nékem, hogy József az én fiam még él ...

„Amikor meghalok, ő zárja le a szemem." Ez az, amit kerestünk! Erre van szükségünk. Ez a vigasztalásunk: Jézus Krisztus feltámadt a halálból. Amikor Ézs 61:2-ben vigasztalja a gyászolókat, akkor erről beszél: amikor lesz a második eljövetel, akkor nyilvánvaló lesz, hogy Krisztus feltámadott. Ő úr a halálon. Létezik a feltámadás. Nem a sír a vége! Nem a veszteség a vége! Nem az a vége, hogy többé nem látom, akit szeretek. Hanem örökkön örökké közösségben leszünk azokkal, akik Krisztusban vannak. Nincs kérdésünk e felől.

Krisztus az első gyümölcs. 1Kor 15 az első zsenge. Ő az első gyümölcs. Ján 11:25 Én vagyok a feltámadás és az élet, és aki hiszi ezt, látni fogja. Ha nem hiszel Jézus Krisztusban, akkor soha nem láthatod, hogy Ő a feltámadás és az élet. Akkor egy kemény, ítélő Istent fogsz csak látni. Térj meg! Higgy Jézus Krisztusban! Lásd meg, hogy Ő a feltámadás és az élet. Isten ilyen velünk. Odajött hozzánk, és azt mondta: „Én vagyok az első olyan kapcsolat, amely soha nem szűnik meg; amely nem olyan, mint minden kapcsolat ebben a világban. A szeretet, ami köztünk van, nem fog megszűnni. A halálod pillanatában veled leszek, és utána is, és tovább viszlek. Kétség nélkül!"

Ez a válaszunk a veszteségre és a halálra. Értjük? Jogos? Jogos! Ám Isten határt szabott neki a feltámadás által. Ámen.