Skip to main content

A vadász és a vad 2.

Schlingloff Sanyi

P. Matti egy különleges ember, a gyülekezetalapítás mestere. Ez számunkra, keresztények számára egy érthető fogalom. Viszont ha valaki még csak barátkozik a gondolattal, hogy kereszténnyé legyen-e, annak így fogalmaznám meg: egy forradalmár, egy úttörő és egy csúcsmenedzser keveréke. Olyan ember, aki elmegy valahova, ahol nincs semmi, és 2-3 évvel később úgy távozik onnan, hogy ott megváltozott valami. Emberek tucatjainak, akár százainak, akár ezreinek az élete megváltozott. Nem csak a változás a cél, hanem a szabadság, az élet megragadása, Isten dicsősége.

Egy misszionárius, egy gyülekezetalapító, egy bibliaiskola alapító, egy tanár, egy lelkipásztor az valami ilyesmi. Ha ő egy világi személyiség lenne, akkor valószínűleg méregdrága vezetőképző konferenciákat tartana; akkor valószínűleg írnának róla, és tudnánk arról, hogy az országban van. (Így van ez velünk is.) Csak nem az üzleti világban teszi mindezt, hanem a keresztény világban.

P. Matti

Üdvözlet Törökországból, Isztambulból. Ott élek és szolgálok mostmár öt éve, és ezen a környéken, az ún. török világban már vagy 28 éve. Láttam Isten kezét, Isten munkáját ott. Nagy kiváltság, hogy ott lehetek és szolgálhatok.

Amikor szolgálunk, lenyűgöző dolog látni Isten jelenlétét. Vannak alkalmak, amikor nem igazán vagyunk benne biztosak, hogy mi is zajlik, mert Isten élete természetfeletti. Amikor természetfeletti a dolog, az azt jelenti, hogy mi a magunk erejéből nem tudjuk létrehozni. Nem belőlünk jön. Másrészt nem vagyunk képesek irányításunk alatt tartani. Túlnyúlik a mi irányításunkon, ellenőrzésünkön. Harmadrészt pedig nem tudjuk megérteni rendesen. Ez a természetfeletti munka. Ez egy csoda.

Nagyszerű dolog ebben a csodában élni és látni Isten felénk irányuló kegyelmét. Habár a missziós munkát nagyon nehéznek tűnik, néha nagyon magányos és nagy kihívást jelent, mégis nagy kiváltságnak tekintem. Nagy ajándék Istentől.

Az utóbbi években benne vagyok valamennyire a művész világban is. 54 éves vagyok. Fiatalkoromban úgy indultam, hogy valamilyen művész leszek. Aztán azt találtam, hogy a művészvilág annyira önző. Fiatal hívőként nagyon erős reakcióm volt ezzel szemben, és az egészet otthagytam úgy, ahogy volt. Azt mondtam: én így nem tudok élni. Én másokért akarok élni.

Amikor Törökországba jöttem, akkor visszatértem a festővilágba. Néhány török barátom, akik ismertek, rábeszéltek erre a dologra. Amikor elkezdtem festeni ismét, akkor megláttam valamit, amit azelőtt nem. Ez némi jövedelmet is jelentett nekünk, ami nagyon fontos volt. Másik oldalról találtam még egy módot, ahogy szolgálhatok főleg az arab és a muzulmán világban. Nem annyira félelmetes, nem annyira ijesztő. Ha az utcán evangelizálnál, egy mikrofonnal prédikálnál egy kereszt tövében, az nagyon félelmetes lenne.

Ha meghívsz embereket egy kiállításra, az nem olyan ijesztő. Különösen Egyiptomban láttam ezt. Volt egy kiállításom Kairóban a Képzőművészeti Főiskola kiállítótermében. Nagyszerű hely volt a kiállításra, mert magas szintű volt. Így eljött a nagykövet a megnyitóra, hogy átvágja a szalagot, és ott voltak emberek magas üzleti körökből is.

Az én elvem az, hogy egy átlagos kiállításon van 25-30 festmény, és 2-4-nek nagyon nyilvánvaló üzenete van. Például, hogy az emberek szembenéznek a pokollal, vagy az emberek szembenéznek a mennyel, vagy valaki ott van a keresztnél. A többi igazából csak dekoráció. Ez az elképzelés működik. Ennek a kiállításnak a segítségével el tudtam érni több száz egyiptomi fiatalt. Eljöttek, és voltak köztük olyanok, akik órákat töltöttek ott. Egyszer fiatalok egy csoportja - 5-7 ember - minden nap eljött csak azért, hogy velem találkozzanak.

Volt ott pár TV csatorna, akik riportot csináltak a kiállításról. Az egyikük megkért, hogy adjak egy interjút egy kép előtt, ami nekem a legkedvesebb. Egy olyan képet választottam, ahol Krisztus a kereszten van. A háttérben egy pusztaság van, és egy karaván megy a vállán keresztül a mennybe. A kép címe: A kutyák ugatnak, a karaván megy tovább. Ez egy régi arab mondás.

Az interjúban a kamerába elmondtam, hogy mit jelent ez: „Az életben egy fontos dolog van, ami nem változik meg, ami meg fog történni. Bármit is mondanak a kutyák, vagy mi az emberek véleménye, meg fog történni. Semmi nem változtathatja meg ezt." Belenéztem a kamerába és azt mondtam: „A legfontosabb dolog Krisztusnak az áldozata, és semmi nem állíthatja ezt meg." Biztos voltam abban, hogy ezt kivágják a programból, de nem tették. Bemutatták.

Amikor hallottam ezt, annyira örültem a szívemben, mert igazából ezért csinálom. Nem tekintem magam művésznek, de időnként eléggé az vagyok ahhoz, hogy bejussak ilyen helyekre. Annyira örülök, hogy nem ebben van az azonosságom! Ez annyira fontos nekünk hívőkként az üzleti világban is, hogy az azonosságunkat nem az üzletünkből vonjuk le. Pál azt mondta: nincs semmim, de sokakat gazdaggá teszek. Semmije nem volt, de szolgált. Az azonossága nem a szolgálatában volt.

Sok művésszel, festővel találkozom. Nagyon érdekes világ sok fura emberrel, mint én. Amikor velük vagyok, néha látom ezt a szomorú képet, hogy nincs semmi másuk, csak a festés. Hívőkként Krisztusban nekünk annyira nagy kiváltságunk van, hogy nem ez az életünk. Az üzlet, a cég nem az azonosságunk. A művészet nem az azonosságunk; a sport nem az azonosságunk. Ezek csak eszközök, amiket Isten adott nekünk.

Nagyon bátorító látni benneteket. Kérlek, imádkozzatok értünk Törökországban, szükségünk van az imáitokra, és imádkozzatok a szolgálatainkért Közel-Keleten. Isten áldjon benneteket!

Schlingloff Sanyi

Vigyázz, miből származtatod az azonosságodat! Mennyire jó gondolat! Amikor valamit sokat csinálsz az életedben, amikor annyit teszel bele, ami már nem is tűnik józannak, vigyázz, nehogy a teljes képpé váljon! Ha összetörik, akkor vele együtt jön a dráma.

Van egy úriember, Stephen Hawking, aki egy nagyon-nagy koponya, nagyon híres, a világ egyik nagy gondolkodója, író, fizikus, csillagász és filozófus-féle, tanít is. A lényeg, hogy semmijét nem tudja mozgatni. Fej- és szemmozdulatokkal vezérel egy számítógépet, így beszél is, mozgatja a tolószékét is. A fiammal beszélgettünk erről idefelé, hogy hogyan lehet így élni. A legtöbb ember, ha így tudna csak élni, inkább öngyilkos lenne.

Ő viszont sikeres ember. Nem tudom, hogy mi a trükkje, de sok kereszténynek ez a bizonysága. „Tolószékhez vagyok láncolva, nincs se kezem, se lábam. Az életem nagyon sok mindent hiányol, ami másoknak megvan, és mégis teljes életem van." Vigyázz, hogy milyen elvárásokat támasztasz az élettel szemben! Jobb, ha olyanokat választasz, amiket nem vehetnek el tőled.

Ennek az embernek megmaradt az elméje; a képessége arra, hogy gondolkozzon, hogy megértsen; hogy tanuljon és tanítson. Valószínűleg meg kellett hoznia egy ponton azt a döntést, hogy ő ezen felül nem szab további feltételeket a teljességhez. Azt kell mondania, hogy a többi rendben van úgy, ahogy van. Nem mondhat mást, mert nincs hatalma rá, hogy megváltoztassa. Így van a mi életünkben is.

Ha hozzákötöd magad valamihez, ami fölött nincs hatalmad, ki vagy szolgáltatva. A karriered, a művészeted, bármi elmúlhat és el is fog múlni. Isten viszont soha. Az Ő ígéretei állandóak.

***

Efézusiakhoz írt levél. Legutóbb arról beszéltünk, hogy mindannyian áldozatok vagyunk. Ez a szívedhez szólt? Mindannyian ártatlan áldozatok vagyunk. Azt mondtam, hogy Istennek van üzenete az áldozat számára. Azt mondja: húzódj közel Hozzám!

Te, aki áldozat vagy; te, akivel méltatlanul bánt az élet; te, aki nem kapod meg azt, amit szeretnél, de még azt sem, ami járna; ne keseredj el, mert egyvalami a tiéd, mégpedig visszavonhatatlanul, és az: Isten kegyelme. „Ah, de jó ezt hallani! Halleluja! Isten kegyelme az enyém. Mi a szösz az: Isten kegyelme?" Pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy Isten maga, Jézus Krisztus.

Ő azt mondja: „Én a tiéd vagyok. Veled maradok egész életedben. Én nem egy vallásos formula vagyok. Én nem egy vallásos ideológia vagyok. Én nem egy üres, már nem is olyan jól csengő szózat vagyok, hanem egy valódi személy valódi hatalommal. Én vagyok a mindenható Isten." Képzeld el azt, hogy megtalálod a dzsinn lámpáját és dörzsölésre tényleg előjön és teljesíti a kívánságaid. Jó lenne? A dzsinn semmi. Egy kismiska, egy tanonc. Nem lehet egy napon említeni Jézus Krisztussal, aki a tiéd.

„Én a tiéd vagyok, viszont nem vagyok a dzsinned. Nem dörzsölheted a lámpát, és nem csettintgethetsz Nekem. Szeretlek, mint ahogy egy atya szereti a gyermekét, és ezért a mód, ahogy vezetem az életed, nem lesz mindig olyan, amilyennek te képzeled, amilyennek te szeretnéd, de valódi lesz. Te aki, az élet áldozata vagy - legalábbis annak érzed magad -, ne felejtsd el, hogy Én, Isten kiegyensúlyoztam a képet."

Bármit tehetsz bele a mérleg egyik serpenyőbe. Az önsajnálat pillanatai előjönnek - a mutatóujjadat húzogatod kívülről a hüvelykujjadon, és játszol a világ legkisebb hegedűjén, amely csakis érted szól ebben a pillanatban -, és felfedezed, hogy az élet milyen mostohán bánt veled. „Ez sem jó! Ha Isten szeret, akkor miért nem csinálja meg azt? Velem miért nem történnek olyan jó dolgok, mint másokkal?!" és még ki tudja, hányféleképpen jöhet elő az, ami tényleg igaz. Egy átkozott világban élünk, ahol sok dolog ellened megy, sokszor bánnak veled méltatlanul.

Ebben a képletben Isten azt mondja: „Ne felejtsd el, bármi is van az önsajnálat oldalán a mérlegnek, az áldozat oldalán Én feltettem a mérlegre egy valamit, ami mindent kiegyensúlyoz. Kérlek, végezd el a számítást! Végezd el újra meg újra!" Igen, baj van; igen, jaj neked; igen, szegény te. Végezd el a számítást, mert a mérleg másik serpenyőjében ott van Isten saját maga az evangéliummal. Azzal, hogy Ő meghalt és él érted; azzal a valósággal, hogy a jövőd biztos; azzal a valósággal, hogy az életed minden pillanatában veled van; azzal a valósággal, hogy 2Kor 1 vigasztalással a tiéd; ahol Isten képes minden nyomorúságban megvigasztalni úgy, hogy azt képes legyél elhordozni.

Érettség. (Erről beszélünk nagyon régen.) Nem ülhetsz magadat siratva az életben, miközben ilyen erőforrás, ilyen gondoskodás, ilyen megváltás a tiéd. Nem hagyhatod csak úgy figyelmen kívül azért, mert rosszul érzed magad! „Jaj, engem nem érdekel, hogy vége a háborúnak!"

                Japánban még jóval a háború befejezte után is találtak harcoló alakulatokat. Ők nem tudtak róla, hogy vége van.

Létezik, hogy annyira be vannak állva az érzelmeim, a félelem, az elkeseredés, hogy amikor azt mondják: vége a háborúnak, szabad vagy, már senki nem fog lőni, akkor te azt mondod: nem váltok, nem hiszek. Ugyanúgy bujkálok, ugyanúgy rettegek. Nem teheted meg úgy, hogy közben még mindig józannak mondod magad. Isten azt mondja: rendbe hoztam, kiegyensúlyoztam, bár a képlet - amit Én hozok neked - más, mint amit te szeretnél.

Mi világi boldogságot szeretnénk: „a körülményeim alakuljanak azonnal úgy, ahogy én szeretném, és abban nekem mindenfajta lelki gyakorlat nélkül, csak élveznem kelljen a tespedő boldogságot". Isten nem ezt mondja. Azt mondja: a körélményeidhez lehet, hogy nem nyúlok, de Én ott leszek veled. Az „Én ott leszek veled"nem kicsi dolog. Nagyobb dolog, mint az, ha a körülményeid megváltoznának.

Muszáj újfelismerésre jutnod! Mind áldozatok vagyunk. „Hegedű." Itt folytatjuk Efézusiakhoz írt levélben, mert eközben mind vétkesek vagytok, mind agresszorok vagytok. Ti vagytok azok, akik áldozattá tettetek másokat. Te vagy az az ember, aki miatt azt kell mondanunk a többieknek, hogy áldozat. Te vagy a tettes, te követted el. Te vagy a daganat ebben a földben, akit el kellene távolítani. Ez volt az üzenetem mára... :-)

Létezik egy kettős mérce. A hamis - kettős - mércét Isten gyűlöli. A kettős mérce arról szól, hogy amikor magamra nézek, és a saját érdekeimet, akkor „ő is csúnya, ő is rossz, neki nem lenne szabad ilyet csinálnia; miért ilyenek a körülmények velem?", és szól a kis hegedű. A következő pillanatban, amikor te vagy az agresszor, akkor mindez megszűnik. Akkor ugyanezek a tényezők, amik miatt az előbb te mutogattál, azonnal helyessé válnak, és jogosak, és méltányosak. Miért? Mert „az én érdekeimet szolgálják".

Az egész képletet egy kettős mércével nézed, aminek a lényege az, hogy mindig rólad kell, hogy szóljon minden. Isten ezt biztosan utálja! Éppen ezért az egyik módszere az ember nevelésére az, hogy megengedi, hogy utolérje az, amit maga elkövet. Ő csinálja. „Feltűri az ingujját" és beavatkozik. „Nézd már, mit csinál! Milyen aranyos. Akkor elintézzük, hogy ez utolérje őt!" Amikor utolér, akkor jajgatsz: „Ó, én áldozat vagyok! Szegény én. Mi történt velem?" Isten azt mondja: „Nem emlékszel? Három hete,..., három éve te mit csináltál?" Mindannyian áldozatok vagyunk, és mindannyian bűnösök, tettesek. Vádlottak, ha lehet így mondani.

Miközben siratod magadat, mindig jusson eszedbe, hogy ennek van egy üzenete feléd. Mindig kérdezd meg, hogy hol van az a pont, amikor ennek a dolognak a túloldalán voltál. „Az, ami most velem történik, vajon megteszem-e másokkal? Ami most velem történik, megteszem-e Istennel? Ami most velem történik, megteszem-e a gyerekemmel, a házastársammal?" Többnyire ki fog derülni, hogy igen.

Mind tettesek vagyunk és mind áldozatok. Istennek van üzenete a tettesek számára is. Ez jön most. (Előzőleg beszéltünk az áldozatokról.)

Eféz 4:25 Eddig felépítette Isten mindazt, amink van, és most azt mondja neked, hogy ha ez így van, akkor ...

A legtöbb gyülekezetben csak itt kezdik. Elmész egy jó vallásos gyülekezetbe és azonnal elmondják, hogy mit kell tenned és mit nem. Itt kezdik.

Mi nem itt kezdjük, de azért ez még helyes :-), mert miközben ezt nem teszed, tettes vagy és áldozatokat gyártasz. Vér szegélyezi a nyomodat, amerre jártál, holttestek fekszenek. Isten ezt meg akarja állítani. Nem azért, mert nem szeret, hanem éppen azért, mert szeret. Azért, mert aki te vagy, az egy szerető lénnyé vált, aki nem kellene, hogy holttesteken járkáljon. „Milyen agresszív képek ezek!"

Lehet, hogy nem ölsz meg senkit ténylegesen úgy, hogy a bűntető törvény utolér, de megölsz-e a szavaiddal? Az irigységeddel? Az önzéseddel? Okozunk-e sebeket egymásnak nemtörődömséggel? Hogyne! Ezért sírtál az előbb. Te vagy a tanú rá, hogy tele vagyunk ilyen tettekkel, de te magad is vagy az, aki ezeket végrehajtja. Kezdd a gyógyítást először magadon!

Jézus tanácsolta, hogy vedd észre először a saját szemedben a gerendát, és ha azt kivetted, akkor elég jól fogsz látni ahhoz, hogy helyesen kezeld a másik ember szemében a szálkát. Még valami: ha rájössz arra, hogy amiért épp elítéltél valaki mást: „Hogy tehettél ilyet?! Velem!", amikor ezt mondod, és egy pillanatra látod, hogy ezt te simán megcsinálod ugyanígy, akkor lehet, hogy az a fröcskölő „Hogy tehetted?!" kicsit halkabbá válik.

Amikor a gerendát észreveszed a saját szemedben, akkor - hidd el - másképp fogsz nyúlni a másik ember szemében lévő szálka felé. Azt fogod mondani: „Én is voltam ott, ahol most te. Talán észre sem vetted, de tudom, hogy megbántottalak, és most épp ezt teszed te is velem. Megbántasz. Megbocsájtok, de mi lenne, ha kibékülnénk? Mi lenne, ha mindketten továbblépnénk?" Kell, hogy lásd mind a két oldalt ahhoz, hogy helyesen értelmezd! Isten ad tanácsot:

Eféz 4:25 Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak.

A fejezet végéig intések és tanácsok sorozata következik. Végigmegyünk mindegyiken. Próbáljuk megérteni, hogy ezt miért mondja nekünk Isten. Hidd el, nagy bölcsesség van benne. Nagyon pontosan nyúl hozzá ahhoz, amihez kell, hogy az élet működhessen!

Eféz 4:26-29 26"Ha haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal, 27helyet se adjatok az ördögnek. 28Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. 29Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.

Ez a vers a kedvencem. Az előzőek könnyűek voltak.  Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre. Ne beszélj rombolóan, de beszélj építően! A csend nem jó. A csend jobb annál, ha rombolóan beszélsz, de nem a csend a végcél. A végcél az építő beszéd, aminek fényében a „ne hazudjatok" rögtön értelmessé válik. Hogy ne hazudjunk? Ne hazudjunk az igazsággal szemben! „Jó, akkor nem mondom azt, hogy ..." és ne valami világi apróságra gondolj!

Ne hazudj abban, hogy mi az élet célja; hogy mi az élet értelme. Te hol találsz boldogságot? Mi az értéke a másik embernek? Kinek adósa a másik ember? Kifizette-e Krisztus az ő bűneit? - Ezen a szinten ne hazudj! Ez a nagy kérdés. Amikor azt mondom a feleségemnek: „Hogy tehetted ezt velem? Tönkretetted az életemet!", akkor mit csinálok? Hazudok! Hazudok, mint a vízfolyás. Azért, mert az én érdekeim ezt követelik, mert meg vagyok sebződve. Dehogyis tette tönkre. Ő csak egy szereplő a majd 7 milliárd közül, akik szintén tönkretették.

A képlet igazsága az, hogy igen, a feleségem bűnös; igen, minden szörnyűséget elkövetett, amit ember csak elkövethet - csakúgy, mint én -, és Krisztus mindent kiegyensúlyozott. Vagyis akkor nem hazudok, ha azt mondom: „Köszönöm, Uram, hogy kifizetted! Köszönöm, hogy megbocsájtottál! Köszönöm, hogy megbocsájthatok." Ne hazudjatok egymással szemben csak azért, mert a pillanatnyi érdekek úgy követelik, vagy úgy hazudják helyessé. „Olyan igaznak tűnt, amikor mondtam." Nem volt az.

Eféz 4:30-31 30És ne szomorítsátok meg az Isten Szent Szellemét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. 31Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.

Ezek nem annyira kemények, nem az, hogy „Ne paráználkodj!" Észrevetted? Keserűség, indulat, harag, kiabálás - ezek nagyon közel vannak. A keserűség ott lehet minden reggelemben. Fölkelek. „A mai nap sem lesz olyan, amilyennek akartam!" Ez legyen távol tőled!

Eféz 4:32a Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak,

Sosem a passzivitás a cél. Valamitől elfordulok, és valami felé odafordulok. Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak! A lényeg: Bocsássatok meg egymásnak! „Uram, oldd meg a helyzetemet! Együtt élek egy asszonnyal és három gyerekkel! Itt a főnököm! Itt vannak a beosztottjaim! Mi a megoldás?" Isten mond egy olyat, amit nem szeretünk. Én azt szerettem volna, ha a megoldás az, hogy a főnököm megváltozik; hogy új alkalmazottaim lesznek; hogy új feleségem / férjem lesz, aki „jól működik, nem úgy, mint ez". Ezt mondaná a világ. Viszont a megoldás az, hogy bocsássatok meg egymásnak! „Ez nem az én képletem!" Az lehet, de ez olyan képlet, ami működik. És a rosszabb része:

Eféz 4:32b bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.

Ad egy módszert, és ad rögtön egy minőségi színvonalat is. „Milyen alapon bocsáthatnék én meg neked, amikor tényleg megtetted azt a szörnyűséget? Megtetted? Hogy bocsájthatom meg? Nem sikálhatom el az igazságot! Ez az igazság! Igazságnak kell lenni! A bűnösnek fizetnie kell!" Ezt követeli Isten igazsága? Isten megalkuszik? Megalkuvó? Nem! Valahol a dolognak ténylegesen fel kell oldódnia.

Hol oldódik fel ténylegesen a vétség, az igazságtalanság, a kiegyensúlyozatlanság? Hol oldódik fel az a sok szörnyűség, amit az emberi történelem magával hordoz? Hol oldódik fel ténylegesen? A kereszten. Jézus Krisztusban. Ő megfizetett. Az Atya azt mondta, hogy valakinek fizetnie kell és nem akárhogy. Örök teljes vétségért örök teljes fizetség. A tény csak az, hogy az a valaki már fizetett. Jézus Krisztus fizetett a te bűneidért, és te ilyen módon szabad vagy. Kifizette a tartozásod.

Ha kifizették a tartozásod, én követelhetem-e? Nem. Igazságtalan lenne, törvénytelen. Nem követelhetem. Csak úgy, ha semmibe veszem, amit Jézus Krisztus tett. Azt nem javaslom senkinek! Olvasd el Zsid 10-et! (Zsid 10:26-tól) Krisztust semmibe venni, Krisztus vérét lábbal tapodni, a kegyelem szellemét semmibe venni, csúfolni - ezt tedd legkevésbé!

Az Ő megváltása megmarad örökre. „A kutyák ugatnak, a karaván halad tovább." Az élet tele van véleményekkel, valós körülményekkel, sőt valós nehézségekkel és csodálatos örömökkel. Az élet az, ami, de kell, hogy legyen egy alapja. Kell, hogy legyen valami, ami sosem változik meg. Ez Isten maga, és az Ő ígérete feléd. Erre kell, hogy építsük az életünket, ha józanok vagyunk.

Ha ez az alapja a gondolkodásomnak, ha ez az alapja az identitásomnak; ha én az az ember vagyok, akiért Krisztus meghalt; ha én vagyok a legnagyobb bűnös, aki viszont igazzá lett téve, ahogyan Ő igaz; én vagyok az, akinek el kellett volna vesznie, de örökké fog élni, sőt uralkodni fog Krisztussal örökké; ha ez így van, és utána nézek rád, másképp fogok nézni rád is. Tudni fogom, hogy te is olyan ember vagy, akiért Krisztus meghalt. Akinek az ítélet jogos lenne, de akinek az adósságát Ő kifizette úgy, mint az enyémet. Csak úgy, mint az enyémet.

Itt jutunk vissza az aranyszabályhoz (Hegyi beszéd). Itt kezdtem. Áldozat vagy és tettes. Mi az, amin gondolkoznod kell, amikor benne vagy? „Vajon az, ami most történik velem, ami miatt most ki vagyok bukva, azt hol követtem el én valakivel?" Mindig nézd meg azt, hogy ez hol jön vissza rád? Ez az aranyszabály.

Mát 7:12a Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ...

Ez az, amit először észreveszünk. „Hogy tehetted velem ezt? Hogy bánhatsz velem így?" Rögtön észrevesszük, hogy az emberek nem azt teszik velünk, amit szeretnénk. Idáig jutunk. Az önző ember idáig jut. Itt van vége a történetnek. „Szegény én! Se Isten nem bánik jól velem, se te, se senki. Főleg Isten nem, Vele van a legtöbb gondom. Neki van hatalma rá, hogy cselekedjen, és Ő sem cselekszik."

 Mát 7:12b ... ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.

Amit szeretnél, hogy megtörténjen veled, előbb te tedd valaki mással. Ki vagy bukva Istenre? Nem tetszik neked, hogy Isten nem tiszteli az akaratodat? Megmondtad Neki, hogy mit kéne csinálnia, és nem csinálja. Igaz lehet-e az aranyszabály rád és Istenre? Te ki vagy bukva, hogy Isten nem engedelmeskedik neked. Fordítsuk ezt meg! Te engedelmeskedsz Istennek? „ Ezt így nem lehet nézni!" Miért nem? Azért, mert kényelmetlen, mert visszafordult rád. Nem akarok ebből terhet csinálni, és nem is lesz ebből teher. Mindez könnyű, mert mindezt a megbocsátás szövi át.

Isten azt mondja: megtanítalak illedelmesen élni. „Megtanítalak úgy élni, hogy a jelenléted édes illat lesz mindenkinek. Megtanítalak úgy élni, hogy az élet nehézségei nem fognak belevágni a húsodba úgy, hogy vérezz. Megtanítlak úgy élni, hogy az élet egy élhető hellyé váljon a számodra. Ha közben esel és kelsz, ha közben nem sikerül, nem baj. Nem baj, újra kezdjük! Elmondom sok ezredszer is, és felsegítelek, és újrakezdjük, de megtanítalak helyesen élni. A probléma egyik gyökere az, hogy önző vagy, hogy kettős mércével mérsz." Egy dolog akkor igaz, ha az érdeked, és akkor hamis, ha az érdeked. Észre sem veszed.

Istennek tanácsa van a számunkra és következőket mondta. Érdemes sorra venni őket. Mindig akkor tudom, hogy érdemes valamit jobban megnézni, amikor nem értem. Végigolvasom, és azt gondolom: „Ez nem mondott semmit. Menjünk tovább!" Ez az a pont, amikor azt kell mondani: „Állj, fék! Itt egy hely, ahol tanulhatunk."

Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. (Eféz 4:25) Vessük le a hazugságot, és mondjunk igazat. Miért jelent egyáltalán problémát a hazugság? Miért került be a Tíz parancsolatba? „Olyan nagy dolog? Jár a szám, mond valamit. Miért olyan nagy dolog ez?" A hazugság, miért nagy probléma?

Ernő: Jézus azt mondta: Én vagyok az igazság.

Más: Falakat építünk.

Ján 1:1a Kezdetben volt az Ige

Az Ige, görögben logosz, teljes definíciót jelent. Ez már közelebb áll a szavakhoz, mert mi leginkább szavakkal definiálunk. A valóság természete egy definíció. Kezdetben volt a teljes definíció, az Ige. A „Ne hazudj!" parancs gyakorlatilag azt mondja, hogy ne változtasd meg azt, ami van. Ne hozz létre egy alternatív valóságot az eredeti mellett! Az eredeti az, ami. Van egy pontos, és teljes definíció. Kezdetben volt az Ige.

Amikor én hazudok, akkor létrehozok egy nem létező, alternatív valóságot. Legalábbis a szavaimmal. Nem jön az valóban létre, de a képzete létrejöhet. Ezzel valakit rávehetek arra akaratlagosan vagy véletlenül, hogy olyan valóságban éljen, amely nem is létezik. Lehet-e következménye annak, ha valaki hamis információk alapján hoz döntéseket, és próbál élni egy valóságban, amely tele van komoly tényezőkkel? Hogyne! Ne torzíts, vagyis ne hazudj! Ne állíts csapdát!

Ján 1:1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.

Amikor hazudunk, akkor egy olyan ajtót nyitunk ki, aminek a vége a valóságtól való elszakadás, az Istentől való elszakadás. Azt mondjuk, hogy ennek vannak ártatlan szintjei, amelyek nem filozofikusak, nem világkép szintre mennek, nem bántják senkinek az életét; de egy ajtó nyílik ki. Lehet, hogy a kis hazugságokkal csak a saját életemet teszem tönkre látszólag, és a nagyokkal - elkezdem tanítani, kiállok a katedrára, létrehozok egy új vallást, ha sok követőnek tanítok valamit, ami nem igaz - azokkal mások életét is. Viszont a természete a kettőnek ugyanaz. Az ajtó kinyílt és már csak az a kérdés, hogy milyen messzire megyek.

A valósághoz való ragaszkodás az, amiről itt Isten beszél. Mert a valóság pontos; az, ami; megismerhető. Megérthető. Ez a megismerés és megértés az élet egyik kulcsa. Sőt, a kulcsa. Úgy tűnik, hogy mi keresztények realisták vagyunk. Úgy tűnik, hogy Isten azt követeli tőlünk, hogy realisták legyünk. Úgy tűnik, hogy pont az a vád a legalaptalanabb, amivel minket keresztényeket illetnek, hogy fantáziálunk, hogy elrugaszkodottak vagyunk, tudománytalanok vagyunk. Miközben a parancs az, hogy ne hazudj. Mivel szemben? A valósággal szemben.

Amikor azt mondjuk, hogy ne hazudj, akkor meg kell kérdezned: mi az igazság? Ahhoz, hogy tudjam, mit jelent hazudni, ahhoz tudnom kell, mi az igazság. A modern embernek azért van ezzel gondja, mert nem tudja, mi az igazság. Mit jelent az, hogy nem hazudni? „Az attól függ!" Mitől? Attól, hogy mi a mérce.

Késtem vagy nem? Attól függ! A te szempontodból késtem, az enyémből nem. A te szempontodból később kellene jönnöd, amikor én érkezem, az én szempontomból pedig csak dugó volt.

Isten azt mondja: a valóság pontos, és kérlek, ragaszkodj hozzá, ne hazudj!

Egy gyakorlatiasabb oldala ennek az integritás. Az integritás az, amikor erőlködés nélküli összhang van.  Összhang van benned és a környezetedben. Az összhang így néz ki: amit gondolok, azt mondom; amit mondok, azt teszem; amit cselekszem, azt élem és azt képviselem. Összhang van. Integritás. Az integritással bíró emberben nincs feszültség, nincs erőlködés benne. Önmagát adja - ha lehet így mondani. Nincs kettős játék.

Az integritás nagyon nehéz, mert ha mind kimondanátok azt, amit gondoltok, akkor nagyon hamar megsértődnénk. Lehet, következő alkalommal el sem jönnék. Ne is mondd ki, kérlek! Nem akarom hallani! Viszont ez nem azért van, mert én nem vagyok elég erős, hanem mert hazudsz a gondolataidban.

Ha van olyan gondolatod, amit nem lenne szabad kimondanod - ez így nem igaz, de rögtön a helyére kerül -, akkor az a gondolat valószínűleg hazudik. Van egy belső világ, amelyet éltetsz titokban, amely tudod, hogy nem jöhet napfényre, mert nem igaz. Ez az állítás azért nem igaz, mert Isten mondta, hogy egy csomó dologról ne beszéljünk. Ne beszéljünk mások bűneiről. Amit Isten megbocsátott, amit Ő eltemetett, akit Ő kifizetett, amiből már meggyógyított, azt én ne hozzam újra elő. Jó így?

Máshol azt mondja, valljátok meg egymásnak a bűneiteket, de az az építésre való. Ez arról szól, hogy ha egyvalakiről mindannyian tudjuk, hogy alkoholista, és én is az vagyok, akkor tudom mondani neki, hogy „Figyelj! Én is voltam ott ahol, te. Hidd el, amikor azt mondom, hogy próbáljuk ezt valahogy abbahagyni, akkor nem magas lóról beszélek, hanem értem, hogy miben vagy. Én is benne voltam, de gyerünk, kövessük Krisztust! Neki van ereje arra, hogy ezt abbahagyjuk."

A megvallás nem a gyengeségeinkkel való dicsekedés. Isten dicsőségének a felemelése. P. Matti előbb dicsekedett a gyengeségeivel. Azt mondta, hogy történik valami az arab világban, ami nagyobb, mint ő. Nem is érti mindig, hogy mi történik. Nem is érti, hogyan működik, mert természetfeletti, Isten teszi. Egy igazi menedzser nem mond ilyet.

„Berepültek engem Egyiptomba, hogy az erőművet rendbe hozzam. Azt sem tudom, mi történik ott! Az egész egy káosz. Csoda, hogy túléltük! A gátnak le kellett volna omlania, ha rajtam múlik!" Ezt a világ sosem tenné.

A világ sose dicsekedne a gyengeségeivel, hanem azzal van elfoglalva, hogy elrejtse minden erővel, hisz nincs más tekintély, nincs más dicsőség rajta kívül. Nálunk nem így van. Mi tudjuk, hogy Istené a dicsőség. A mi gyengeségünk az Ő erejét mutatja meg, hisz ott látszódik.

Ne hazudjunk! Az egyik ok, amiért ne hazudjunk, az a saját békénk, lelkierőnk és integritásunk. Ha azt akarod, hogy az életed tiszta legyen, mondj igazat; vagy hallgass, amikor a szeretet ezt kívánja, mert a szeretet néha hallgat. Élj szeretetben és mondj igazat! A szeretet nem viselkedik bántóan. Mindent hisz, mindent remél, mindent elfedez (1Kor 13). Úgyhogy néha csendben van. Nem a valóság szenvtelen kifejezői vagyunk, mert abban nincs szeretet.

Másrészt a valóság sokszor nem az, aminek te látod. Látom, hogy egyvalaki éretlen, ahogy mindenki látja. Ha nem akarunk hazudni, meg is mondjuk neki. Igazunk van akkor? Nem! Nincs igazunk. Krisztus elkezdett benne egy jó munkát, amit arra a napra el is fog végezni. Ő most ott van, ahol lennie kell. Ha elesik vagy megáll, akkor nem előtted vagy előttem teszi ezt, hanem Krisztus előtt. Neki pedig van hatalma arra, hogy megtartsa. Azzal az emberrel semmi baj nincs, ő tökéletes. Ő pont a helyén van, ott van, ahol lennie kell. Mi egy információhiányos helyzetből ítéltünk.

A szeretet ennek ellenére sokszor hallgat, vagy sokszor nem a látás által észlelt igazságot, hanem a helyzeti igazságot fejezi ki. Ezzel nem hazudik, ezzel igazat mond. Azt mondom az embernek: „Te tökéletes vagy. Hibátlan. Tökéletes szentségben teremtetett." Igazat mondok? Ha hozná a bizonyítékokat vagy követnéd egy napig, azt mondanád, hogy beteg vagyok. „Láttad, hogy ez a fickó hogyan él? Felszállt a villamosra és nem lyukasztott." :-) Tapasztalatilag még nincs ott, ahol helyzetileg már ott van.

Isten azt mondja: „Amikor hívővé lettél, Én elrendeltem felőled, hogy tökéletes leszel. Az Én könyvelésemben már tökéletes vagy." Ez a helyzeti igazság. A Biblia erről beszél. „Viszont azért, hogy a jellemed fejlődhessen, azért, hogy a te szabad akaratod együttműködhessen Velem, azért hogy a hit dicsősége meglegyen, ezért mindazt a valóságot, ami az első pillanattól a tiéd, egy folyamaton keresztül adom át neked, és hozom be a te tapasztalatodba." Melyik igazságot kell elmondanunk, ha igazat beszélünk? Szerintem először a helyzetit és csak a helyzeti fényében a tapasztalatit.

Ezt csináltuk a tanításon. Az Efézusiakhoz írt levélről már lassan két és fél éve beszélünk, és eddig csak az építő rész volt - talán az érettség kapcsán volt egy-két kihívó dolog -, de most jön a fekete leves. Két év építés, két év helyzeti igazság felemelése után kezdünk el arról beszélni, hogy ne hazudj. Az első jogos elvárás - „Ezért tehát" - most jön a 4. fejezet vége felé, és összesen 6 van.

Igazat mondani leginkább azt jelenti, hogy a bevégzett munka - Isten tette - következményeit visszhangzod, és nem azt a bizonyítékot hozod fel, amin most rajtakaptad a másikat. Hozták a bűnös nőt Krisztus elé, hogy megkövezzék. Rajtakapták. Infraglanti tetten érték és kérdezték Jézustól - hogy rászedjék -, hogy mit tegyenek vele. „Mózes azt mondja, az ilyet meg kell kövezni. Te mit mondasz?" Isten azt mondja: „Ti nagyon kicsi képet láttok. Információhiányos helyzetből ítéltek, mert Én azt mondom, hogy az életemet adom ezért az asszonyért. Minden bűnét elveszem és igazzá teszem úgy, ahogy Én vagyok igaz. Az vesse rá az első követ, aki ugyanebben a vétekben maga nem bűnös!" Ezzel azt mondta: „Ezen a szinten nincs megoldás az életre. Mind bűnösök vagytok! Mind meg kellene halnotok a bűnötök miatt, de Én azért jöttem, hogy ezt rendbe hozzam." Mindenki letette a követ és elment.

Ne hazudjunk! Azt szoktam mondani: az élet túl sok fontos kérdést vet fel. Túl sok olyan kérdést, ami végzetes következményekkel jár ahhoz, hogy felszínesen kezeljük. Ha szülő vagy, ha férj / feleség vagy, ha főnök / beosztott vagy egy cégnél, akkor nem élhetsz felszínesen, mert azzal, ahogy te élsz, beszélni fog. Igazat fog mondani vagy hazudni. A nihilista ember, aki azt mondja, hogy semmi sem számít, az hazudik. Hazudik az életével, hazudik a következtetéssel, amit levont. Hatással van.

Ne hazudjatok! Tegyétek fel a fontos kérdéseket! Persze ti, akik jelen vagytok, feltettétek a fontos kérdéseket, és keresitek, és megtaláltátok rá a választ. Ez a kötelességünk. Az, hogy felismerjük a valóság végső rendjét és az életünkkel, a gondolatainkkal, a szavainkkal, a tetteinkkel visszatükrözzük a végső rendet, a valóságot. Így ne hazudjunk! Az emberek világképe torzítja a valóságot. Hazudik.

Ha ezen a ponton kezded, akkor az, hogy nem leszel hamis tanú egy tárgyaláson, az már csak részlet. Másrészt lehet, hogy leszel. Ne hazudj, ne legyél hamis tanú egy tárgyaláson, de például az egyik hithős Ráháb. A hőstette egy hazugság volt. A két zsidó kém ott volt a szobájában és ő azt mondta, hogy elmentek. „Hogy tehetett ilyet, ha Istenfélő asszony volt? Hazudott! A Tízparancsolatban benne van." Hazudott? Elmélkedj rajta! Itt van egy feszültségi pont. „Ellentmondás van a Bibliában! Hogy férhet ez össze?!"

Gondolkoztál már azon, hogy férhet össze? A válasz szerintem valahol ott van, amiről az előbb beszéltünk. Az igazságnak több szintje van. Istent leginkább az Ő igazságának, Krisztus igazságának a szintje érdekli, ahol a nagy kiegyensúlyozás megtörtént. Ahol az igazság nem a puszta és nyers tényekhez való gépies és szenvtelen ragaszkodás, hanem Isten szívének, Isten Igéjének a végső valóságnak a felismerése és tükrözése. Isten adjon neked bölcsességet, hogy ez mit jelent a hétköznapokban.

A legtöbb vallás ebben a bölcsességben hibázik. Azt mondja: „A betű szerint te bűnös vagy! A bűnt ki kell irtani. Kifelé!" Gal 5 a betű megöl.

A betű megöl. Isten adjon neked bölcsességet, hogy melyik törvényt és hogyan követed. A törvény igaz, a Tízparancsolat helyes. A definíció pontos. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak, a hazugság rosszat tesz. Ráháb hőstette egy hazugság volt.