Skip to main content

A valódi hit, ami megáll

P. Mustafa

Annyira valós életet élünk, mégis a világban néhányan azt mondják, hogy a keresztények álomvilágban élnek, majd elmúlik. „Nem tudtok semmit a valóságról. Mit tudtok arról, hogyan kell gondoskodni a családotokról, hogyan éljetek, amikor betegek vagytok? Csak imádkozol, ez nem valós. Ha valamit megérinthetsz, arra van szükséged. Kapcsolatban kell lenni az emberekkel, akik tudnak neked segíteni a baj idején!" Amikor az emberek a világban a valós életről beszélnek, fogalmuk sincs arról, hogy a valódi élethez valódi hit kell. Nem elég csak emberekkel kapcsolatban lenni, hanem legfőképpen Istennel. Minden egyes lépéshez az életben valódi hit kell.

Jób 1:13-15 13Lôn pedig egy napon, hogy az ô fiai és leányai esznek és bort isznak vala az ô elsôszülött bátyjoknak házában.  14És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala.  15De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.

Képzelj el egy normális napot, amikor meg vannak a terveid, reményeid, várakozásod arra a napra. Minden meg van tervezve. Jóbnak ilyen napja volt. Egy átlagos nap. Aztán jön valaki: baj van. Nagy baj.

Jób 1:16  Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égbôl, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté ôket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.

Mi ez? Azt hiszem, ma valami meg fog változni. Nem azt vártam, hogy ilyen hírt fogok kapni és még egyet. Nem szeretem, de tudok alkalmazkodni. Azt hiszem, megoldom. Amíg arra gondolok, hogy ezt a bajt túlélem, még valaki jön.

Jób 1:17  Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.

Úgy tűnik, hogy csak a hírvivők maradnak életben, minden más elpusztul. Csak azok vannak jól, akik a rossz hírt hozzák. Aztán újra:

Jób 1:18-19  Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ô elsôszülött bátyjoknak házában;  19 És ímé nagy szél támada a puszta felôl, megrendíté a ház négy szegletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.

Jób 1:20  Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborúla,

Egyik rossz hír a másik után. Jönnek az érzelmek. Nem vártam ezt. Ez a nap annyira más, annyira furcsa. Nem akarok még egy ilyen napot az életemben. Indulatok szabadulnak el. Megszaggatja a ruháját. Szomorú és gyászol, de tudja, mit tegyen. Ő imádja Istent.

Vannak érzelmek, de tudja, mit tegyen.  Jób érti, mi történik körülötte. Megérti, hogy ő ki és Isten mit adott az életébe. Objektíven látja a dolgokat.

Jób 1:21  És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhébôl, és mezítelen térek oda vissza. Az ùr adta, az ùr vette el. Åldott legyen az ùrnak neve!

Értette, hogy mindene, amije volt és minden, ami elveszett, ajándék volt, jutalom az életében. A valós dolog az ő kapcsolata Istennel. Azt nem veszítheti el. Senki nem lophatja el, nem égetheti meg, nem veheti el azt. Az állatai, a vagyona, a gyermekei, ez mind jutalom, öröm, csak valami ráadás az életében. Elvesztette ezeket. Isten adta és Ő visszavette. Felkészült a szívében, hogy mit fog tenni, ha egy ilyen nap jön. Istent imádta és áldotta a nevét.

Egy hitrendszer, ha ideiglenes dolgokra épül, akkor darabokra fog esni a baj idején. Ha valami olyanra építjük a hitünket, ami elmúlik, akkor milyen hitünk van? Időleges. A baj jönni fog, ez nem meglepő. Sok ember megpróbálja elkerülni, hogy a valóságban éljen. Kapcsolatokat építenek, megpróbálják biztosítani az életüket, megteszik a tőlük telhető legjobbat, de csak valami időleges dolgot építenek.

Két dologra gondoltam, ami megpróbálja a hitünket: szomorúság és a gyász. Persze lehetnek más dolgok is.

Mit mondasz Istennek, mit mondasz magadnak, mit mondasz másoknak, amikor össze vagy törve? Milyen szavak jönnek ki a szádból, amikor minden, amiben reménykedtél, hamis várakozásnak bizonyul? Mit mondok magamnak? Hogy bátorítom magam? Ha örökkévaló dolgokra építek, ha az Istennel való kapcsolat a legfontosabb dolog, ami történhet az életemben, akkor a hitem is örök dolgokra épül. Ha a kapcsolatom Isten Igéjével az életem fő eseménye, akkor bármi jön az életembe, meg tudok állni. A viharok jönnek és mennek, ez az élet folyama. Néhányan azt gondolják ez nem normális, nem akarnak szenvedni. Isten el fogja majd törölni a könnyeket és megvigasztal. Tökéletes környezetben leszünk, ez a mostani csak rövid ideig van. Nem panaszkodunk. Nem is kell terveznünk, hogy panaszkodunk.

Ésa 61:2  Hogy hirdessem az ùr jókedvének esztendejét, az Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót;

Arra vagyunk elhívva, hogy hirdessük az Úr jókedvének esztendejét, hogy vigasztaljuk azokat, akik gyászolnak. Ez a mi elhívásunk. Hogyan tehetném ezt meg, ha én vagyok bajban?

Ésa 61:3  Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsôségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az ùr plántáinak, az Ő dicsôségére!

Ezt tette Jób, amikor hallotta a rossz híreket. Megszaggatta a ruháit. Izraelben az emberek hamut is szórtak a fejükre. Ez annak a képe, hogy gyászolnak. Ésa 61:3-ban Isten ékességet ad hamu helyett. A héberben az ékesség szó azt jelenti: korona, fejék. Isten a gyászolóknak koronát ad hamu helyett. Ez egy gyönyörű kép. Én bízom Istenben, de bajban vagyok. Szeretem Jézust, de van valami a szívemben. Követem Istent, de valami történik, beteg vagyok, vagy becsaptak és kész vagyok arra, hogy hamut szórjak a fejemre. Azon gondolkodom, mit tettem rosszul, hol követtem el hibát. Szomorú vagyok. Ott ülök a földön és minden annyira szürke és szomorú.

Isten azonban azt mondja: ne feledd el, hogy az Én szolgám vagy! „Uram, látod a hamut a fejemen? Nem vagyok képes most ...  Jézus, én nem ...  adj nekem időt! Isten azt mondja: „Nem, inkább koronát adok neked. Hadd segítsek neked! A hamu helyett hadd tegyek valami gyönyörűt a fejedre, amit nem vártál!" Ez a reményem, a bizalmam. Isten a legjobbat gondolja. Isten látja bennem a képességet. Bátorít engem. Azt mondja: ámulatos szolga vagy, nagyszerű barát, hűséges és szent.

Én meg ott ülök a földön és hamu van a fejemen és Isten azt mondja: hűséges. Én nem érzem így magam. Isten azt mondja: nem baj, nem is kell, csak nézd, mi van a fejeden. Én meg ránézek, és azt mondom: életem legrosszabb napja volt, nem érdemlem meg, nem is gondoltam, nem vártam. Ám Isten tesz valami csodálatosat. Ha a hitünk egy örökre értékrendre épül, akkor átmegy a próbán, túléli a gyászt és a szomorúságot.

Jób 2:9-ben mondja Jób felesége: erősen állsz még a feddhetetlenségedben? A természeti ember kérdezi a szellemit. A természeti mindig ilyen kérdést fog feltenni: te még mindig hiszel, mindig követsz? Ennek nincs értelme. Olyan régóta szolgálsz és látod, hogy mit kaptál? Mindent Istennek adtál és nézd meg, elvesztettél mindent. Átkozd meg Istent és halj meg! Végezd be a nyomorúságos életed.

Jóbnak még ebben a helyzetben is volt felismerése:

Jób 2:10  ùgy szólsz, mint szól egy a bolondok közûl. Ha már a jót elvettük Istentôl, a rosszat nem vennôk-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ô ajkaival.

A szellemi ember felismeri a bolondságot. Igen bajban vagyok, de amit te mondasz az rosszabb. Elvesztettem mindent, de amit te mondasz, az veszélyes. Azt akarod, hogy félretegyem azt az egyetlen dolgot, amit soha nem veszíthetek el: a kapcsolatom Istennel. Az egyetlen dolog, ami megmarad nekem minden körülmény közt. Azt akarod, hogy félrerakjam és elfelejtsem? Sose hallottam még ilyen ostobaságot. Isten velem van és beszélhetek hozzá, még harcolhatok is vele az imáimban. Mondhatom Neki, hogy nem értek vele egyet és kérhetek magyarázatot. El akarod venni a szabadságom arra, hogy közösségben lehetek Istennel?

Isten ad mindent. Ha hozzá tartozom, akkor minden, ami az enyém, Tőle jön. Ő adott nekem családot. Barátokat. Nagyon örültem. Ő adott házat, tulajdont. Aztán Isten tanítást ad, és akkor szomorúnak kellene lennem? Ez tanítás, amin Jób átmegy. Meg kell tanulnom, hogyan fogadjam el, mert Istentől jön. Ő megengedte, hogy megtörténjen. Igazából jó. A hús testemnek nem tetszik, a természeti emberem gyűlöli. A belső emberem viszont azt suttogja nekem: türelem, várj, ne siess, imádkozz, kérj, bízz! Még akkor is, ha egyedül vagy, bízz! Majd meglátod, mert nem ez a vég.

Sátán azt akarja elhitetni velünk, hogy az a vég, amikor valami történik az életemben. Nincs jövőm, nincs másik lehetőségem, ennyi. A belső emberem, és a Sz.Sz. bennem azt mondja: ne hallgass rá, mert nem ez a vég, hanem a kezdet. Azt akarom, hogy növekedj! Terveim vannak számodra. Egy örökkévalóságot fogunk együtt tölteni. Ez csak a kezdet. Kezdem megérteni Istent.

Az az ember, aki nem a hitével tetszik Istennek, hanem arra támaszkodik, amit lát, az az ember megáll a növekedésben. Az az ember megállt abban, hogy megismerje Istent, mint gondoskodót. Ha csak azokban bízok Istenben, amit látok, akkor abbahagytam, hogy bízzak Istenben, mint aki gondoskodik rólam. A baj is Isten gondoskodása. Nem arról van szó, hogy Isten azt akarja, hogy szomorúak vagy depressziósak legyünk. Isten azt akarja, hogy örvendezzek, mert van valami, amit nem tudok elveszíteni. Ez létfontosságú része az életemnek. Bármin is megyek keresztül, Isten azt akarja, hogy hitem legyen, ami tetszik Neki.

Valaki mondhatná, hogy ez önzés, de igazából ez az élet számodra. Akármi is történik veled, legyen hited, hogy képes legyél Istennek tetszeni. Zsolt 51:6 Isten igazságot szerez a belsőben és a bensődben fogod megismerni a bölcsességet.

Róm 10:17 a hit hallásból van, Isten igéjének hallásából. Újra és újra megismételjük. A hit hallásból van. Oké, ezért vagyok itt. Eljövök, mert Isten a pulpituson keresztül tanít, a hit hallásból jön. Miért beszélünk erről annyit? Azért, mert meg kell tanulnunk, hogyan bízzunk Istenben a következő dologért, ami majd történik az életünkben. „Mi a következő Uram?" Nem kell félnem a következő dologtól, de fel kell készülnöm a szívemben. A hit hallásból van. Hallom ezeket a dolgokat, elrejtem a szívemben. Amikor jön a baj, akkor úgy tegyek, ahogy Jób, ahogy Dávid. Dávid ott feküdt a földön és imádkozott, aztán rossz hírt kapott: a fiad meghalt. Akkor mit tett? Tudta, mit fog tenni. Felkelt, megmosta az arcát, evett. A szolgái megdöbbentek. Ez nem normális - mondták. Persze, ez nem normális, hanem szellemi. Dávid Istent imádta. Jób is ezt tette. Áldotta az Ő nevét és azt mondta: van életem. Semmi sem tud kivenni Isten kezéből, sem démonok, sem angyalok, senki és semmi. Bármi történik körülöttem, tudom, mit fogok tenni a következő lépésben.

Tudnunk kell ezekről a dolgokról. Ha megtudom, hogy halálos beteg vagyok, vagy ha a kapcsolatom, a házasságom megromlik, ha senki sem támogat, tudnom kell, mit tennék. Meg kell tanulnom, hogyan bízzak Istenben. Személyesen kell ismernem Istent. Hogyan ismerhetem Őt? Csak úgy lehetséges, ha válaszolok az Ő igéjére, ha válaszolok azokra a tanításokra, amit Ő a belső emberemhez szól hit által. Zsolt 51:8. Zsid 11:6 Mind arról szól, hogy Istennek tetszünk. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.

P. Kende beszélt Ésa 53-ról Gödöllőn. Jézusról beszél Ésa 53:2 Felnôtt, mint egy vesszôszál Ő elôtte, és mint gyökér a száraz földbôl, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!

Száraz a föld, és felnő ez a vesszőszál. Ez az egyetlen zöld dolog ott. A vesszőszál - vagy gyengéd hajtás - arról beszél, amit mi nem tudunk megvédeni. Annyira gyenge. Aztán a száraz föld, ami valami nem vártról beszél, valami hirtelenről. Ki gondolná, hogy a száraz földből felnő valami? Aztán hirtelen ott van. Így hozza létre Isten a hitet. Elképzelésünk sem volt, hogy egy nap hinni fogunk Istennek, hogy az egész életünket rábízzuk, minden kicsi részletét. Mi is száraz föld voltunk megelégedve és a saját életünket élve. Nem tudtunk semmit a jövőről, félelemben éltünk. Aztán hirtelen Isten adott nekünk hitet ajándékként és elkezdett növekedni. Az egyetlen zöld dolog. A hit Isten munkája. A gyülekezet Isten munkája. A száraz földből valami kinő. Nem számít, hogy mennyire vagyok képzett. Megyek, az emberek elfogadják az evangéliumot. Mind száraz föld. Isten ad növekedést a semmi közepén. Ő védi. Meg kell tanulnom, hogy bízzak Benne. „Isten, Te adtál nekem hitet, kérlek, Te védd meg a gondolataimat, a szívem, mert úgy tervezem, hogy a hit életét fogom élni."

A gyülekezetekre gondolok, amiket P. Matti alapított. Az egyik nem várt helyen volt. Amikor a szamarkandi gyülekezetre gondolok, emlékszem az egyik hívő bizonyságára. A hölgy a kazahsztáni bibliaiskolában tanult. Amikor diplomát kapott, mondott egy bizonyságot. Annyira sírt, hogy alig tudott beszélni, de ezt mondta: ki gondolta volna, hogy egy ennyire kicsi hely érdekli Istent. Senki sem ismeri ezeket az embereket. Isten mégis odavezette ezt a misszionáriust, nem Üzbegisztán fővárosába, hanem erre a kisebb helyre, amit senki sem ismer. Száraz föld. Ez a hölgy azt mondta: fontos vagyok Istennek, ez megtöri a szívem. Ki gondolta volna? Ki imádkozott volna ezért, ki ment volna? Isten megtette.

Isten ad nekünk hitet, Ő építi és védi azt.

Ján 14:9  Monda néki Jézus: Annyi idô óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?

Ján 14:10  Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ô cselekszi e dolgokat.

Ján 14:11   Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.

„Higgy nekem! Tudok mindenről, ami az életedben történik. Ne félj! Nem alszom, nem megyek nyaralni. Ez nem az életed vége. Higgy nekem. Én az Atyában vagyok. Amiket mondok, Tőle hallom."

Ez nagyszerű bátorítás. Nagyon sok terület van, ahol nem tetszem Istennek, de ezen a területen tudok, hogy hiszek abban, amit mond, aki Ő, és amit ígért. Ebben mindig tetszhetem Istennek. 2Kor 1:20.

Lehet, gyenge vagyok, de Istennek tetszhetem. Minden alkalommal, amikor szeretem az ellenségem, Mát 5:44, és imádkozom érte, annak ellenére, hogy mit tett velem, tetszem Istennek. Csak azért mert engedelmeskedtem.

Mát 6:14 minden egyes alkalommal, amikor megbocsátok és elfelejtem azt, amit valaki tett ellenem, és valójában törődöm annak az embernek a lelkével, tetszem Istennek. Ha a hitemben tetszhetem Istennek, akkor megállhatok a fájdalom és a szomorúság közepette; akkor növekedhetek és szolgálhatok abban a hitben, ami szeretetből szolgál. Gal 5:6.

Gal 5:6  Mert Krisztus Jézusban sem a körûlmetélkedés nem ér semmit, sem a körûlmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit.

Itt a valós életben Isten arra hív, hogy valós hitben éljünk. Átvisz a próbákon, bátorít a jelenlétével, ígéreteivel, természetével és jellemével. Győzedelmes vagyok az életem minden napján. Tudom, hová megyek. Isten felkészíti a szívem a következő dologra és készen állok, hogy imádjam és dicsőítsem Őt. Nem ámulatos ez a hihetetlen élet, ami a miénk?