Skip to main content

Az Úr ünnepei - A Mieink I.

P. Kende

Pünkösd van, a gyülekezet születésnapja. Boldog születésnapot a gyülekezetnek! Mi is ugyanaz a gyülekezet vagyunk.

3Mózes 23: Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik az Úrnak ünnepeit, a melyeken szent gyülekezésekre kell összegyülekeznetek. Ezek azok az én ünnepeim 

Isten azt mondja: azok az ünnepek, amin összegyűltök, azok az alkalmak, amikor ünnepeltek, azok az Én ünnepeim. Az Úr azt mondja Izraelnek: ti jöttök össze, de az Én ünnepeim. Az Úrvacsorát ünnepeljük, emlékszünk az Úr halálára és feltámadására és ez az Úr ünnepe a mi számunkra.

Azt mondja nekünk: Légy részes az Én örömömben! A mindennapok sokszor nem örömteliek. Kihívásokkal találkozunk, akadályokkal, ahol nem gondolnánk. „Az Én ünnepeim a tieitek. Én ünnepeket adok nektek." Ezeket rendszeresen adja nekünk. Ha tovább olvasnánk, az Úr azt mondja: minden hetedik nap: szombat, szabadnap, ünnepnap legyen nektek. A pihenés napja legyen nektek.

Isten rendszeresen ünnepeket ad nekünk. Nem azért, hogy megszokottak legyünk vele - lehetnénk, itt vagyunk minden szerdán, minden vasárnap. Ugyanaz a pulpitus, ugyanazok a poharak az Úrvacsoránál, ... ugyanazok a dolgok. Megszokott lehetek. Közönségesnek vehetem. Úgy tekinthetem, hogy már megint. Vagy: Az Úr nem azért csinálta, hogy megszokottak legyünk, hanem azért, hogy felfrissüljünk, hogy újra meg újra Rá figyeljünk. Ehhez személyesnek kell lennie az ünnepnek. Ha nem személyes, akkor csak fárasztó. A fordító szolgálata, ha nem személyes, ha nem az Úrral való kapcsolatáról szól, ha nem a gyülekezet felé való szolgálatáról szól, ha ez nincs ott abban a környezetben, hogy mi testvérek vagyunk, és szeretjük egymást, akkor megszokottá válik. Akkor fárasztóvá válik. Akkor unalmassá válik. Már megint egy bibliaiskolai óra. Mennyivel másabb ez, ha megvan a kapcsolat, és hálásak vagyunk gyülekezetként a testvérünk szolgálatáért. Drága nekünk, és Isten előtt csinálja a dolgot. A különbség ég és föld, menny és pokol.

Isten azt mondja: ezek az Én ünnepeim a ti számotokra. Felfrissülésre vannak. Örömre vannak. Közösségre vannak. Neh 8:10 -ben amikor összejöttek, és Izrael gyülekezete hallotta a törvényt, akkor sírtak. Miért? Mert nem hallották korábban az Úr Igéjét, és nem tartották meg az Úr Igéjét. Sírtak, mert meggyőzte őket, megérintette őket. Nehémiás, Ezsdrás és  a többiek azt mondják: csak sírjatok, csak gyászoljatok? Nem! Azt mondja: „Ez örömünnep! Ez az Úr ünnepe! Ez az öröm napja, mert kinyitottuk a Bibliát. Ünnepeljünk együtt! Egyél! Ünnepeljetek és örvendjetek! Ne sírjatok! Ünnepeljetek! Ez az Úr ünnepe! Ne gyászoljatok! Persze, elrontottuk mindannyian, de álljunk helyre és menjünk tovább mindannyian! Nem voltam alázatos, de menjünk tovább hűséggel! Nem voltam igaz, de menjünk tovább az Ő szellemének a hatalmában! Ne üljünk, ne legyünk megszokottak, ne gyászoljunk, ne nyavalyogjunk! Hanem: Istenem, Te velem vagy."

Merjük felemelni a fejünket, mert Ő a mi fejünk felemelője. „Egyetek zsírosat, igyatok édeset! Örvendj az Én ünnepemen! Ez az Én akaratom a számodra."

Pünkösd azért annyira fontos nekünk, mert az Úrnak az ünnepe a számunkra. Jelentős, de nem az első. Izraelnek 7 ünnepe volt az év során, amit Isten leírt:

1)      Páska - nekünk: Húsvét - a bárány, az áldozat. Izrael kivonulásáról szólt. Felkészültek Egyiptomban és megették a Páska-bárányt. Megvolt ennek a módja, és az jelképes volt. Aztán kimentek Egyiptomból, Isten kivitte őket.

2)      Ugyanebben az időben volt a kovásztalan kenyér ünnepe. Nem lehetett semmi kovász a házban és kovásztalan kenyeret ettek ekkor. Ez volt a második ünnepe Izraelnek.

3)      Első zsenge ünnepe. Az aratás első bemutatása Istennek, az árpa aratásáról szólt.

Ez a három ünnep közvetlenül egymás után, egyben van. Kis szünettel, 50 nappal ezután jött a

4)      Pünkösd, a hetek ünnepe. Ez is a betakarításhoz kapcsolódott, a búza aratásáról szólt.

Isten nekünk adta ezeket az ünnepeket. Izraelnek, és nekünk is.

Az első ünnep a Páska, miről szól nekünk? Jézus Krisztusról. Ez a Húsvét ünnepe. 50 nappal ezelőtt ünnepeltük - ezért volt a napfelkelte Istentisztelet a Halászbástyán. Jézus Krisztus a mi páska-bárányunk. Ő a mi áldozatunk. Ez az Írás része. Isten adott Izraelnek egy ünnepet, és annak volt jelentősége, de ugyanakkor Isten nekünk adott egy mélyebb jelentőséget, ahogy Jézus adta az Úrvacsorát a gyülekezetnek. Együtt voltak a Páska megünneplésére, de Jézus új tartalommal töltötte meg. Fogta a kovásztalan kenyeret és azt mondta: ez az Én testem, fogta a szőlőnek a levét, és azt mondta: ez az Én vérem. Új tartalommal töltötte meg.

1Pt 1:18-19 Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén.

Krisztus a mi Páska-bárányunk. Ő a mi húsvéti bárányunk. Ő az, aki kifizette az árat. Nincs senki, aki elvehet belőle vagy hozzátehet. Jn 19:30, mert elvégeztetett. Ez fontos nekünk, mert az Ószövetség tele van képekkel. Zsid 8:5 azt mondja nekünk, hogy az Ószövetség a mennyei dolgok árnyéka. Mi ebből többet látunk ma a Sz.Sz. által. Jobban látunk, mint a zsidók annak idején. Hibátlanul látunk-e ma? Tökéletesen látunk ma? 1Kor 13 tükör által homályosan látunk, nem látunk világosan. Nem egyértelmű nekünk sem még minden, de többet látunk. Zsid 10:1-ben azt olvassuk, hogy a törvényben az eljövendő dolgoknak, az eljövendő jóknak az árnyéka volt meg.

Mondanék egy példát. Utazunk Berlinből hazafelé, és Shane meglát az út mentén egy nagy táblát, ami a kedvenc étkezőjére hívja fel a figyelmet. Shane gyomra megkordul, beindulnak a reflexek, és éhes lesz, mert látja a táblát. Jóllakik a táblától? Nem! Az majd odabent történik meg. :-)

A törvény megmutatja nekünk: Isten szent, Isten tökéletes, és azt mondom: tényleg, de jó lenne olyannak lenni! Azt mondja: Isten jó! Jó lenne megtapasztalni Isten jóságát! Azt mondja: Isten hűséges. Jó lenne tudni, hogy hozzám is hűséges! A törvény azonban azt is mondja: te nem vagy ilyen, ez probléma, így nem működik. Ez a dolgoknak a képe, ezért odamegyek a törvényhez újra meg újra és nem képes tökéletességre juttatni. Akik a törvényt szeretnétek élni, sosem juttok tökéletességre - ezt a Biblia mondja.

Zsid 10:1 soha nem juttok tökéletességre. Nekünk viszont van valami jobb: Jézus Krisztus. Ő nem csak beszél erről, hanem hatalmat ad nekünk, betölt minket, továbbvisz minket.  Ha ez nem lenne igaz, ha a Páskának nem lenne betöltése Jézus Krisztusban, akkor nem lenne reményünk. Hogyan lehetnénk tökéletesek? Hogyan bocsáthatna meg Isten? Hogyan mehetnék reménnyel tovább? Isten megtölti új tartalommal ezeket. Szükségem van erre. Az életem meg kellett, hogy töltse egy új értelemmel, egy új tartalommal. Ha ez nem történt volna meg, ha csak egy új formát adna Isten, akkor az nem jelentene semmit. Ha csak egy új külsőség lenne, akkor az sehova nem vinne minket. Isten azonban új tartalommal töltötte meg az életemet, minden lépésemet.

Volt egy életem azelőtt, és Isten új tartalommal töltötte meg, és nekem erre volt szükségem: valami személyesre, valami valósra, valamire, ami felfrissít minket. Ezt ünnepelték a zsidók és ezt ünnepeljük ma mindnyájan, zsidók és pogányok együtt, akik a gyülekezetben vagyunk. Isten nemcsak megígérte, hanem meg is tartotta, feltette az i-re a pontot. Isten nem hagyta függőben, hanem lezárta azt. Hallelujah, mert Isten lezárta azt. Isten megcsinálta, ahogy ígérte.

Kovásztalan kenyér ünnepe. 1Kor 5:7, 2 Kor 5:21. Miről szólt ez? Tisztaságról. Ma nekünk arról szól, hogy Jézus Krisztus eltakarította a bűnt. Emlékeztek ezekre a példákra: kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti. A kovász a Bibliában a rothadásnak, a romlásnak a jelképe többnyire (nem mindig). Isten azt mondta a zsidóknak, pucoljatok ki minden kovászt a házból. Nem lehet sehol, ki kell pucolni. Ki kell pucolni az egészet, és ez Jézus Krisztus munkája. Jézus Krisztus kipucolta a bűnt a képből. Sokszor ez a legnagyobb teher, amit emberek hordoznak. Sokszor hívők is magukra veszik ezt: „Annyira elrontottam, annyira elszúrtam". Az Úr azért adta ezeket az ünnepeket, hogy felemelje a fejünket. Újra meg újra szeretné felemelni a fejünket. Magamra nézek, nézem a rothadást, a romlást, és azt mondom: jaj, ez nem működik. Fel a fejjel, mert ez az ünnep arról szól, hogy Jézus kipucolta a bűnt, a romlást, a rothadás forrását!

Hé, hívő! Jézus Krisztus elvetette a régi bűnös természet hatalmát. Nem kell engednek neki. Azt mondja: Gyere erre! Erre van szükséged! Gyere! Azelőtt ellenállhatatlan volt. Azt mondta, gyere, és jöttél, még ha nem is akartál, mert olyan volt a kapcsolat. Ma, ha a régi bűnös természet azt mondja, gyere, nem kell rá hallgatnod. Nem kell azt mondanod, a szexualitásom ezt kéri tőlem, úgyhogy meg kell tennem. Nem kell azt mondanod, megint ennem kell. Nem kell azt mondanod: az én intellektuális szükségeim nagyobbak, mint a Biblia. „Az én intellektuális szükségeim..." - nem kell előadnod a nagy jelenetet, mert ilyen a kapcsolat. Gyere! Ha nem jössz, én megyek. Én megyek, mert Krisztus a kereszten elintézte a hatalmadat. Nincs hatalmad fölöttem, nem kell engednem neked.

Kovásztalan kenyér. Amikor vesszük azt a kenyeret az Úrvacsorában, akkor erről teszünk bizonyságot: én Krisztusban vagyok, és Krisztus énbennem van. Új élet van bennem. Nem kell bűnben élnem.

Első zsenge. Gyönyörű, fontos nekünk. Az első három ünnep egyben van: a megfeszítés, Krisztus bevégzett munkája a kereszten, és a harmadik a feltámadás: az Első zsenge. 1Kor 15 beszél erről sokat. Ezért fáj, ha egy testvérünk meghal, fáj, amikor valakit elveszítünk, van azonban egy bizodalmunk is. Gondolok testvéreinkre, akik hazamentek az Úrhoz. Van ebben veszteség, de nem úgy gyászolunk, mint a világ. 1Kor 15:20-22: Jézus Krisztus a mi első zsengénk. Ő az első jele, hogy ez lehetséges, és Benne van az az ígéret, hogy mi is feltámadunk. Mindazok, akiket eltemetünk, fel fognak támadni. Reménységünk van felőlük. Krisztus a mi első zsengénk. Krisztus feltámadása a harmadik nekünk. Reményt, örömet, bizodalmat, hitet ad nekünk. Ez felkavarja a szívem, mert új tartalommal tölti meg a napjaimat.

Ezek az ünnepek arra vannak, hogy új tartalmat adjanak a napoknak. Minden vasárnap erről szól nekem. Minden vasárnap felfrissül a szívem ebben az igazságban. Lehet, egy nap meghalok, de olyan reménységem van, amit a halál nem érinthet. Nem félek tőle, nem reszketek. Persze, nem várom azt a napot, de rendben van. Isten a kezében tartja ezt is. Minden vasárnap ünneplem a feltámadást. Ha viszont nincs meg a személyes kapcsolatom, ha ez nem friss a testvéreimmel, ha nincs közösségem, akkor monotonná válik. Ez nevetséges. Hogyan lehetne az, ha a Sz.Sz. bennünk él.

Ez az ünnep. A Sz. Sz. bennünk él, és akkor hogyan lehetne ez közönséges?! Miért lenne ez megszokott? Meglehet, hogy jó magyar módon fásult vagyok az Istentiszteleten: „Mondhatsz, amit akarsz, nekem meg megvan a véleményem." Könnyen lehetek így Istennel. Nem vagyok elfogadó, nem vagyok nyitott, nem vagyok engedelmes, és dunnyogok. Mi vagyunk a hármak: nem látunk, nem hallunk, nem szólunk se jót, se rosszat. Lehetséges, hogy ilyen a szívem, mert büszke vagyok. Lehetséges, hogy nem frissességet, nem örömet, nem ünnepet jelentenek. Istennek nem ez volt a szándéka.

Pünkösd, a hetek ünnepe, 50 napra  a Páska után, 50 nappal Húsvét után, ez az ünnep is a betakarításról szólt. Ez is egy aratási ünnep volt, de most másról szól: kenyérről beszélünk. Készen vagyunk az aratás nagy részével. Ez a gyülekezet születése. Isten elküldte a Sz.Sz-et: Apcsel 2, elküldte a Sz.Sz-et. Az első kéve: Jézus, és utána sok másik kéve: ezek mi vagyunk. Ebben örvendezünk. „Köszönöm Istenem." Apcsel 2-ben eljött a Sz.Sz., és amikor eljött, megszületett a Gyülekezet. A Gyülekezet a Szellemmel betöltött hívők közössége, az újjászületett hívők közössége. Örvendezünk. Isten csodát tett, újat hozott létre ebben az öreg, megfáradt világban. Betöltötte ezt a világot, elhozta a Sz. Sz-et. Ez új tartalom, ami azelőtt nem volt. Nem ismerték azelőtt így az emberek: hiszel, Jézusra bízod magad, és Isten adja a Sz.Sz-et. Csodálatos ajándék. Ha semmi mást nem kapok, ez messze túlmegy mindenen, amiről álmodhatnék.

Ez a válasz Jer 31:33-ra, ahol arról beszél, hogy az elméjükbe és a szívükbe írom a törvényemet, az Én akaratomat. Ez a válasz. A törvény elém tartotta Isten akaratát, és azt mondta: légy tökéletes, és minden rendben van. Isten beleírja a szívünkbe az Ő törvényét és az indít bennünket.  Az Ő élete, az Ő akarata, az Ő elméje, az Ő természete van bennünk. Valami vadonatúj történik, amit Isten a szívünkbe helyezett, és most több van nekünk.

Ez a gyönyörű, amiben élünk, ez Isten akarata. Nekünk ez majdnem magától értetődő, de nem az! A korai gyülekezetben ez komoly probléma volt. Nem értették, mert mind zsidók voltak, mert a zsidóságból jön a hír és „a pogányoknak először zsidóvá kell lenni, és csak utána lehetnek keresztények". Aztán nagyon megdöbbentek, mikor Isten pogányokat kereszténnyé tett, anélkül, hogy zsidóvá lettek volna. Apcsel 11:18: azt mondják elhűlve: Isten életet adott a pogányoknak is! Nekünk ez magától értetődő, de ők nem értették. Ez valóban csoda! Nem csoda, hogy meglepődtek.  Izrael Isten választott népe, velük bánt kezdetektől fogva, és utána is velük fog bánni.

Most a gyülekezet az, ahova Isten hív embereket minden nemzetből: zsidók közül, pogányok közül, mindenhonnan. Ez az Ő munkája most. Apcsel 13:47-ben Isten azt mondta: világosságot akart adni a pogányoknak, Apcsel 14:27-ben kaput nyitni nekünk. Nem mintha ez váratlan lett volna, mert Ámos 9:11-12-ben mondja Isten, hogy a nemzetek, akik a nevemről neveztetnek. Ézsaiás is beszélt a Messiásról. Azt mondta, hogy a szigetek várják az Ő tanítását - és ez megint a pogányokra utal. Ézs 42:2. És ez igazán, amit most megélünk. Pünkösd: Isten kihívott bennünket a világból, és behelyezett bennünket az Ő akaratába.

-          Isten örömre mutatja meg nekünk az Ő akaratát.

-          Isten új tartalommal töltött meg.

Ezekről beszéltem.  És:

-          Rend. Isten akaratának a rendje:

Istennek volt egy terve kezdettől fogva. Ezt mi nem láttuk, és a próféták sem látták. Ők sem értették. 1Pt 1:11-ben azt mondja Péter, hogy a próféták maguk is kutatták, keresték, mert ők értették. 12-ben: akik értették, hogy nem maguknak, hanem nékünk szolgáltak azokkal, éppen ezért 11-ben: nyomoztak, hogy milyen időre jelentette ki azt a Krisztusnak őbennük lévő szelleme. Amikor írtak erről, amikor Ézsaiás írt erről, amikor Jeremiás erről beszélt, amikor Mózes elmondta az ünnepeket, és a jelentőségüket, akkor ezek a hívők azon imádkoztak, és azon elmélkedtek, hogy vajon kiről szólhat ez és kinek szólhat ez? És tudták, hogy „ez ma nekem szól, és tudom, hogy szól még valakinek". Ezek vagyunk mi 1Pt 1:10-ben, nekünk szól, a mi üdvősségünkről szól. Isten rendjében az Ő tervében megvan a helyünk. Amikor hívő lettél, akkor nem valami véletlen dolognak lettél a része. „Hívő vagy, aztán ahogy esik, úgy puffan." Mint a gyerekeinkkel: neveljük őket, amíg hagyják, aztán majd lesz valami. Nem ez a célunk.

Vannak céljaink, teszünk azért, de hogy mi lesz a kimenetele, nem biztos. Isten nem így van. Hanem volt a Páska-bárány, aztán a kovásztalan kenyér, aztán az első zsenge. Aztán ott vagy te, a Pünkösd, a hívő, aki újjászületett az Ő rendjében. Tartasz valahová. Minden megy valahová.

A többi három ünnepnek prófétai jelentősége van, van egy rendje, tart valahová. Nem véletlenszerű. Isten végig fogja vinni! Nem kérdés. Istennek akarata van veled. Neked részed van ebben, neked döntésed van ebben. 1Pt 1:11-12 Mit csináltak a próféták miután leírták? Kutatták, nyomozták, keresték. „Ézsaiás most írtad le, miért olvasod? Nem vagy kissé narcisztikus?" „Azért olvasom, mert meg akarom érteni mélyebben." Ezért kutatjuk mi is, mert érteni akarjuk mélyebben. Istenem, taníts minket, vezess minket! Isten beletett minket az Ő akaratába, és ez nagyon bátorító. Az ő rendje, az ő akarata. Nem véletlen vagy, Neki akarata van veled. 2Kor 4:15 elég bölcs ahhoz, hogy mindent a javadra munkáljon. Péld 16:7 elég hatalmas ahhoz, hogy még az ellenségeidet is a jóakaróiddá tegye.

Örvendezzünk és ismerjük fel: Isten új tartalmat adott nekünk. Ismerjük fel, hogy az Ő rendjében vagyunk, és az Ő rendjében helyünk van. Azért olvassuk, azért imádkozunk, azért keressük, mert beállunk a helyünkre, és ez az Ő akarata. Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy tanítasz minket, és ennek van jelentősége, tart valahová. A személyes életünkben ennek jelentősége van.  Jelentősége van a keresztnek, jelentősége van annak, hogy elbántál a bűnnel. Jelentősége van annak, hogy feltámadtál. Jelentősége van annak, hogy eljött a Szent Szellem. Kérünk Téged Istenünk, vezess minket, adj nekünk! Magasztalunk Téged, áldunk Téged!

 

(második rész)