Skip to main content

Az emberi szív két segélykiáltása

P. Havellant Csaba

Jó benneteket látni! Jó együtt lenni. Milyen nagyszerű ez a gyülekezet és Isten munkája itt! Csak visszajelzem, mint egy tükör, amit az elmúlt napokban itt tapasztaltam. Bátorodtam, hallottam. Krisztus Szelleme lakozik bennetek bizonnyal. Nagyon bátorító! Nagyon kifejezőek vagytok, bátorítóak vagytok. Istennel jártok. Van örömötök Istennel, van örömünk Istennel. Ámulatos Isten munkája itt és Isten népe.

Ján 14:16  én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.

Az utolsó vacsora. Az utolsó este. Jézus igazából már a jövőről beszél, az Ő halála, feltámadása és mennybemenetele utáni időszakról, és arról, hogy el fog jönni a Vigasztaló, és hogy Ő velünk marad mindörökké.

Ján 14:17  Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.

Micsoda valóság ez! Ez egy olyan kereszténység, ami nem betű, hanem élet; ami nem információ, hanem Isten valósága a mi életünkben. Nálunk lakik, bennünk marad.

Ján 14:18  Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.

Eljön a Szent Szellem és eljön Krisztus. „Eljövök ti hozzátok."

Ján 14:20  Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.

„ti én bennem, és én ti bennetek" Erről a valóságról beszél itt az utolsó vacsoránál. Nem azt mondja: „Én elmegyek, és ti emlékezzetek Rám! Emlékezzetek azokra az igazságokra, amiket tanítottam, és majd újból találkozunk."; hanem azt is mondja, hogy Ő bennünk lesz. Ő bennünk lesz. Ez a kereszténység. Összejövünk, Kol 1:27 köztünk van. Bennünk van, mi pedig Őbenne vagyunk. Jól megkavart bennünket az Úr, ugye? :-) Uram, taníts minket!

Billy Graham azt mondta - erről szeretnék beszélni -, hogy az emberi szívnek két segélykiáltása van. Az egyik a bűnbocsánat utáni, a másik pedig a jóság utáni segélykiáltás. „Bárcsak tudnék jó lenni!" Isten ezt a két segélykiáltást megválaszolta Krisztusban. A bűnbocsánat utáni sóvárgásomat és a jóság utáni vágyamat Krisztusban megválaszolta. Krisztus a válasz ezekre.

Az elsőre Krisztus halála értem, a másodikra Krisztus élete bennem. Az egyik Krisztus kívül, a másik Krisztus belül. Az egyik Krisztus értem, a másik Krisztus bennem. Az egyik Krisztus halála, a másik Krisztus élete. Számunkra a mi életünk Krisztus ezentúl. Ez az egész kegyelem. Tehát a kegyelem több mint csupán az, hogy többé Isten nem emlékszik a bűneinkre. Jóval több ennél. Ez a mindennapjainkról szól.

Krisztus halála értünk. Aztán Krisztus vére. Az megmossa a mi lelkiismeretünket a holt cselekedetektől. Zsid 9:14 nincs még egy dolog a világegyetemben, amely megszabadíthat bennünket a bűntudattól, a lelkiismeretünk hangjától; amely igazán szabaddá tehetne bennünket, mint Krisztusnak a vére. Ennek van egy üzenete számunkra.

Zsid 12:24 Krisztus vére jobbat szól, mint Ábel vére. Ábel vére mit mondott? Káin megölte őt. Úgyhogy azt mondta: „Igazságszolgáltatást! Bosszút! Igazságot!" Ez volt Ábel vére, amely Istenhez kiáltott. Isten hallotta Ábel vérét. Mennyivel inkább hallja Krisztusnak a vérét, amely jobbat szól. Azt mondja: „Irgalom. Kegyelem. Ők tiszták. Ők meg lettek mosva. Ők meg lettek szentelve a szövetség vérével"; és Isten hallja. A lelkiismeretünknek is hallania kell. Aztán megvalljuk ezt. A vérnek az üzenetét, amint az hangosan szól. A vérnek ez az üzenete mindennél hangosabb. Hangosabb a világnál, hangosabb a lelkünknél.

Zsid 10:14 egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket. Örökre tökéletessé tette. Örökre. Ezt Krisztus úgy mutatta meg, hogy felment a mennybe, és az Atya jobbján leült. Elvégezte a munkát. Ki van fizetve az ár. Nincs többé kárhoztatás. Minden el lett végezve. Úgyhogy a mi főpapunk ül. Többé Neki nem kell felállnia, nem kell még egyszer eljönnie, hogy áldozatot hozzon. Egyetlenegy áldozata örökre érvényes volt. Most számunkra van egy nyugalom.

A lelkiismeretem számára van egy szabadulás, bűnbocsánat. Kol 2:10 teljesek vagyunk a Krisztusban. Mekkora dolog ez? Szoknunk kell, hogy ezt tette Isten értünk. Nehéz megszokni. Nem nagyon fogjuk megszokni soha. Mindig szükségünk van arra, hogy halljuk, hogy olvassuk, hogy megragadjuk, mert a vérben van a szabadulás.

2Kor 5:17 ha valaki Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak. Íme, újjá lett minden. Ennek a lelepleződése és a valósága, ahogy a Sz.Sz. ezt szolgálja felénk, szükségünk van erre napról-napra. Ezt mondja Pál Róma 12-ben: kérlek titeket az Isten irgalmára. Miért kér bennünket? Isten irgalmára kér. Erről szól a Római levél. Bűn, és aztán Isten válasza Isten irgalma. Ez egy olyan medence, amiben megfürdünk.

Az igalomban megfürdünk. Megfürdünk, amíg át nem itat bennünket. Amíg a kegyelem részévé nem válik a gondolkodásmódunknak. Amíg a lelkünk struktúráját át nem írja. Amíg ki nem üti az önigazságot, a saját erőmet, a saját érdemeimet, és a saját magamban való büszkélkedésemet. Megfürdünk az irgalomban. Irgalom. Ámulatos! Minden reggel megújul. Nagy a Te hűséged! Minden reggel visszajön az irgalom és ott van. Örökkévaló az Ő irgalma. Zsolt 136-ban 26-szor: örökkévaló az Ő irgalma.

„Az Úr irgalmáról fogok énekelni örökké... és hirdetem az Ő hűségét minden nemzedéknek..."

Irgalom és hűség. Ezek szövetségi szavak: irgalom és hűség. Krisztus halála értünk. Krisztus élete bennünk. Az egyik a helyzetem, a másik a tapasztalatom. Ez erről a valóságról szól, hogy mostmár tiszta vagyok, mostmár meg vannak bocsájtva a bűneim, mostmár Isten gyermeke vagyok, de még mindig meddő vagyok. Meddő vagyok. Nem termek gyümölcsöt. Azért, mert szükségem van életre. Krisztus eljött, és belénk költözött. Ez egy valóság.

Ő éli az Ő életét bennünk. Erről szól Pünkösd. Emlékszel? Ott vannak a fiúk 120-an a felső házban várván az Atya ígéretét. Egyszercsak sebesen zúgó szélnek zendülése és tüzes nyelvek jelennek meg mindegyiknek feje felett, és valami történik. Isten jelenléte ott van. Isten szentsége ott van, és a világtörténelemben először lakozást állandóra a hívőben, és a hívő Isten templomává válik, amelyben ott lakik Isten dicsősége.

Ahogy a Salamon templomát betöltötte Isten dicsősége - sekina -, ugyanúgy a hívőt most. Ez a vadonatúj valóság és realitás. Krisztus bennünk van mostmár, és mi a Sz.Sz. és Isten temploma vagyunk, 2Kor 6:16; és mi is Isten temploma vagyunk, 1Kor 3:16. A gyülekezet Isten temploma. Isten lakik bennünk.

Pünkösdkor ott vannak a fiúk, és elkezdenek nyelveken szólni. Jönnek az emberek, és több ezren ott vannak, és a halászember előlép. Megnyitja a száját és szól. Aztán háromezren megtérnek és valami elindul. Nyílván nem Péter volt briliáns, nem a fiúk voltak összeszedettek. Nem! Isten munkálkodik. Megtapasztalják a bennük lakozó Krisztust. Igazából már nincs ott velük fizikailag Jézus. Az emberek azt kérdik: most mit csináljunk? Aztán megkeresztelkednek háromezren.

Utána még ötezren csatlakoznak és elindul a gyülekezet. A fiúknak fogalmuk sincs, hogy mit kell csinálni. Jézus erről nem beszélt. Mi a következő lépés? „Új hívők képzése - hogy néz ez ki?" Semmi segítség, kivéve egy: a bennük lakozó Krisztus. Isten élete bennük visszahozza mindazt, amit Jézus tanított. A mai napig és az elragadtatásig Ő a gyülekezet életet. Krisztus a gyülekezet élete. Krisztus a mi életünk. Krisztus az élet köztünk, a gyülekezet dinamikája.

Kol 3:4 Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen

Ez Isten válasza a jóság utáni sóvárgásra. Krisztus bennünk. Mostmár nem kell saját erőből élnem az életem. Mostmár nem kell a hústest energiájából élnem, hanem Ő éli az életét bennem. Természetesen számunkra - hívők számára - ennek a megtapasztalása, tanulása egy élethosszig tartó folyamat. Mi egyre kisebbek leszünk, Krisztus pedig egyre nagyobb. Nagyon lassan tanuljuk ezt a dolgot.

Arra döbbentem rá ma, hogy jobban menne Isten munkája nélkülem. :-)  Csak akadályozó tényező vagyok. Isten munkája olyan jól megvolt előttem. Néha jön az a kísértés, hogy azt gondoljuk, hogy mi hordozzuk Isten munkáját. Mi csináljuk, mi hordozzuk. Aztán rájövünk, hogy Isten munkája hordoz bennünket. Ez egy tanulási folyamat a tapasztalatunkban. Krisztus bennünk. Ezt kérdezi Pál:

2Kor 13:5 ... magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? ...

„Próbáljátok meg magatokat!" Nekem ez úgy tűnik, hogy Pál arra bíztat, a hívők tudják: Krisztus lakik bennük. Nem azért, mert valaki azt mondta. Nem azért mert valaki azt mondta: Krisztus lakik bennetek, és „OK. szuper!"; hanem tapasztaljuk meg az Ő életének valóságát és megnyilvánulását. Ez Róma 8.

Róma 8: Krisztus élete bennünk. Róma 8:2 Krisztusban lévő élet szellemének a törvénye, amely megszabadít bennünket.

Amíg eljutunk Róma 8-ig, göröngyös az út, nem? Előtte van Róma 7 :-). Ha azt gondolod, hogy Róma 7 opcionális, akkor tévedsz. Róma 7 Isten tökéletes akarata számodra, számunkra. Azért, mert szükséges, hogy a ne legyen bizodalmunk önmagunkban. Szükséges, hogy kifárasszuk magunkat. Mint ahogy a horgász kifárasztja a halat. Szükséges, hogy mi kifárasszuk magunkat ahhoz, hogy megtapasztalhassuk a bennünk lakozó Krisztus életét.

Pál Róma 6-tól indul, és megadja a receptet. Róma 6:13 odaszánom magam. Mert meghaltam, és feltámadtam, odaszánom magam. Ez úgy tűnik, hogy megvan a megoldás. Odaszánod magad, tudván, hogy feltámadtál a halálból. Odaszánod magad, telnek a napok, és jön az, hogy nem. Ott van a küzdelem, a falnak ütközés, a bűn ismerete. Ott van az, hogy megtapasztalod az „én" életet. A saját energiádból élsz. Aztán felkiáltasz: Óh, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem? (Róma 7:24) Róma 7 eddig arról szól, hogy én, én, én odaszánom magam, én ezt akarom, én azt akarom, én akarom élni a keresztény életet.

Róma 7:24 elveszi a fókuszt: van valaki? „Van valaki?" Aztán ott a válasz: hálát adok az Istennek, a mi urunk Jézus Krisztus által. Róma 8:1 nincsen kárhoztatás a Krisztusban. Aztán Krisztus élete bennünk.

Róma 7 nem opcionális! Róma 8 nincs Róma 7 nélkül. Róma 8 élet nincs Róma 7 nélkül. Ha azt gondolod, hogy Róma 7 csak egy időszak a keresztény életben, amit ki lehet nőni, mint a gyerekbetegségeket, akkor tévedsz. Róma 7, amíg a Földön vagyunk, vissza-visszatérő kedves megtapasztalás lesz. :-) Viszont tanuljuk a Krisztus! Krisztust tanuljuk.

Krisztust tanuljuk, ez Róma 8. Egyre kevesebb a bizodalmunk magunkban, és egyre inkább támaszkodunk Őrá. Egyre inkább lemondunk a saját erőnkről, és egyre jobban rátámaszkodunk a bennünk lévő Krisztusra. Ez az egész a kegyelem.

Krisztus értem, Krisztus bennem, Krisztus halála, Krisztus élete - ez az egész a kegyelem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Ő a gyülekezet élete. Ő a mi életünk. Arra vágyunk, hogy mi egyre kisebbek legyünk, és hogy Ő egyre nagyobb legyen. Sok szabadulásunk van, és sok örömünk. Aztán sok csodát látunk.

Amikor ott voltak a fiúk az ötezer éhes emberrel, és Krisztus azt mondta: etessétek meg őket; akkor vajon mit gondoltak? Sokszor ilyen az életünk, nem? Úgy érezzük, hogy olyan dolgot kell tenni, amihez nem vagyok elég. Remélem, hogy ilyen az életed! Ha nem ilyen, akkor... akkor kerülöd a kihívásokat.

Ott van az ötezer, és azt mondják: nincs nekünk ennyi ételünk. „Van itt egy fiú, akinek öt kenyere és két hala van." Elég. Elég! Nincs nagyobb dolog ennél! Mint amikor megtapasztaljuk újból és újból, hogy ez az öt kenyér és két hal - akik vagyunk - Krisztus kezében, Krisztus életével, bőségesen elég Isten tervében, és csodákat látunk. Ezt látjuk a szolgálatban, ezt látjuk az életünkben, ezt látjuk a családjainkban.

Olyan kevesünk van, de amikor odatesszük az Ő kezébe, akkor megsokszorozódik. Semmik vagyunk, mégis sokakat táplálunk. Szegények vagyunk, de sokakat gazdagítunk. Micsoda élet! Krisztus élete bennünk és rajtunk keresztül, velünk és értünk, felettünk és alattunk, kívül és belül, hogy Ő legyen minden mindenekben, Kol 3:11. Minden mindenekben! Ámen.