Skip to main content

Efézusi levél 33 - Szabadulás az elménk csapdájából

Eféz 4:17 Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. 

Ez illik ide. Birkák, bárányok vagyunk, de egy másik pásztor juhai. A világnak nem akarok a birkája lenni.

Kultúra. Hányatoknak van kultúrája? Hányan tesztek dolgokat azért, mert így tanultátok? Mindenki ebben nőtt fel. A kultúra: az emberi szükségek egy csoportjára, vagy akár teljességére az adott társadalom által megtalált válaszok és megoldások összességét az előző generáció átadja a következőnek és az a generáció többnyire kritika nélkül vagy nagyon kevés kritikával elfogadja azt a megoldás-rendszert, és később szokásszerűen alkalmazza. A kultúra azt jelenti, hogy gondolkodás nélkül teszed, amit tanítottak neked. Olyan megoldásokat, válaszokat használsz az életedben, amit te magad személyesen, szabad akaratból, felelős döntésből elemezve, mérlegelve sose választottál. Sose döntöttél úgy, hogy te ezt így fogod csinálni, így akarod csinálni, azért, mert így megéri, így szolgálja leginkább az életedet, a jövődet, a családod életét.

A kultúra arról szól, hogy az őseim így csinálták, ezért én is így csinálom. Ez nem jelenti azt, hogy rossz, csak nincs benne a saját felelős döntésed. A kultúrában van egy csomó olyan dolog, ami semmivel sem jobb, mint bármilyen más megoldás; és van benne sok, ami kifejezetten árt és beteges. Nem élhettek tovább úgy, ahogy a világ él a hiábavaló gondolkodásában, ahol megszűnt felelősen gondolkozni, megszűnt kérdéseket feltenni, megszűnt igazi válaszokat keresni, megszűnt felelősséget vállalni. Nem élhetsz így tovább! Megismeritek az igazságot és az megszabadít, de ehhez meg kell ismerni az igazságot. Ismerni kell, és az alapján új döntéseket kell hozni.

Ha semmi nem változik, akkor mi haszna volt? Persze a helyzeti igazság adott: hittem Jézus Krisztusban és örök életem van. Ez megváltozott, ezt Ő tette. Ám mi az a logika, ami alapján azt mondod, hogy mindennek a gyakorlati gyümölcseit, amivel jobban élhetsz most, azt már nem akarod? Hogy jobban élhess itt, ahhoz jobb döntéseket kell hoznod. Aratod a következményeit annak, amit gondolsz, mondasz és teszel. (Erről beszéltünk előző alkalommal.) Minden gondolatodnak van következménye a lelkedben. Engedj meg magadnak 10 depressziós gondolatot fél órán keresztül. Mi leszel? Depressziós leszel az nap.  A körülmények tehetnek róla? Lehet, hogy azok inspirálták, de van szabad akaratod, amivel eldöntheted, hogyan gondolkozol egy dologról. „Az nehéz! Azt mondod, hogy a már a gondolataimon is uralkodni kell? Én fogom kitalálni, mit gondoljak?" :-) Ezt jelenti uralkodni, szabadnak lenni, hogy vállalod a felelősséget a gondolataidért. „Azok csak jönnek, jók vagy rosszak, az ember sose tudja, mit húz belőle." :-) Erről beszélek. Nem élhettek tovább úgy, ahogy a pogányok élnek a hiábavaló gondolkodásmódjuk szerint.

Ez is az ördögi stratégia része, eltompítani az emberek képességét és hajlandóságát arra, hogy gondolkozzon. Ez nem véletlen, ez egy stratégia. Az iskolarendszer tanította neked, hogy uralkodni a gondolataidon fájdalmas. „Nehogy már törődjek vele, mi van belül?" Ez az elsődleges felelősséged. Ha benn rend van, akkor a matató őrület körülötted nem is lesz olyan rémisztő. Nem az a baj, hogy gond van az életedben, hanem az hogy rosszul gondolkozol róla. Ha optimista vagy, az még nem elég.

Az ígéretek, amik megvannak neked Istentől, szembenézhetsz az élet borzalmával. Van rá válaszod, megoldásod, erőforrásod, de az a módszer, hogy tagadsz, menekülsz, hogy nem vállalod a felelősséget, nem vezet eredményre. Eljutni a felnőttkorra. Ez a megoldás. Előre menekülni.

Eféz 4:18  Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük.

A világ engedelmes rabszolgákat akar. Sátán fel akarja építeni a világbirodalmát: veled akarja, csendes birkának kell lenned. Néhány ember építi is. Ismeri a vágymintáidat, azt adja, amit szeretnél. Ha tudnád, mit építesz, nem építenéd. Ezért titokban tartja a valódi célt. A gondolkodó embernek nyilvánvaló. Ezért a gondolkodó ember-részt kivesszük. A nem gondolkodó ember számára nem nyilvánvaló. Számára csak az nyilvánvaló, hogy meg kell venni az új házat, az új autót, ..., kerül, amibe kerül. Ez egy ördögi stratégia. Isten azt mondja: szeresd az Urat, az te Istened, teljes elmédből, értelmedből, szívedből. A belső rendszerünk, ami felelős, szabad, méltóságteljes, a hívő életében teljesen igénybe van véve, csúcsra van járatva. Pörög az agyad és szabad vagy. Eleinte nehéz. Ez az irány. Nem akarod? Akkor arasd a következményeit. Választottál egy utat, azt fogod élni. Ez viszont nem nehéz út, mert ott van veled Isten. Vállald, mondd azt, hogy mész.

Megmaradni a tévelygésben egy megkeményedett szívvel. Hányan tévelyegtek? Mindannyian. Lehetetlen másképp. A tévelygés része az életünknek, csak tisztában kell lennünk vele és meg kell maradnunk egy lágy szívvel, ami kijavítható.

Eféz4:19   Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban. 

Először azt gondoltam, ebben nincs rossz: erkölcsi érzék eltompulva, legalább nincs bűntudat. Nyereségvágy: az meg van, értem. A baj, hogy ez egy elítélő mondat volt. „Tudtam, hogy az lesz a vége, hogy semmi jót sem lehet. Isten azt mondja itt a mézesmadzag, de nem kapod meg. Kinn van az igazi élet, te meg csuhát veszel fel és gyökereket rágcsálsz." Ez a vád éri a kereszténységet a világtól, az ördögtől. Azt akarja mondani, hogy ő a tejjel-mézzel folyó kánaán. Nem azt mondja, hogy félj tőlem, kiszipolyozlak, kiköplek és elfelejtelek.

Istenről azt mondja: nem olvastad a tízparancsolatot? Isten egy perverz lény, aki vágyakat ébreszt benned és utána nem tölti be. Ezzel az előfeltevéssel olvasod a Bibliát, Eféz 4:19-et, ami egy csodálatos intés. Azt kérdezed magadtól, hogy mi jövőd lehet egy olyan világképben, ahol ezt cikizik. „Ahol ez egy elfogadhatatlan viselkedés, miközben ez vagyok én." Nagyon sok. Az egész jövőd benne van.

Erkölcs egy olyan szüksége az embernek, ami nélkül nem élhet. A mai ember azért akarja levetni az erkölcsöt, mert nem képes olyan erkölcsi rendszert létrehozni, illetve nem ismer olyat, amiben állva maradhatna. Az erkölcs egyik oldalról olyan, hogy nem tudok élni nélküle, másik oldalról, ha van és elítél, az borzasztó. Az erkölcs azt jelenti, hogy van értékrend, helyes és helytelen. Az ember annyira vágyik rá, hogy tudja, mi a rossz és mi a jó, mert Isten így teremtette, e nélkül képtelen létezni. Képtelen anélkül létezni, hogy tudná: Ő maga jó, a tettei jók, és ő maga el van fogadva. El tudod azt képzelni: ha te teljesen biztos lennél benne, hogy jó vagy, annak a legtágabb értelmében kívánatos vagy, elfogadható vagy, a tetteid helyesek és jók; ha ezzel kelnél fel reggel és ezzel feküdnél este, és ez megingathatatlan volna - hozzátenne ez az életedhez? Ha nem lenne többé bűntudatod, mert jó vagy?

Az ember ezzel szemben, amikor elfogad valamilyen mércét, jó és rossz közötti különbséget, akkor ebben mindig elbukik.  Az ember nem tud erkölcsi mérce nélkül élni, de ha elfogad egyet, akkor azon találja magát, hogy az a mérce elítéli őt. Hogyan oldja fel a mai ember ezt? Kiöli magából az erkölcsöt. Tagadja, hogy van jó és rossz. 100 évvel ezelőtt még ha egy apa azt mondta a lányának, hogy nem helyes éjszakára kimaradni, akkor lehet, a lány még nem értett egyet vele, de értette, miről beszél az apja. Értette, hogy az apja azt mondja: helytelen, elítélendő, ha kimarad éjszakára. Ma, ha azt mondja egy apa a lányának, hogy helytelen, ha kimarad éjszakára, a lány nem is érti, mert helyes és helytelen nincs. Olyan van, hogy te mit akarsz. A te akaratod áll szemben az enyémmel. Ez csak egy hatalmi harc, hogy kinek lesz meg az akarata. Olyan nem létezik, hogy valami elítélhető erkölcsi alapon. „Az a jó, amit annak tartasz." Persze, mert van egy társadalmi törvény, ezért muszáj a többiek véleményéhez igazodni. Nem azért ültetik le a gyilkost, mert helytelen, amit tett, hanem mert a többség úgy szavazott, hogy helytelen. Az erkölcs már nem létezik a modern világban.

Így nem lehet élni, mert nem egyezik a valósággal! Miközben nincs filozófiai alap elítélni egy gyilkost vagy homoszexuálist, aközben ha a te fiadról derülne ki ez, akkor éreznéd a helyes és helytelen közötti a különbséget. Az erkölcs, mint metafizikai jelenség, valós. Ám a mai ember, hogy ne legyen az ítélete alatt, megszüntette. Ez azonban mire ítéli őt? A modern ember úgy éli meg, hogy biztos bizonytalanságban él. Folyamatos, definiálatlan bűntudatban él. Van erkölcsi érzéke, de nincs semmije, ami alapján igazgatná a tetteit. Tompaságban él, ahol egy dolog biztos: nem boldog. Az élményt hajszolja, és nem engedi meg az élménynek, hogy halkabbá váljon, mint a lelkiismerete. Szörnyű élet.

Isten, amikor azt mondja: mégis van erkölcs - nem azt akarja, hogy éljünk bűntudatban. Nem! Hanem azt mondja, a helyes helyes, de én kifizettem minden bukásod, minden tévedésed árát. Miközben úgy tűnik, hogy az igazság elítél téged, mert nem tudsz az alapján élni, valójában már Isten kifizette. Az igazság, az erkölcs, a keresztény embernek nem ellensége, bár nem tud neki megfelelni. Részben igen, időnként igen. Van fejlődés. Van egy tapasztalati megszentelődés, változás, de egyikünk sem él bűntelen tökéletességben. Viszont attól, hogy nem felelek meg az erkölcsi mércének, nem kell tagadnom, sem megszűntetnem, sem megmásítanom, mert már nem ítél el. Tudom, mi a jó és a rossz; tudom, hol vagyok. Tudom ítélni a tetteimet, nincs bizonytalanság. Amikor elesek, megvallom - 1Jn 1:9 -, és az Úr hű és igaz, megbocsátja a bűnömet, és megtisztít minden gonoszságtól. Feddhetetlen vagyok. Összeverekedünk, de bocsánatot kérünk az Úrtól és egymástól, megvalljuk és feddhetetlenek vagyunk. A törvény már nem ellenségem. Nem akarok olyan lenni, aki az erkölcsi érzékében megtompult, nincs rá okom. Nincs már, amiért meneküljek az elől, ami nélkül nem élhetek. Szükségem van erkölcsre. Viszont az erkölcs csak egy koordinátarendszer. Az életem és a felmentésem Istentől kapom.

„Gátlástalanul, mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek" Minden emberben - a teremtésénél fogva - van gátlás. Isten bekódolta a lelkünkbe az örökkévalóságot, egy alapvető erkölcsi érzéket, ami mondja, mi a jó és mi a rossz. A szívünk tisztaságra, méltóságra, szentségre vágyik, az örökkévalóságra. Minden, ami más irányba megy, azzal szemben van gátlás. Ez helyes, különben csak véletlenszerűen, szokás szerint élnénk az életet, megszoknánk, és már nem tudnánk szabadulni tőle. A gátlás azért van, hogy véletlenül ne szokjam meg, hogy gyilkolok, lopok. Komoly döntéseket kell hoznom, hogy - már nem annyira véletlenül - megszokjak egy új életstílust. A gátlások levetkőzése lehetővé teszi, hogy egy nem helyes életmód természetessé váljon. Ha valakinek azt mondod a házasság előtti szex nem helyes, akkor nem is érti, miről beszélsz. Talán még az a reakció sincs benne: ez biztos keresztény. Én is így gondolkoztam. Sőt van, aki azt mondja: házasságban élni bűn, elmebetegség, hülye tradíció, a kor által rég meghaladott elmebetegség megmaradása.

Sötétség, erkölcstelenség, gátlástalanság szokás szinten, sőt társadalmilag elfogadottan. Meredek váltás ebből kilépni. Értsd meg azonban, hogy ezen az úton nincs élet. Mindaz a boldogtalanság, mindaz a frusztráció, mindaz a mókuskerék; minden csillogás, és közben a borzalom, amiben a hétköznapokban élek, feloldhatatlan, ha megmaradsz abban a rendszerben. „Állj, ki akarok szállni!"

Tisztátalan: a tiszta ellentéte. Tudod, miért nem mond túl sokat? Mert nem tudod, mi a tiszta. /Mi már tudjuk! :-)/ Azon a nyelven beszélek, amin az is ért, aki most hallja először, amin mindig is értettem azelőtt. Értem, milyen nem kereszténynek lenni. Lehet abnormális kereszténynek lenni, de mégis hasznos, helyes és valós. Lehet, te sem tudod, mi az, hogy tiszta. Amikor azt hallod: tiszta, akkor lehet, egy ítéletet hallasz. „Én tiszta vagyok." - erre azt gondolod: én nem vagyok az. Ha azt hallom, hogy tiszta, akkor egy vádat hallok. Ha azt hallod: tiszta, akkor nem egy öröm, gyönyörűség van a szívedben . „Jó lenne, ha az élet tiszta lehetne. Egyszer voltam egy helyen, ami tiszta volt és én is tiszta voltam, és az volt a legcsodálatosabb élmény az életemben. Azóta arról álmodom, hogy bárcsak tiszta lehetnék. Fáj, ha nem vagyok az, nem akarom a tisztátalanságot." Nincs benne kárhoztatás, ítélet. Isten azt mondja: „Ha Én megtisztítottalak, akkor tiszta vagy. Utána azért beszélek a tisztáról, hogy a következetes rossz döntéseiddel ne piszkítsd be, amit már megtisztítottunk."

Tisztátalan tevékenység: valami, ami egy csodálatos éltet, tisztátalanná, örömtelenné tesz; tönkreteszi újra és újra. Tisztátalan tevékenységek gátlástalanul. „Te már nem csinálsz ilyet?" Dehogyisnem! Igen, csak észreveszem, megvallom az Úrnak és feddhetetlen vagyok. „Ez nem képmutatás?" Nem, ez a bibliai valóság. Elesem és fölkelek; és lesznek területek, ahol ritkábban esek el, és vannak olyanok, ahol már egyáltalán nem esek el. „Hogy csinálod?" Nem csinálom, sose próbáltam abbahagyni. Viszont mindig egyetértettem Istennel, hogy nem helyes, és mindig helyreálltam. Belülről az Úr tisztított. Nem tudom, hogy csinálta.

Ma másik ember vagyok. Ha tehetem, azt nem teszem. Ha mégis, akkor megvallom, Ő megbocsátja és megtisztít. Feddhetetlen vagyok. Jobb, mint te? Nem, rosszabb. Gyere utánam egy hétig. Meglátod, egy valódi ember beszél itt. Nem vagyok jobb, csak ráálltam arra, amit az Úr ígért és adott. Neked mi kell, hogy ráállj? Csak egy döntés, csak a felismerés. Csak egy új gondolati szokás. Ez a néhány vers. Nem élhetsz tovább úgy, mint ahogy régen éltél a hiábavaló gondolkodás szerint. Már nem vagy sötétben, és létezik egy gondolkodásmód, ami nem hiábavaló. Csak egyszerűen kövesd! Ha az elején nehéz, akkor tűrd, és ne hagyd abba! Ámen.