Skip to main content

Isten tulajdonságai - Mindenható volta

Mindenható volta

1. Jelentése. - A mindenhatóság azt jelenti, hogy Isten ereje mindent felülmúl, képes bármit megtenni, ami természetével összeegyeztethető. A valóságban - olyan okból, amit csak Ő maga ismer - nem tesz meg mindent, amire képes lenne.

2. Igei alap. - A Biblia a „mindenható" szót csak Istenre használja (56 esetben fordul elő a Szentírásban). Isten már Ábrahámnak így jelentette ki magát (1Móz 17:1), majd Mózesnek (2Móz 6:3), a hívőknek (2Kor 6:18), valamint Jánosnak is, több alkalommal (Jel 1:8; 19:6).

3. Kérdés. - Van-e határa mindenhatóságának? A válasz igenlő, és két területre osztható: vannak természetes és önkéntes határok. A természetes határ magában foglalja mindazt, amit Isten azért nem tehet meg, mert ellenkezne természetével. Nem hazudhat (Tit 1:2); bűnnel nem kísérthető (1:13); nem tagadhatja meg magát (2Tim 2:13). Mindez önkéntes korlát, megtehetné ugyan, de tudatosan kihagyja tervéből. Nem kímélte Fiát; nem üdvözít minden embert; az ószövetségi időkben nem választott ki minden nemzetet; nem Ézsaut választotta; Jakabot nem mentette meg a mártírhaláltól (ApCsel 12:2). Bár a felsoroltak mindegyikét képes lett volna megtenni anélkül, hogy ellentétbe került volna tulajdonságaival, mégsem tette.

Az olyan és hasonló kérdések, mint pl. meg tudná-e Isten tenni, hogy a következő állítás igaz legyen: 2+2=6, valójában nem mindenhatóságát érintik. Az említett kérdés a számtan és nem a hatalom hatáskörébe tartozik. Ugyanezen az alapon azt is kérdezhetnénk, hogy egy nukleáris robbanás valóssá tehetné-e a 2+2=6. egyenlőséget. Sokkal fontosabb ennél, hogy Isten a rosszat soha nem változtathatja jóvá.

4. Következmény. - A múltban az ember Isten hatalmát elsősorban a teremtett világban (Zsolt 33:9), a világ fenntartásában (Zsid 1:3), vagy Izráelnek Egyiptomból való megszabadításában (Zsolt 114) látta. Isten hatalmának legfőbb megnyilvánulása azonban Krisztus halálból való feltámasztása volt (2Kor 13:4). A hívő számára Isten hatalma az evangéliumra (Róm 1:16); az örökélet biztonságára (1Pt 1:5); a testi feltámadás reménységére (1Kor 6:14) és mindennapi életére (Ef 1:9) vonatkozik.

1 Móz. 17.1 Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Abrámnak az Úr, és ezt mondta neki: Én vagyok a mindenható Isten. Járj énelőttem, és légy feddhetetlen!
2 Móz. 6.3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg, mint mindenható Isten, de azon a néven, hogy az Úr, nem voltam ismert előttük.
2 Kor. 6.18 Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.”
Tit. 1.2 az örök élet reménységére, amelyet az Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért,
2 Tim. 2.13 Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.
Zsolt. 33.9 mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott.
Zsid. 1.3 Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.
2 Kor. 13.4 Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él az Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele együtt az Isten hatalmából közöttetek.
Róm. 1.16 Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is,
1 Kor. 6.14 Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani.
Ef. 1.9 Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne