Skip to main content

Isten tulajdonságai - Szeretet

Szeretet

1. Jelentése. - Mint a legtöbb keresztyén fogalomról, a szeretetről is gyakrabban beszélnek, mint meghatároznák. Még a szótár sem nyújt sok segítséget. A szeretetnek van érzelmi és nevelő vetülete is. A helyes szülői szeretet megnyilvánulásához is hozzátartozik mindkettő. A szülők meggyőződéssel vallják, hogy a gyermek érdekében cselekszenek. A szeretet a szeretete tárgyának mindig a legjobbat akarja. Mi a jó? Istenben ez a tökéletes szentség és mindaz, amit ez a fogalom magában rejt. Isten szeretete a legfőbb jó és tulajdonságai dicsőségének keresése. Az emberrel ellentétben ebben a szeretet-megnyilvánulásban semmi önzés nincs.

2. Igei alap. - A Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy „az Isten szeretet" (1Jn 4:8). A határozott névelő hiánya azt a tényt emeli ki, hogy Isten természetéhez hozzátartozik a szeretet. Ugyanakkor ott találjuk a határozott névelőt az Isten szó előtt, tehát a szórend nem cserélhető fel, nem mondhatjuk, hogy „a Szeretet Isten" (mint például a „Christian Science" - „keresztyén tudomány" mozgalma teszi).

3. Alkalmazás. - Mivel a Szentháromságot alkotó személyekre egyformán jellemzőek ezek a tulajdonságok, a Szentháromságot szeretetkapcsolat fűzi egybe (mely kapcsolat az ember számára felfoghatatlan marad).

Isten, a szeretet megengedi magának, hogy szeresse a bűnös embert. Ezt nevezzük kegyelemnek (Ef 2:4-8).

Isten szeretete kiáradt a hívők szívébe (Róm 5:5).

A próbák között Isten kinyilvánítja szeretetét gyermekei iránt (Zsid 12:6).

4. Megjegyzés. - A szeretettel szoros összefüggésben van a jóság, az irgalom, a hosszútűrés és a kegyelem. A fogalmak között megkülönböztető elnevezésük ellenére átfedés van. A jóság például úgy határozható meg, mint Isten jóindulatú törődése teremtményeivel (ApCsel 14:17). Az irgalom jóságából ered, s Istent szánalomra és könyörületességre indítja (Ef 2:4; Jk 5:11). A hosszútűrés annak a jele, hogy Isten a kihívásra is önmegtartóztató módon válaszol (1Pt 3:20; 2Pt 3:15). A kegyelem Istennek ki nem érdemelt jóindulata, melyet főleg Jézus Krisztus személyében és váltságművében jelentett ki. Az említett fogalmak tehát összefüggnek egymással és Isten szeretetéből fakadnak, aki maga a Szeretet.

5. Tévtanítás. - Az ún. „univerzalizmus" tévtanítása megbontja Isten tulajdonságainak egyensúlyát. Azt tanítja, hogy Isten, a szeretet, előbb-utóbb minden embert üdvözít. Isten szeretete azonban nem választható külön a többi tulajdonságától, szentségétől vagy igazságosságától. A szeretet nem kerekedhet felül a szentségen, hogy üdvösséget biztosítson azoknak, akik elutasítják Krisztust és bűneikben halnak meg. Ez a tévtanítás valójában nem kínál megfelelő megfogalmazást a szeretetről, hiszen csak egyik vetületét, az érzelmi oldalát látja, míg a másikat, az intést, figyelmen kívül hagy­ja. Végül, az univerzalizmus ellentmond a Szentírás tanításának (vö. Mk 9:45-48).

 

(1 Jn. 4.8) aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet.
(Ef. 2.4-8 ) De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
(Róm. 5.5 ) a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.
(Zsid. 12.6) mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”
(1 Pt. 3.20) akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban a bárka készítésekor. Ebben kevés, szám szerint nyolc lélek menekült meg a vízen át.
(2 Pt. 3.15) A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek - a neki adott bölcsesség szerint -,