Skip to main content

Megbocsátás

...

 - Ma a gyógyulás ösvényét járjuk, hogy lezárjuk (élet)utadnak ezt a részét: nem csupán a te érdekedben, hanem mások miatt is. Ma bedobunk egy hatalmas követ a tóba, és azok a hullámok olyan helyekre is elhatnak, amelyekre nem is számítanál. Akkor már tudod is, hogy mit akarok, ugye?
- Attól tartok, tudom - motyogta Mack. Érezte, hogy érzel­mek kezdenek kiszivárogni szívének egyik lezárt szobájából.
- Fiam, ki kell mondanod, nevén kell nevezned!
Mack most már nem tudott tovább uralkodni magán, forró könnyek patakzottak a szeméből, és zokogva kezdte vallomását.
- Papa! - kiáltotta. - Hogy bocsáthatnék meg valaha is annak a rohadéknak, aki meggyilkolta az én Missymet?! Ha most itt len­ne, nem is tudom, mit tennék vele! Tudom, hogy nem helyes, de azt akarom, hogy úgy szenvedjen, mint amilyen szenvedést ő oko­zott nekem... ha már igazságszolgáltatásban nem részesülhetek, a bosszúról akkor sem akarok lemondani.
  Papa egyszerűen csak engedte, hogy az áradat kitörjön Mack­ből, aztán megvárta, míg a hullámok elültek.
- Mack, az, hogy te megbocsátasz ennek az embernek, a ré­szedről azt jelenti, hogy átengeded őt nekem, és lehetővé teszed, hogy megváltsam őt.
- Megváltani?! Őt?! - Mack újból a harag és a fájdalom tü­zét érezte. - Nem akarom, hogy megváltsd őt! Azt akarom, hogy okozz neki fájdalmat, hogy büntesd meg, juttasd pokolra... -Hangja elakadt.
  Papa türelmesen várta, hogy az érzelmek lecsillapodjanak.
- Elakadtam, Papa. Nem felejthetem el csak úgy, amit tett, nem igaz?! - esdekelt Mack.
- A megbocsátás nem felejtést jelent, Mack. Azt jelenti, hogy elengedjük a másik ember torkát.
- De én azt hittem, hogy te elfelejted a bűneinket.
- Mack, én Isten vagyok. Nem felejtek el semmit. Mindent tu­dok. Tehát a felejtés számomra azt jelenti, hogy úgy döntök, korlá­tozom magam. Fiam! - halkult el Papa hangja, Mack pedig feltekin­tett rá, egyenesen bele mély, barna szemébe. - Jézus miatt ma nincs törvény, ami azt követelné meg, hogy az emlékezetembe idézzem a bűneidet. Ezek elmúltak, és nem zavarják többé a kapcsolatunkat.
- De ez az ember...
- De ő is az én fiam. Meg akarom váltani.
- És hogy gondoltad? Én csak megbocsátok neki, és akkor már minden oké, aztán meg haverok leszünk?! - kérdezte Mack hal­kan, de szarkasztikusan.
- Nincs kapcsolatod ezzel az emberrel, legalábbis most még nincs. A megbocsátás nem hoz létre kapcsolatokat. Jézusban min­den embernek megbocsátottam az ellenem elkövetett bűneiért, de csak kevesen döntenek a velem való kapcsolat mellett. Mackenzie, hát nem érted, hogy a megbocsátás egy hihetetlenül hatalmas erő és óriási hatalom?! Egy olyan erő, amelyben velünk együtt részed van, egy olyan hatalom, amelyet Jézus mindenkinek megad, akiben benne lakozik, hogy a megbékélés növekedhessen. Amikor Jézus megbocsátott azoknak, akik a keresztre szegezték, többé már nem voltak adósai neki, sem nekem. A velük való kapcsolatomban soha nem hozom fel, amit tettek, nem szégyenítem meg, és nem hozom zavarba őket.
- Nem hiszem, hogy én képes vagyok ezt megtenni - vála­szolta erőtlenül Mack.
- Én pedig azt akarom, hogy tedd meg. A megbocsátás min­denekelőtt a te, a megbocsátó fél érdekeit szolgálja - válaszolta Papa. - Ma megbocsátasz, megszabadulsz valamitől, ami elevenen felemészt téged: ami pusztítja az örömödet és a teljes és őszinte szeretetre való képességedet. Gondolod, hogy ezt az embert ér­dekli az, hogy neked milyen fájdalmakat és gyötrelmeket kellett átélned? Ha igen, legfeljebb azért, hogy annak tudatával hizlalja magát. Nem akarsz ennek véget vetni?! Mert ha ezt megteszed, ezzel őt is megszabadítod attól a tehertől, amelyet cipel; akár tud­ja, akár nem, akár elismeri, akár nem. Amikor úgy döntesz, hogy megbocsátasz valakinek, azt az embert jól szereted.
- De én nem szeretem őt!
- Nem, most még tényleg nem. De én szeretem, Mack! Nem azért, amivé vált, hanem amiatt a megtört gyermek miatt, akit a fájdalmai így eltorzítottak. Segíteni akarok neked, hogy magadra öltsd azt a természetet, amely több erőt és nagyobb hatalmat talál a szeretetben és a megbocsátásban, mint a gyűlöletben.
- Ez tehát azt jelenti - mondta Mack, és egy kicsit haragudott a beszélgetés iránya miatt -, hogyha megbocsátok ennek az em­bernek, akkor utána akár azt is megengedhetem neki, hogy játs­szon Kate-tel, vagy az első lányunokámmal?
- Mackenzie! - Papa hangja erős és határozott volt. - Már megmondtam neked, hogy a megbocsátás nem hoz létre kapcso­latot. Ha az emberek nem szólnak igazat afelől, amit tettek, és ha nem változtatják meg a gondolkodásukat és a viselkedésüket, ak­kor a bizalomra épülő kapcsolat lehetősége kizárt. Amikor meg­bocsátasz valakinek, ezzel felszabadítod őt az ítélet alól, de valódi változás nélkül valódi kapcsolatok nem létesíthetők.
- A megbocsátás tehát nem követeli meg tőlem, hogy úgy te­gyek, mintha az, amit ez a fickó tett, meg se történt volna?
- Hogy is lennél rá képes?! Tegnap este megbocsátottál apád­nak. De elfelejted-e valaha is azt, amit veled tett?
- Nem gondolnám.
- De ma már a történtek ellenére is képes vagy őt szeretni. Ezt az ő változása teszi lehetővé. A megbocsátás semmiképpen sem követeli meg tőled azt, hogy meg is bízz abban, akinek megbocsá­tasz. De ha végül megbánja a bűnét és megtér, akkor egy csodát fe­dezel fel a szívedben, amely lehetővé teszi, hogy kinyújtsd a kezed, és elkezdd felépíteni közöttetek a megbékélés hídját. És néha még az is megtörténhet - bár ez most valószínűleg elképzelhetetlennek tűnik a számodra -, hogy ez az út a teljesen helyreállított bizalom csodájához is elvezet.
  Mack lecsúszott a földre, és nekivetette a hátát a sziklának, amelyen addig ült. A talajt tanulmányozta a lábai között. - Papa, azt hiszem, értem, amit mondasz. De az az érzésem, hogy ha meg­bocsátok ennek a fickónak, akkor megússza. Hogyan menthetném fel tettének következményei alól? Szerintem nem lenne tisztessé­ges Missyvel szemben, ha nem maradnék haragban vele. Nem így van?
- Mackenzie, a megbocsátás nem ad felmentést semmire. Hidd el nekem, hogy amitől ez az ember a legtávolabb van, az a szabadság. És neked nem kötelességed, hogy igazságot szolgáltass ebben az ügyben. Ezt csak bízd rám! Ami meg Missyt illeti, ő már megbocsátott a gyilkosának.
- Csakugyan? - kérdezte Mack, fel se nézve. - Hogy volt erre képes?!
- Úgy, hogy benne élek. Ez az egyetlen módja az igazi meg­bocsátásnak.
  Mack érezte, hogy Papa leül mellé a földre, de továbbra sem nézett fel. Amikor Papa átölelte őt, zokogni kezdett: - Engedd ki az egészet! - hallotta Papa suttogását, és végre képes volt ezt meg­tenni. Becsukta szemét miközben könnyei patakzottak. Missy, és a vele kapcsolatos emlékek újra elárasztották az elméjét: a kifestő­könyv és a színes kréták képe, a szakadt és véres ruhák. Sírt, míg ki nem sírt magából minden sötétséget, vágyakozást és veszteségér­zetet; sírt mindaddig, míg már nem volt semmi kisírni való.
  Lehunyt szemmel, előre-hátra ringatózva esedezett: - Segíts, Papa! Segíts! Mit tegyek? Hogy tudok megbocsátani neki?
- Mondd el neki!
  Mack felnézett, félig-meddig arra számítva, hogy ott áll előtte egy ismeretlen férfi. De nem volt ott senki.
- Hogyan, Papa?!
- Csak mondd ki hangosan! Hatalmas erő van abban, amit az én gyermekeim kijelentenek.
  Mack suttogva kezdte, először csak bátortalanul és akadozva, de aztán egyre nagyobb meggyőződéssel:
- Megbocsátok neked! Megbocsátok neked! Megbocsátok ne­ked!
Papa szorosan magához ölelve tartotta.
- Mackenzie, olyan hatalmas örömet jelentesz nekem! Amikor Mack végre összeszedte magát, Papa átnyújtott nekiegy nedves kendőt, hogy megtörölhesse az arcát. Utána felállt, elő­ször ugyan kissé bizonytalanul.
- Hűha! - szólalt meg rekedten, és keresgélte a szavakat, ame­lyekkel leírhatná azt az érzelmi utazást, amin épp az imént vergő­dött át. Elevennek érezte magát. Visszaadta Papának a zsebkendőt, és megkérdezte:
- Tehát teljesen rendben van, hogy még mindig haragszom?
  Papa nem késlekedett a válasszal: - Úgy, ahogy mondod! Amit ez az ember tett, az szörnyű! Rettenetes fájdalmat okozott sokak­nak. Rosszat tett, és a harag a megfelelő reakció arra, ami ennyire gonosz. De ne engedd, hogy a harag, a fájdalom és a veszteségérzet megakadályozzon téged a megbocsátásban és abban, hogy levedd a kezed annak az embernek a nyakáról.
  Papa felemelte és a hátára dobta zsákját. - Fiam, megeshet, hogy az első napon, meg a másodikon százszor is ki kell nyilvá­nítanod a megbocsátásodat, de harmadik nap már kevesebbszer, és így tovább minden nap, míg végül egy szép napon ráeszmélsz, hogy teljesen megbocsátottál. Aztán eljön majd az a nap is, amikor annak az embernek a boldogulásáért is imádkozol, és átengeded őt nekem, hogy a szeretetem a romlottság utolsó maradványait is kiégesse az életéből. Bármennyire felfoghatatlannak hangzik is ez most a számodra, megtörténhet, hogy egy nap majd teljesen más összefüggésben ismered meg ezt az embert.
  Mack felnyögött. De akármennyire is felkavarták a gyomrát Papa szavai, szívében tudta, hogy ez az igazság. Együtt felálltak, és Mack az ösvény irányába fordult, hogy visszatérjen az úton, amin jöttek.
...

(részlet A Viskó c. könyvből)