Skip to main content

Nem elég csak elejteni a vadat

Schlingloff Sanyi

Hálás vagyok mindannyiótokért. Micsoda ajándék, hogy ismerhetjük egymást, hogy részünk lehet egymás életében. Nekem külön megtiszteltetés, hogy Isten használ - remélem, hogy használ - engem arra, hogy a te életed előre lépjen, hogy a te életed gazdagodjon. Azt hiszem, ez az egyik legnagyobb ajándék az életben.

Hányan vagytok itt karrieristák? Hányan akartok nagyon-nagyon meggazdagodni? Hányan szeretnétek, ha az életetek a maga lehetőségeiben elérné a teljességét? Azt hiszem, ezt minden ember akarja. Azt gondolom, az egyik legjutalmazóbb módja az életnek - az egyik legjutalmazóbb karrier, amit egy életben be lehet futni - az a szolgálat. „Azt hittem, valami izgalmasabbat mondasz." Nem! Gondolj bele! Nagyon jó dolog. Az egyetlen igazi érték ebben a világban az, amit emberekbe tudsz tenni. Az, ami közted és Isten között van, az érték, mert megmarad örökre, és a másik, ami megmarad örökre: amit emberekbe teszel, feltéve, hogy azok az emberek üdvözülnek. Az egyik dolog, amit tehetsz, hogy segítesz nekik ebben. Ennél nincs jutalmazóbb.

Persze, amíg az embereknek állandóan pénzhiánya van, addig az ember könnyen gondolja azt, hogy az igazi élet az, amikor a pénz többé már nem probléma. Tényleg az az egyik áttörés az életben, amikor a pénz már többé nem probléma, de az nem úgy oldódik meg, hogy annyi lesz neked, hogy nem tudod elkölteni, hanem úgy, hogy eldöntöd: nem probléma. Elkezdesz végre bízni Istenben, és akkor a pénz nem probléma, akár van, akár nincs. Azt hiszem, ahogy az érettségünkben lépünk előre, Isten még azt a mérlegegyensúlyt is megcsinálja, hogy van, és nem probléma. „Persze, oda akarsz kilyukadni, hogy sosem lesz, és ne legyen probléma." Nem! Hidd el, egy ponton azt kell érezd, hogy nem probléma. Szabad kell, hogy legyél. Értsd, hogy az igazi érték, hogy ebben a szabadságban megleled magad. Az nem az lesz, hogy még több pénzed van. Még az sem biztos, hogy a pénzeddel egyre több játékszert, egyre több örömet, egyre több akármit veszel. Hanem egy ponton oda fogsz jutni, hogy a kapcsolatok - Istennel, emberrel, egymással - fogják az igazi tartalmat adni. Mindaz, amit efelé csinálsz - lehet, fogsz alkotni - a jutalma abban a szolgálatban van, amit emberek felé végzel.

Jó itt lenni. Ha nekem örömet akartok okozni hétről-hétre, ez egyszerű: csak eljöttök.

Itt van velünk P. Gál Tiborc, egyike azoknak az embereknek, akiket Isten hatalmas vitéz bajnokainak tartok, és ha én annak tartom, akkor az is. Amikor először eljöttem a Magyarországi Biblia Szól Egyházba, az szörnyű volt. Nyári konferencia volt. Minden normális ember Amerikába ment. Bejöttem a gyülekezetbe és csupa nagyon furcsa ember volt ott. Minden fajta ember. Később kiderült, hogy aranyosak, ez elsőre nem látszott. Elsőre bejöttem, és „Úristen, remélem, ki tudok menni innen valahogy!" Aztán a fickó, aki beszélt, zavarba ejtően jókat mondott, az nem illett a képbe, és volt egy nagyon furcsa ember -egyike a furcsa embereknek -, aki közvetlenül előttem ült. Azt hiszem, egy kicsit sajnáltam. Akkor még csak úgy hívták: Gál Tiborc. Emlékszem, amikor vége lett az Istentiszteletnek, ő fölállt, megfordult és meglátott. Látta, hogy még nem találkoztunk, örült nekem és bemutatkozott. Én is bemutatkoztam. Megkérdezte, most vagyok-e itt először? „Igen." Ő nem is emlékszik erre. Az én életemet megváltoztatta, neki meg semmi. :-) Gondoltam, most majd biztosan fogja mondani, mit kell csinálnom, mint új embernek a gyülekezetben. Nem! Felettébb szabadon örült nekem, és azt mondta, hogy: Isten áldjon meg! Elfordult és ment a dolgára. Ahogy kezet fogtunk és mondta, egyik pillanatról a másikra világossá vált, hogy Isten emberével beszélek, és a nagyobb áldotta meg a kisebbet.

P. Borci

Ez van, amikor az ember egyszerűen csak csinál valamit. Olyan zavarban vagyok állandóan, amikor emberek odajönnek hozzám, és mondják: „Emlékszel, amikor...", és én csak mosolygok.

Pld 12:26 Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége. 

Vicces ez a vers. Volt már valaki közületek vadászni? Ha elmész vadászni, az sokba kerül. Elmész; felveszed a vadászöltözéket; magadra kened a vad szagát, ne vegye észre, hogy te a közelben vagy; mozdulatlanul lenni egész éjszaka. Amikor fiatalabb voltam, bányában dolgoztam. Elmentünk vadászni az egyik munkatársammal. Rengeteg szúnyog volt. Az ember arca fekete volt azoktól. „Lajos bácsi, magát nem zavarja ez a rengeteg szúnyog?" Egy mozdulattal lehúzta az arcáról. Ahogy ránéztem, az arca tiszta vér volt. Annyira leste a vadat, annyira nem zavarta a szúnyog, nekem meg minden bajom volt, nem tudtam, hogy védjem magam azoktól.

A vadászás nem egyszerű dolog. Elmész, ott vagy a vadász lesen, van fegyvered, engedélyed, levizsgáztál. Tűröd a szúnyogokat vagy a hideget. Nem alszol. Aztán lelövöd a vadat. Ezután elmész haza, otthagyod, nem sütöd meg. Nem csinálsz vele semmit.

Nem visszük végig a dolgainkat. Megállunk valahol. Valamivel elkezdünk futni és egy ponton megállunk vele, mert nem hozott elég hamar sikert; mert nem olyan izgalmas, mint amikor elkezdtem - ez annyira az én életemről szól, annyira fájdalmas, amit most mondok, lehet, hogy itt abbahagyom -, nincsenek ilyenek az életünkben? Jöhet egy gondolat és megállunk: „Ááá, nem tudom, hogy ez működik-e? Nem tudom, hogy ezt csináljam-e?" Vagy annyira jó a gondolat, hogy bölcs tanácsot kérek valakitől. Jó, ha bölcs embertől kérsz bölcs tanácsot! :-) Már ezért érdemes volt idejönni, nem? Bölcs tanácsot bölcs embertől kell kérni. Ki a bölcs ember? Aki megsüti a vadat. :-)

Lehet, hogy annyira jó az ötlet, hogy belekezdesz, csinálod, lelkes vagy. Aztán jönnek az akadályok. Ez az élet olyan, mint aminek Pál mondja Fil 3-ban: célegyenest nekidőlvén. Neki kell dőlni. Ebben az életben ellenállás van. Ki tapasztalt már ellenállást? :-) Ez az élet olyan, hogy van egy briliáns ötleted, nekikezdesz, aztán rögtön az elején van egy akadály.

Nekem elképesztő szerencsém van - az Úr ott van az életemben. Szoktam perlekedni az Úrral. Amikor akadály van az utamban, akkor azt mondom: „Uram, Te azt mondtad, hogy velem vagy! Te azt mondtad, hogy hűséges vagy! Te azt mondtad, hogy a segítőm vagy! Te azt mondtad, hogy a barátom vagy! És most itt vagyok, és nem sikerül, amit csinálok." Szoktál így perlekedni Istennel? Ez rendben van. Ez kell, Mózes is csinálta. Tudod, milyen egyszerű: ülsz, állsz, fekszel, menés közben lehet csinálni. Általában két dolgot nem tudok egyszerre csinálni, de a menést már annyira megszoktam, hogy menés közben szokta ezt csinálni Istennel. Ez teljesen biblikus.

Mózesnek azt mondta az Úr: állj félre, az egész népet kiirtom, és tebelőled nagy népet csinálok. Mózes azt mondja: „Uram, nem te ígérted azt, hogy ebből nagy népet csinálsz?! A Te ígéreted volt. Nem teheted ezt!" Istent kihívjuk az ígéretei alapján.

Az életünkben van sok természetfeletti tartalom. Jött egy telefonhívás este 10 órakor - ez jó régen történt, talán 10 évvel ezelőtt -, és külföldi akcentussal beszél egy hölgy: nincs meleg vizük. Elmegyek-e ilyen késő este? Gondoltam: pestiek, este 10-kor nincs meleg vizük. „Persze, elmegyek." Ráadásul, mondja, hogy a Tömő utcában van a baj, itt a közelben, és én még az épületben voltam. Odamegyek. Hajléktalan szálló. Ezt nem mondta a telefonban. Egy teremnyi kazánház. Akkora bojlerek, akkora csövek, ... „Idejöttem feleslegesen!" Belépek a kazánházba, nézek körbe, és egyszer csak mondom: „Az a keringető szivattyú nem jó!" „Egész nap itt volt három ember, és nem találták meg a hibát." Nekem akkor már meggyőződésem volt: „De, az a keringető szivattyú rossz!" Eltarthatott volna 2 napig. Odamentem a villanyszekrényhez, birizgáltam valamit. Nem lehet, hogy túl gyorsan megcsináljam, mert nem lehet semmi pénzt kérni érte. Tele van az életem ehhez hasonló történetekkel. Ehhez hasonlókkal és olyanokkal, hogy csinálom a dolgom, és: „Uram, azt gondoltam, hogy nekem így menni fog, de nem megy. Most jössz Te!" - és perlekedek az Úrral.

Péld 12:26 Én mindig úgy néztem erre a versre, hogy a rest embernek szól. Itt a restség - azt gondolom - a bizalom hiányát jelenti. Megrendül a bizalmam. Amikor az embernek megrendül a bizalma, akkor abbahagyja a futását. Pál azt mondja a Galácia-belieknek: jól futottatok, kicsoda gátolt meg titeket? Van egy akadály az életemben, és azt hiszem, hogy természetes. Biztos? Pál egy személyre utal. „Kicsoda akadályozott meg? Jól futottatok."

Az életünk telve van olyan dolgokkal, amit ha látnánk, nagyon meg lennénk rémülve. Tudtátok, hogy léteznek démonok? Tudtátok, hogy az a szándékuk, hogy megöljenek bennünket? Mennyire egyszerű megölni egy embert? Mindannyian telve vagyunk reménységgel. Reményem van abban, hogy jobban fog menni. Az Írás azt mondja: a halogatott reménység beteggé teszi a szívet. „Olyan régen vártam, most itt a nagy lehetőség!" Mondtad már azt az Úrnak: „Uram, Te megcsaltál engem! Becsaptál engem! Én nem erre számítottam." Ha még nem mondtad, lehet, hogy itt az ideje. :-) Rá kell  döbbennünk a valóságra: bűnnel telt világban élünk, ahol ráadásul hemzsegnek a démonok, és nekünk bűnös természetünk van. (Ez volt a rossz része az üzenetnek.)Jó rész: Zsid 10:39: nem vagyunk a meghátrálás emberei!

Tudjátok, mi kell ahhoz, hogy az ember továbbmenjen? Bizalom. Egy történet a bizalomról: Jártam Ajkára, volt egy „csodálatos" kocsim. A természetfeletti vonzata a dolognak: másfél évig forrt a kocsim vize. Úgy mentem vele télen-nyáron. Teljesen rá volt tekerve a fűtés és „80 fokban" 90 fokos levegőt fújt teljes erővel. P. Kende, amikor mellettem ült, mindig mondta: „Uram, nehogy hőgutát kapjon ez az ember! Szükségünk van erre az emberre!" :-) Másfél éven keresztül mentem ezzel a kocsival és nem ment tönkre. Semmi baja nem lett a kocsinak, aztán másfél év múlva teljesen megadta magát a hűtő. - Az is bizalom, ha az ember ilyen kocsival megy. - 90ezer forint volt a hűtő, abban az időben ez sok pénz volt. Az ember, akivel jártam Ajkára, azt mondta:

-          Holnapután nagy munka. Hány ember tud veled jönni?

-          Én vonattal megyek, mert megadta magát a kocsim.

-          Nem tudod megjavíttatni?

-          Nincs pénzem.

-          Mennyi pénzre van szükséged?

-          90ezer forintra. - gondoltam, úgysem fog annyit adni. Ki az a murugya, aki 90ezer forintot csak úgy odaad egy olyan kocsi javíttatására, amit igazából a MÉH-telepre kellene vinni.

-          Csak 90ezer? Abból tuti kijön?

-          Igen, abból kijön.

-          Akkor menj el, vedd meg az alkatrészt. Tudsz kölcsönkérni? Szombaton adom a pénzt.

Kérdésem nem volt afelől, hogy az ember adja a pénzt. Ez a bizalom. Az Úrba vetett bizalom. Ézs 40:30: Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. Nem ilyen ez az élet? Egyszer csak azt veszem észre, hogy egyedül vagyok. Persze, van mellettem számtalan ember, de az én problémám nem a másik ember problémája, legfeljebb imádkozni tud értem. :-) Na, az sem semmi! (Amikor fiatal voltam, sokszor hallottam: itt már az ima sem segít. Amikor ilyen szituációban vagy ... ebben nem hiszek, hogy ilyen van. Ezzel szemben van egy ellenállás: imádkozzunk!)

Példabeszédek 12:26 azt mondja, hogy meglankadunk, abbahagyjuk a futást. Beletettünk sok energiát, pénzt, időt, lelőttük azt a vadat. Meg kellene keresni, meg kellene nyúzni és meg kellene sütni! Ez az, ami végigvisz bennünket az úton. Vállalkozó vagyok. Tudom milyen az, amikor kopogtat az adóhatóság; tudom milyen az, amikor inkasszó van a számlán; tudom milyen az, amikor nem tudod tervezni igazán a pénzügyeidet.

Megcsináltam egy munkát, számítottam egy összegre, az utolsó filléremet beletettem abba a munkába, és azt mondja a megbízó: legyen átutalásos számla. „Köszönöm. :-( Megint kevesebb adóval tartozom." Megírtam átutalásra a számlát, kimentem a kocsimba, leültem, és azt mondtam: Uram, az életem a Te felelősséged! Neked kell eltartani bennünket! Én egy eszköz vagyok. Tőled van minden más. Én rendelkezésre állok. Teszem a tőlem telhetőt."

Ahogy Pintér Béla énekli: „Az én Atyám a legnagyobb olajmágnás." Mi van az Úrnál? Ha nem adja meg, akkor annak nagyon komoly oka van. Ha nem ad nekünk nagy gazdagságot, az valószínű azért van, mert tönkretenne bennünket. Gondoltál már erre? Az Írás azt mondja: a hirtelen vagyon megöli az embert. A hirtelen gazdagság az ördög tőrébe viszi az embert. Nem tudom, mi a hirtelen. :-)

Az 5-ös lottó főnyereménye 2.5 Md forint most. A legtöbbünket megölne. Ki gondolja másképp? Ha nem gondolod így, akkor olvasd el a Bibliát, és csak imádkozz! Meg vagyok győződve, hogy a lottó gonosz dolog, mert hirtelen az egész életem megváltozna. Többé nincs az, hogy fizetem a hitelem; többé nem zörgő autóban ülök; többé nincs az, hogy megnézzük, mit veszünk: kenyeret vagy tejet, vagy egyiket sem. Többé nincs gázszámla-ügy, megveszem a Gázműveket. :-) Nagyon valószínű, hogy rövid idő alatt megölne bennünket. Amerikai statisztika szerint a lottó-nyertesek valahány százaléka nagyon rövid időn belül öngyilkos lesz.

Két éven belül 30% öngyilkos, 30% a híd alatt van, 30% ugyanott tart, mint előtte, 10%-nak javul valamit az élete, és ebből 3% tud valamit kezdeni vele. (Sz.P.)

Ez Amerikában igaz így. Persze, mi sokkal okosabbak vagyunk! :-)

Kell, hogy legyen bizalom az életünkben. Azt tanultuk egészen a mai napig, hogy nem bízhatunk emberekben. Nem bízhattam fontos emberekben az életemben: nem bízhattam az apámban, nem bízhattam az anyámban, nem bízhattam az első barátnőmben - volt közületek valakinek szerelmi csalódása? -, megtanultuk, hogy nem bízhatunk senkiben.

Hölgyek! Férfiakban csalódtatok a legtöbbet valószínűleg, aztán kiáll egy férfi és beszél ... és ami még elképesztőbb: az Úr Jézus férfi és bízni kell Benne. 1Pt 5: alázzátok meg magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy Ő fölmagasztaljon titeket. Aztán azt mondja, hogy legyél engedelmes a gyülekezeti véneknek. Az a megalázkodás Isten keze alatt, hogy bízol egy gyülekezeti vénben. Egy emberben, akiről az Írás egyébként azt mondja, hogy átkozott az, aki férfiban bízik. Ez így működik: ne bennem bízzál, hanem az Úr Jézusban bízunk, és emiatt merek bízni egy emberben. Feleségek! Így bízzatok a férjetekben. „Uram, ezt az embert adtad fejemül?!" - a Biblia ezt mondja, ki szeretné kivenni ezt a részt a Bibliából? - Az egyház feje Krisztus, ugyanígy a feleség feje a férj. Megismered, már pár éve házasok vagytok. „Uram, ebben a murugyában kell bízzak?" :-) A férfiak sokkal lassabbak, mint a nők, sokkal kevésbé kreatívak, sokkal nehezebben döntenek, de az Úr azt mondta, hogy övék a felelősség. Aztán a férfi összekerül egy hihetetlenül kreatív, nagyon gyors és aktív kezdeményező készségű lénnyel, és mindketten megőrülnek ettől. Férfi: „Juszt sem csinálom! Csak azért se neked lesz igazad!" - és kihagyja az élete nagy lehetőségeit. (A férfiaknál most elástam magam, de a nők szeretni fognak.)

Ézs 40:31: De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el! 

Bizalom. Meg vagyok győződve, hogy ez a kérdés, hogy továbbmegyünk-e, amikor nehézségekkel találkozunk. Persze, van olyan is, amikor „el kell menjen a szarvas". Van, amikor nem érdemes utána menni, mert túl nagy szakadékba esett bele. Ugyanakkor, nem szabad megijedni egy nehézségtől. Nagyon-nagynak tud látszani egy nehézség, és könnyen átmegy rajta az ember.

 

Schlingloff Sanyi

Ez nagyon húsbavágó téma. Hányan vagyunk, akik abba akarjuk hagyni? Hányan vagyunk, akiknek épp nehéz folytatni? Hányan vagyunk, akik néha azt érezzük, hogy ezzel csak mi vagyunk így, hogy meg vagyunk rekedve? Ez frusztrációt is okozhat. Nem elég baj az, hogy baj van, de még az is baj, hogy csak velem van baj. „Csak én vagyok ilyen nyomorult."

 

Kérdés: Amikor hatalmas akadállyal állsz szemben, aminek mindenképpen neki kell menned, akkor hogyan eredsz neki? Hogyan készülsz fel arra, hogy esetleg visszapattansz róla? Hogyan készülsz arra, hogy felmászol a legtetejére?

P. Borci

Tehát, mi van, ha az akadály akkora, mint a Mount Everest? Láttam egy filmet nemrég. Az emberek 80%-a, aki meg akar mászni 8000 m-es hegyeket, az vagy meghal, vagy örök életére nyomorék lesz. Vannak dolgok az életünkben, amikkel szembe kell menni, és van olyan, amikor „ne mászd meg a Mount Everestet", mert szinte biztos, hogy ott maradsz. A dokumentumfilmben volt egy ember, akinek mindkét lábát fél-lábszárig amputálták, a legtöbbnek elfagytak ujjai. Nincsenek a kezén ujjak, de megmászta a világ legmagasabb hegyét. Megér ez ennyit?

Mi van, ha mégis szembe kell menni egy ilyen akadállyal, és egy nagy problémára nincsenek azonnali megoldások? Néha az Úr csinálhat ilyet. Az Úr azonban abban a „biznisz"-ben van, hogy pozitívan formálja a mi jellemünket.

Préd 7:4: A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.

A szomorúságtól jobbá lesz a szív.  A szomorúságtól lesz jobb a szív. Én nem tudtam ezt. Nekem sok szomorúság volt az életemben, de a döntéseim miatt a szívem meglágyult, és együtt tudok érezni emberekkel. Gyakran ez probléma is, mert túlságosan lágy vagyok és kell a keménység. Ha valakinek nagy problémája van, akkor az nem egyszeri nekifutás, hanem az egy lassú folyamat. Akik hegyet akarnak mászni, azok nagyon sokat edzenek erre. Amikor fiatal voltam, én is meg akartam mászni a Mount Everestet, de csak Lengyelországba jutottam el egy 3300 m magas hegyre. Már 3000 m-en probléma, hogy nincs elég oxigén. Többen indultunk el, és hárman jutottunk fel a tetejére. A többiek könnyen vették, nem edzettek erre, hiába tudtak futni sík terepen, nem volt elég oxigén. Felkészülni arra, hogy ez hegymenet lesz.

Megerősíteni a szívünket. Dávidról azt mondja az Írás, hogy amikor elrabolták az amálekiták az asszonyokat és a gyerekeket, akkor a nép annyira sírt, hogy semmi erejük nem maradt. Aztán arra lett volna erejük, hogy megkövezzék Dávidot. Dávid megerősítette magát az Úrban és előhívta Isten emberét, a papot. „Vedd elő az urimot és a tumimot!" Ez valószínűleg valamilyen sorsvetés volt, pontosan nem tudjuk. Néha jó személyesen megkérdezni valakit, Isten emberét. Nem azért, mert én sokkal bölcsebb vagyok itt a nagy átlagnál, hanem azért, mert Isten valamiért szól hozzám.

Miért mondja az Írás, ha valaki beteg közületek, az menjen el a gyülekezet véneihez, és imádkozzanak. Ha valaki beteg és imádkozik saját magáért, az miért nem ugyanaz, mintha én imádkozom érte? Vagy megkéri a barátját, az nem ugyanaz? Miért kell elmenni a gyülekezet véneihez? Ugyanannyi a te imád, mint az én imám; ugyanúgy hallgat meg téged az Úr, mint engem, de valamit az Úr meg akar értetni velünk. Azt, hogy kinél van a tekintély. Mert akinél a tekintély, azé a felelősség. Vannak a birkák. Én felelős vagyok értetek, nektek meg szabad akaratotok van. P. Kende gyülekezete vagytok. Isten meg akarja mutatni, hogy neki tekintélye van egy olyan módon, hogy aki beteg, az nem gyógyul meg sehogy, csak úgy, ha a P. Kende imádkozik érte.

(Csak röviden, mert az Írás azt is mondja, hogy a ti beszédetek legyen kevés ezen a földön.)

1)      Hosszú távon gondolkozni, legyen egy tervem, hogy nem adom fel. Kell, hogy legyen felkészülés az életemben.

2)      Esetleg kikérni Isten emberének a tanácsát, valakit, akiben bízom, imádkozzon értem, hátha van meglátása ezzel kapcsolatban, amit én nem látok.

3)      Türelem.

Türelem. Ha baj van a házasságommal, akkor az olyasvalami, amiből nem léphetek ki. Tudtátok? Akármekkora a probléma, ott megoldást kell keresni a végsőkig. Lehet erre hosszú távú tervem, olvashatok ezzel kapcsolatban könyveket, olvashatom a Bibliát ezzel kapcsolatban, imádkozhatok és elmehetünk mindketten a pásztorhoz, és elmondhatjuk őszintén neki a problémánkat - itt már egy nagy hegy van. Mondjunk a hegy helyett tüzet: van egy nagy tűz, amit el kell oltani. A kicsi tüzet sokkal könnyebb eloltani, mint a nagy tüzet. Tudtátok?

 

Schlingloff Sanyi

Nekem néha hiányzik valami a bajban. Én sokat éltem az életemet úgy, hogy a baj normális üzemmód volt. Ez azt jelenti: most egy rendkívüli állapot van, amin át kell keveredni és utána rendben lesz. Ezt halogatott életnek hívják. Ha ezt sokáig teszi valaki, akkor azon találja magát, hogy sosem él. Nem lehet az egész élet válság üzemmód, mert abban kiég az ember. Magamnak néha azt a kérdést teszem fel: ha ez a válság üzemmód maga az út, akkor én megtalálom-e az életemet magán az úton? Szabnék egy határt, hogy mennyi az az idő, ameddig két végéről égetem a gyertyát, és abszolút kibillent egyensúlyban élek, mert egy nehézségen kell átverekednem magam, megmászom a hegyet. Ha a hegymászás viszont évekig tart, és én lemondok mindenről, akkor azt egy ponton nem bírom.

Én megpróbálnék úgy élni, hogy azt tudjam mondani: ha ez így folytatódik életem végéig, akkor is rendben van. Ma meg kell találjam azokat a forrásokat - többnyire az Istennel való kapcsolat, a szolgálat, a helyem a gyülekezetben, a kapcsolat a családommal, kapcsolat esetleg barátokkal, valamennyi rekreáció, vagyis törődnöm kell magammal fizikailag és mentálisan, mert ha nekem nincs két-három naponta legalább néhány órám, amikor kikapcsolhatok, akkor elkezdek megrogyni agyilag - és be kell ezeket építenem a hétköznapokba. Meg kell tanulnom a körülményeim között elégedettnek lenni. Ha ez az elégedettség megvan, akkor a frusztráció a cél elérésének az elhalasztódásával nem olyan hatalmas.

Arról van szó, hogy azért adom fel, mert hamarabb akartam sikerélményt. Nem akartam Istenben bízni 10 évig, félévig akartam Benne bízni, és utána látni akartam az eredményt. Mivel olyan nagy árat fizetek az eredményért egy, másfél, két éve, hogy nincs is életem, ezért a csalódottság, hogy az eredmény nincs ott, egyre nagyobb. Egyre elviselhetetlenebb az állapot. Arról volt szó, hogy ez nem fog olyan soká tartani, mert ezt nem lehet bírni olyan sokáig. Márpedig Isten azt mondja: de ez 10 évig fog tartani. Butaságot követtél el, hogy olyan módon kezdtél ebbe bele, mintha fél évig tartana. 10 évig fog tartani. A rövidtávfutó sprintel, és 11" után minden energiáját kiadva összeesik. Ha viszont tízezer m-t kell futni, akkor nem így csinálja, akkor másképp áll neki.  Az élet hosszútáv-futás. Vannak benne sprintek, de azonosítsd a sprintet. Ha már a második km-en sprintelsz, akkor valamit rosszul kalkuláltál.

Körülményeim között elégedettnek lenni. Megtalálni az életet ma. Ha ma nem találom meg Istent, ha ma nem elég az Ő kegyelme, akkor soha. Soha.

Vállalkozó vagyok. Tervező ember. Tőlem ezt várják: jósoljam meg a jövőt, és mondjam meg, hogy ma mit kell tenni azért, hogy az a jövő bekövetkezzen. Nagyon egyszerű feladat. :-) Sokszor azt látom, hogy az a jövő sosem következik be. Ha nem tudok ma élni, akkor nem fogom elviselni azt a frusztrációt, hogy néha mellélövök a terveimmel. Egy három éves projekt most a lezárásához közeledik. „És mi lesz belőle?" Lehúzzuk a redőnyt. Nem jött be. „Úr Isten. Ezután fogsz még valamit csinálni az életben?" Persze. Már elkezdtem a következőt. „Az be fog jönni?" Nem biztos, de nem baj. Így élek. Megvan az egyensúly.

 

P. Borci

Vége egy három éves projektnek és lehúzzuk a redőnyt. Hogyan nem halunk éhen? Vannak hosszú távú terveink: ha innen oda eljutok, akkor jó lesz, és ez 10-15-20 év, de addig valahogy nem kellene éhen halni, valahol lakni is kell, a kocsimba is kell üzemanyag ... Ez a nagy dolog talán, megtalálni ezt az egyensúlyt, beletenni az életünkbe a hosszú távú látást, és azt, hogy hogyan ne haljak éhen közben. Fizikailag és szellemileg. Megpróbálom reálisan felmérni, mekkora képességeim vannak, és mekkora a lehetőségem. Általában nagyon nagy képességeink vannak, de a lehetőségeink meglehetősen korlátozottak, és a nagy képességemet arra használom, hogy folyamatosan feszegetem a lehetőségem korlátait. Így a lehetőségeink is nőnek. Ahogy nőnek, igazodnak a képességeinkhez. Ha van hosszú távú elképzelésed, akkor szép lassan a lehetőségeidet növelni kell a képességeidhez. Fel kell ismerned a képességeidet. Fejlesztened kell közben a képességeidet is.