Skip to main content

RBT vs ÚESZ

RBT-ÚESz avagy milyen számítógépet használsz?
Az RBT - vagyis a Régi Bukott Természet a bukás óta az ember része: öntudatunk, Isten-tudatunk, jó/rossz tudásunk (ítélkezési képességünk), tökéletlenség tudatunk van.

Az RBT hasonlatos egy mai modern számítógéphez.

Ember alkotta. Működése egyre bonyolultabb, gyorsabb, érthetetlenebb (nevezhetnénk RomlandóanBonyolultTesti-nek is).

Ennek ellenére bütykölgetjük, feljavítgatjuk, plasztikázzuk, cserélgetjük a részegységeket. Reménykedünk. De teljes a romlottsága. Időnként ezt magunk is tökéletesen látjuk.

Alapvetően híjával van a dicsőséges tulajdonságoknak:

 - Architektúrája eredendően hibás, tökéletlen.

 - Könnyen befolyásolható, félrevezethető.

 - Összeszed mindenféle kártékony dolgot (vírust, elméleteket,...)

 - Önző, képmutatóan viselkedik, a világ közepének képzeli magát (még a ma született, tökéletesnek látszó RBT is).

 - Tele van mindenféle katyvasszal: az évek alatt összegyűjtött limlommal, valamikor érdekesnek, igaznak látszó dolgokkal, eltemetett kapcsolatokkal, tapasztalatokkal, előítéletekkel, és az ezekből levont helytelen következtetésekkel, ítélkezésekkel. [6]

- Rövid ideig életképes, keveset használva is tönkremegy.

A memóriájából meghatározhatatlan dolgokat böfög fel, amiktől bűntudatot érzünk, beragadt érzelmeket észlelünk magunkon: szomorúságot, félelmet a jövőtől, a bizonytalantól. S máris az aggódás csapdájában vergődünk. A belső fájdalom hatására szoftverünk megpróbálja az emberi igazság általunk elképzelt mértékét létrehozni.

Használat közben azonban sorozatos hibákat vét:

 1. Állandó céltévesztésben van. Ha ezt felismerjük, rájövünk, hogy milyen nagy a gáz vele, s az idegesség eluralkodik rajtunk.

 2. A lelkiismeretünk megszólal: megmondták, hogy jobban kellett volna vigyázni, nem lett volna szabad..., nem kellett volna kívánni a ... stb. ( Használati utasításokat, parancsolatokat kaptunk a gép mellé - de ki figyelt oda, ki képes betartani azokat?)

 3. A lelkiismeret beindítja az akaratot: – No, majd én megjavítom! Ezután odafigyelek... - Máris ezerrel pörgetjük a programokat, az energiafelhasználás az égbe szökik.

 4. Beindítjuk a gép védelmi mechanizmusait (vírusellenőrző, tagadás, másra-kenés, stb.). Cselekedet programokat futtatunk, pótcselekvésekbe menekülünk: hobbi, munka, kapcsolatok váltogatása, nyugtatók, serkentők… - bármit megteszünk, csak hogy ne kelljen szembenéznünk az RBT igazi romlottságával. Megmagyarázzuk magunknak és másoknak, hogy a gépünk jól szuperál, sőt a kérdésre: „hogy vagy?” - azt válaszoljuk, "egyre jobban".

 5. Így alkalmat adunk az RBT-nek, hogy még több rosszat tegyen. Ez önmagára nézve is kockázatos. Ellenhatásként egyre gyorsuló tempóban saját maga is tönkremegy. Az elveszettség tudatosodik bennünk, melyek beindítják a cselekedetprogramokat, stb... - s máris mókus-kerékben vagyunk (talán észre sem vesszük) - s kezdődik minden az 1. pontnál.

S ez így megy mindaddig, amíg rá nem jövünk, hogy megváltásra van szükségünk. Nem szerelőre - mert az RBT alapvetően romlott. Egy Megváltóra. Aki megszabadít a régi gépünktől és egy tökéleteset ad helyette. Olyat, amit NEM ember készített. Olyat, amit ember nem javíthat, így aztán el sem fuserálhat. Nevezzük ezt ÚESz-nek (ÚjEmberSzuperkomputere, vagy ÚjEmberSzelleme).

 Az ÚESz egészében isteni - processzor, memória, tárolók, hálózat, stb. Közvetlenül kapcsolódik Isten teljes hálózatához, hozzáférést nyer minden információhoz. Romolhatatlan. Örökéletű. Tökéletes. Elronthatatlan.

 Rájövünk, hogy Isten eleve nekünk adta, már a teremtés pillanatában elhelyezte bennünk az ÚESz-t - csak nem indította be. A megtérés pillanatában a Szent Szellem dolga bekapcsolni, megeleveníteni ezt.

A megtérés (megfordulás) rendkívül egyszerű - csak hinnünk kell a Megváltóban[1]. Megforduláskor (amint Jézust behívtuk szívünkbe[2]) felkiáltunk: „Heuréka! Végre! Van egy Szuperkomputerünk.

Örülünk neki (örülhetünk is). De hamar rájövünk, hogy két gépünk van - a régi nem tűnt el.

Van egy Régi (testi) és egy Új (szellemi) gépünk.

A Régit nem tudjuk kikapcsolni (nem is szabad, mert ez működteti a testünket). Állandóan előtérbe tolakszik. Ismerjük, emlékeink vannak vele, megszoktuk. Az igaz, hogy zűrös, rosszul működik, a használata végzetes (halálhoz vezet) - de reménykedünk a végsőkig. Reménykedünk, hogy ha ügyesek, jók leszünk, ha önmegvalósítjuk magunkat - feljavítható az RBT, rácsatlakozhatunk vele Isten hálózatára, s kikozmetikázhatjuk a Nagy Könyvben a profilunkat.

 Egyesek abban bíznak, hogy e szuperprodukciót (ezt a hekkelést) Isten megtapsolja, s beengedi hálózatába a feljavított RBT-t (hiszen Isten maga a szeretet), amit már RBSz-nek kezdünk nevezni (hogy ez az RBSz mit jelent, azt nem tudom - talán neked vannak ötleteid).

 Az Új Szerkezet - ismeretlen. Készítője azt állítja, hogy tökéletes, örökéletű - de még nem tapasztaltuk.

 Amit biztosan tudunk, hogy szinte üres. Jó illatú (nem úgy, mint az a másik). Van ugyan kezelési könyv (TOT & TNT, vagy magyarul OSz&USz)[3] hozzá, aminek útmutatása segítene, az alkalmazáshoz azonban HIT (Helyes Informatikai Tevékenység) kell. Mi viszont kételkedünk: - Tényleg ehhez a géphez írták ezt a könyvet? Ugyanaz készítette, aki az ÚESz-t? Mennyire hihetők szavai? Szóról szóra el kell hinnem, vagy válogathatok belőlük tetszésem szerint?

 Bizalom, gondolkodás, elmélkedés szükségeltetik - mondják más ÚESz-t használók. A régi, megszokott klisék (csak hagyni az információ beáramlását - szűrés, tesztelés nélkül) nem alkalmazhatók. Ennél ez nem így megy. Teljesen más a működése. Nem használhatók a jól bevált perifériák, protokollok.

 Olvasni kell a könyvet (Uram Atyám! Olvasni? ). Szinte minden mondaton el kell gondolkodni (Gondolkodni? Ki tudja manapság már, hogy mi az?). Forgatni a fejünkben az igét (Na, végre valami, ezt tudom, hogy mi - forgatni, mint a bort a szánkban, hogy kijöjjön a zamata.). Néha hitben lépni egyet (Vakon? Úgy nézek én ki? Na ne!).

Mégis, ha egy picit is próbálgatjuk ezeket, hirtelen azt vesszük észre, hogy az ÚESz zümmögni kezd. Működésbe lendül. Rájövünk, hogy itt nem a teljesítményünk számít, hanem a kapcsolat Ővele (az ÚESz Teremtőjével). Ez nem internet (mindenki mindenkivel kapcsolatban van). Ez pont-pont kapcsolat. Csak én és csak Ő.

 Új gondolatokat sugall - persze csak ha hagyjuk. Mert szelíd és csendes, mint egy madárka. A vállunkra száll, ha csöndben vagyunk s vele foglalkozunk, de elröppen, ha a Régi-re áhítozunk.

 Hasonló, mint a TNT (a robbanószer) - szétrombol olyan bebetonozott közhelyeket, amiktől eddig nem tudtunk szabadulni. Leomlasztja a védőfalainkat - melyeket rejtőzködésre használtunk.

Eleinte félünk tőle, míg rá nem ébredünk, hogy minden tette megszabadító, felemelő. Tanítani akar, felnevelni.

 Két Természetünk (akarom mondani Technikánk) van. Azért van a Régi, hogy összehasonlíthassuk az Újjal, és szabadon választhassunk - naponta akár ezerszer is. Ha csak az Új lenne, önigazságunkban hamarosan azt hinnénk, hogy van ennél jobb is - csak azt eltitkolták előlünk.

 Melyiket választjuk? Melyiket dolgoztatjuk? Honnan merítünk, hova töltünk információt, melyiket tápláljuk?

 "Ez a kérdés, válasszatok!"

 Reggel a Régi-ben ébredünk (lehet, hogy benne is maradunk egész nap). Az Újra talán rá se nézünk. Pedig elég csak egy apró mozdulat feléje (fejdöntés tíz fokkal felfelé vagy lefelé, vagy szembehunyás), vagy egy szó (Uram!), vagy csak egy gondolat - s máris az Új-ban élünk, Őt nézzük, belőle töltekezünk. De elcsábíthatnak a világ ismerős hangjai - és ismét a Régi-ben gályázunk. Féltjük is a Régit. Azt gondoljuk, sokat veszítenénk, ha az évek során felhalmozott rengeteg információt, tapasztalatot magunk mögött hagynánk.

 Az Új-ban maradni nehéz ... mert ki érti az ilyen foszlányokat, hogy "minden a javára van annak, aki ...", meg "...aki hisz Őbenne", vagy "...nincs most már semmiféle kárhoztató eljárás azok ellen, akik", ...

 Nehezen állnak ezek össze teljes egésszé. Homályosan, mintegy tükörben szemlélgetjük az Újat, de csak lassan formálódunk át a képére.

 Sokkal könnyebb a Régi-ben. Az RBT-től komplett életszemléletet kapunk, erőlködés (a mi közreműködésünk) nélkül. Szánkba rágják, hogy mi a jó nekünk, mi az igazság, mit kell tennünk. Az RBT-vel az élet laza és szórakoztató, csak véletlenül se kezdjünk el gondolkodni (ezt betartani nem is nehéz, mert már úgysem tudjuk, azt hogyan kellene). Mert ha valóban gondolkodni kezdenénk (félretéve az RBT által felöklendezett valótlanságokat), akkor olyan kérdéseink lennének, amiktől megrémülnénk (pl. mi az életem értelme; szerethet-e (szeret-e) engem valaki igazán, feltétel nélkül; mi vár ránk a halál után; stb).

 A kacsingatás (hol az egyik monitorra, hol a másikra) fárasztó és bandzsasághoz vezet. Az ÚESz teremtőjének másként nem tetszhetünk, csak ha felfedezzük Őt és elfordulunk a Régi ténykedéseitől - ha kell napjában hetvenszer hétszer is.

  RBT vagy ÚESz? Melyiket választod?

 „Ön dönt! Iszik, vagy vezet!” - Látod, ezen nem kell gondolkodnunk, belénk sulykolták a választ (meg az ilyeneket: "Mert ezt én megérdemlem!", "Mert nekem ez jár!").

De mi köze ennek mindehhez?

 Újra fogalmazom: Te döntesz, amíg még dönthetsz.[4] Mert egyszer számon kérik elveidet, s akkor vajon elmondhatod-e, hogy a jobb utat választottad?[5]

 

[1] Jn. 3.16 „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
[2] Jn. 14.6 Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.
[3] TOT - The Old Testament, TNT - The New Testament
[4] Zsid. 9.27 „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik,”
[5] 1Kor. 15.55 „Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” 2Tim. 4.7 „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam,”
[6] Jer. 17.9 Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!

RBT