11.06 Barnabás
A Barnabás nevet az apostolok adták Józsefnek, egy ciprusi lévitának. Azt jelenti, hogy "vigasztalásnak vagy bátorításnak fia". Barnabás a nevének megfelelően élt; jellegzetesen bátorított másokat.
A Barnabás nevet az apostolok adták Józsefnek, egy ciprusi lévitának. Azt jelenti, hogy "vigasztalásnak vagy bátorításnak fia". Barnabás a nevének megfelelően élt; jellegzetesen bátorított másokat.
Ezékiel elragadtatott "isteni látomásban" Jeruzsálembe, Ez 8,3, és letették a templom külső udvarában az északi kapu közelében, amelyen kívül volt az a hely, ahol "a bosszúság bálványa" állt Manassé napjaiban. Itt a prófétának lehetővé tették, hogy meglássa a templomban uralkodó helyzetet, amely valamikor Isten jelenlétének ülőszéke volt.
A ZSIDÓK MARADÉKÁNAK, annak a mintegy 42 000 embernek, akik elhagyták a Babilonban élvezett viszonylagos kényelmet és létbiztonságot, az volt a szándéka, hogy helyreállítja Isten bizonyságtételét. Égőáldozati oltárt állítottak fel, lerakták a templom alapjait, és hit által megrendezték az ország gyümölcsének begyűjtési ünnepét, Ezsd 3. A fél-pogány samaritánusok felajánlott segítségét visszautasították, és azok másokkal együtt nyílt ellenségeikké váltak. Az újjáépítés munkája tizennégy évig szünetelt.
„Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak," 3János 1,4
„Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott Ige." Példabeszédek 25,11
„Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében." Róma 14,5
„Nektek is meg kell mosnotok egymás lábát" (Jn 13,14).
"Íme, én veled vagyok... mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem, amit neked mondtam" (1Móz 28,15).
„Az Úristen bölcs nyelvet adott nekem, hogy tudjam erősíteni a megfáradtat beszéddel" (Ézs 50,4).
"Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad az Úr előtt, amikor meghallottad, hogy mit jelentettem ki erről a helyről és lakóiról, hogy milyen pusztulás és átok vár rájuk, megszaggattad ruhádat, és sírtál előttem, ezért én is meghallgatlak! - Így szól az Úr" (2Kir 22,19).