12.31 Gájusz
3János 1-7.11-14
Több férfi is van az Újszövetségben, aki a Gájusz nevet viseli. Mindnyájan kiemelkedő keresztyén jellemmel rendelkező jó emberek. A feljegyzésekben túlságosan eltérőek ahhoz a feltételezéshez, hogy egy és ugyanazon személyről lenne szó, ezért úgy vesszük, hogy Gájusz, János apostol szeretett barátja nem azonos mással. Ez a rövid levél éppen azt mutatja be, hogy János menynyire elismerte, és mennyire tudatában volt annak a szolgálatnak, amelyet Gájusz végzett, mert annak hatása szerteágazó volt.
10.08 A százados beteg szolgája
Máté 8,5-13; Lukács 7,1-10
Mai olvasmányunk központi személye egy római katona. Kapernaumban élt, és a helyőrség parancsnoka volt a városban. Sok szempontból példaadó jellemű férfi, és bizonyára nem volt öntelt és zsarnokoskodó ember, amire sok hatósági személy hajlamos volt azokban a napokban.
10.07 Az elszáradt kezű ember
Máté 12,10-14; Márk 3,1-6; Lukács 6,6-12
Ebben az eseményben Jézus bemutatta, hogy figyelmének középpontjában az emberek és szükségleteik voltak. Sohasem tulajdonított fontosságot a törvény kicsinyes értelmezéseinek, amely a vallási vezetőket annyira érdekelte. Egyik szombaton az Úr belépett a zsinagógába, és látott egy férfit, aki különös szükséget szenvedett - "száradt kezű" volt.
10.06 A magatehetetlen férfi
János 5,1-16
A Betesda tava Jeruzsálemben volt, de azonosítása nehéznek bizonyult. Az Úr idejében embertömegek voltak benne és körülötte, valamennyien különböző betegségekben szenvedtek. Úgy hitték, hogy időről időre egy angyal felkavarta a vizet, és ezután az első vízbe lépő ember meggyógyult betegségéből. Valamennyien türelmetlenül várakoztak és reménykedtek, hogy egy napon ők lesznek az elsők a vízben.
10.04 A leprás férfi
Máté 8,2-4; Márk 1,40-45; Lukács 5,12-14
A lepra (bélpoklosság) egyrészt betegséget, másrészt társadalmi kitaszítottságot jelentett. Izráelben bármely embert, aki leprában megbetegedett, ki kellett zárni a közösségből. Élete fenntartásához vagy koldulnia kellett, vagy a szemétdombokon turkálnia. Ráadásul a lepra miatt az előírások szempontjából is tisztátalanok voltak, és így nem vehettek részt a nemzet vallásos életében.
03.09 Zsinagóga, város és betegszoba
Lukács 4,14-44
JÉZUS a „Szellemnek erejével" visszatért Názáretbe, arra a helyre „ahol felneveltetett". A zsinagóga az Ő számára a bizonyságtétel helye volt, és noha azok, akik benn voltak, „álmélkodtak kedves beszédein", bizonyságát adták, hogy nem fogadják el Őt (24. v.).
01.18 Válasz e világ problémáira
„Az én országom nem e világból való; ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának..." János 18,36
Még utam ködbe vész, Te látod már...
Paul Müller
- Áhítatok betegeknek -
Ebben a 72 áhítatban egy beteg ember fordul szenvedő sorstársaihoz.
A szerz, Dr.Paul Müller 1896-ban született, 1914 és 1922 között természettudományokat tanult. Több iskolában tanított, és könyveket adott ki. 1924-től haláláig szklerózis multiplexben szenvedett.
Saját tapasztalatai és szenvedései alapján olyan fontos dolgokat tud mondani beteg embereknek, amelyek erősítik a hitet, megvilágítják a szenvedés értelmét, és igaz reménységet adnak.