01.27 Valóságos megtérés
"Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól, olyan sok gonoszságot követtetek el" (Ez 20,43).
"Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól, olyan sok gonoszságot követtetek el" (Ez 20,43).
Ezékiel elragadtatott "isteni látomásban" Jeruzsálembe, Ez 8,3, és letették a templom külső udvarában az északi kapu közelében, amelyen kívül volt az a hely, ahol "a bosszúság bálványa" állt Manassé napjaiban. Itt a prófétának lehetővé tették, hogy meglássa a templomban uralkodó helyzetet, amely valamikor Isten jelenlétének ülőszéke volt.
A könyv Ezékiel harmincadik évében kezdődik egy nagy látomás leírásával és azzal, hogy a próféta a foglyok között van. Ha Jeremiás szavai igazak voltak, Ezékielnek sohasem lesz meg az a kiváltsága, hogy a jeruzsálemi templomban szolgáljon. Ez bizonyára súlyos csapást jelentett vágyaira nézve. Amikor 25 éves korában fogságba vitték Jeruzsálemből, úgy tűnt, hogy ez a végét jelenti élete minden igaz céljának. De ami számunkra sorscsapásnak látszik, gyakran azt jelezheti, hogy Istennek más szándékai vannak velünk.
EZ A LEÍRÁS a szentélyből eredő életadó folyóról az egyik leghatalmasabb igehely Ezékiel próféciájában, amely nem állítható párhuzamba Mózes sátorával és Salamon templomával. Dávidnak hiányoztak ezek a vizek, amikor ezt mondta: „téged szomjúhoz lelkem... a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize, hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a Te hatalmadat és dicsőségedet", Zsolt 63,2-3.
A PRÓFÉTÁK ÜZENETE az, hogy az ítélet isteni szükségszerűség, és így Izráel jövőbeli helyreállítása is meg van ígérve az isteni kegyelemben. Ezékiel próféta könyvén véges-végig ezeknek a helyreállító áldásoknak a fényeit lehet látni, de a 40-48. fejezetben részletesen le vannak írva.
EZ A FEJEZET két részre oszlik. Az első rész Izráel jövőbeli nemzeti és szellemi helyreállításával foglalkozik, 1-14. v. A második rész a nemzetnek az országban történő egyesülésével foglalkozik a Messiás, Isten Szolgája és Királya uralmával, 15-28. v.
EZÉKIEL NEM LEHETETT passzív szemlélője az Istentől kapott látomásoknak és üzeneteknek. Ezekben a látomásokban és üzenetekben erkölcsi és szellemi dolgokat kellett továbbadnia. Nehéz felelősség terhelte a prófétát, hogy az embereket figyelmeztesse: meneküljenek az eljövendő harag elől; vö. Mt 3,7.
BÁR EZÉKIEL FOGSÁGBAN volt, nem szolgált részletekkel a nagy világbirodalmak megítélésével kapcsolatban, mint amilyen Babilon is volt. A 12-24. fejezetben inkább Jeruzsálem és Izráel megítélésére vonatkozóan adott meg sok részletet, míg a 25-32 fejezetben az ígéret földjével szomszédos nemzetekkel foglalkozik. A 26-28. fejezet elsősorban Tíruszról szól, míg a 28,1-19 méginkább a Sátán felemelkedésére és bukására jellemző.
A ZSOLTÁRÍRÓ HELYESEN kívánhatja, hogy lássa az Úr szépségét, Zsolt 27,4, és a menyasszony helyesen bizonygathatja Szerelmesének szépségét, Én 5,9-16, és az isteni kegyelem alapján Isten is értékeli népének szépségét. A Vőlegény bizonyságot tesz szerelmeséről, hogy mit látott Ő benne, Én 4,1-7, és itt az Ez 16-ban Isten fejti ki azt a szépséget, amelyet talált - amelyet valamikor talált - választott városában, Jeruzsálemben; lásd Zsolt 48. Sajnos ez a leírás azután történt, miután ezt a szépséget elherdálta azokkal, akik aztán elpusztították.
VÉGÜL EZÉKIELT A TEMPLOM udvarának keleti kapujához vitte a Szellem, hogy lássa a lázadás, ítélet és megígért helyreállítás kibontakozó végeredményét, mielőtt Isten dicsősége elhagyja Jeruzsálemet. A próféta huszonöt embert látott, mint a Ezék 8,16-ban, és kettőt felismert közülük, akiket előzőleg ismert még fogsága előtt. Ezek az emberek önelégültek voltak, elutasítva az eljövendő ítéletnek minden gondolatát; - sok emberre jellemző ez ma is.