09.11 Helyreigazító szavak
VOLTAK PROBLÉMÁK Tesszalonikában. Pál ebben a szakaszban egy nagyon súlyos problémával foglalkozik. Gondosan olvasva meglátjuk, milyen veszedelmesek lehetnek a rossz benyomások.
VOLTAK PROBLÉMÁK Tesszalonikában. Pál ebben a szakaszban egy nagyon súlyos problémával foglalkozik. Gondosan olvasva meglátjuk, milyen veszedelmesek lehetnek a rossz benyomások.
PÁL MOST egy további nehézséggel foglalkozik; ez a második eljövetellel függ össze, éspedig annak időrendjével. Ezzel kapcsolatban nyilván Timóteusnak tettek fel kérdést a tesszalonikaiak, aki ezután beszámolt róla Pálnak. Tehát az Úr napjának eljövetelével foglalkozik ebben az igeszakaszban, nem magával az Úr napjával. A Gyülekezet elragadtatása nem témája az ószövetségi kijelenésnek, mert ez azokban az időkben titok volt (1Kor 15,51). Azonban az Úr napja ki volt jelentve az Ószövetségben is: Ézs 2,12; 13,9-11; Jóéi 1,15; Ám 5,18; Sof 1,14.
ÉRDEKES MEGFIGYELNI, hogy a Szent Szellem hogyan hozott össze egy látszólag jelentéktelen eseményt és egy beszélgetést azokról a hatalmas eseményekről, amelyek Izráel történelmében voltak. Kevesen vették volna észre, amit az Úr megfigyelt (2. v.). Az 1. vers azt mondja, hogy „látta, hogy a gazdagok”; a 2. vers pedig azt, hogy „látott pedig egy szegény özvegyasszonyt is". Megjegyzés nélkül megfigyelhette volna, Ő azonban felhívta a figyelmet az asszonyra, és rámutatott, hogy jelentéktelennek látszó áldozata messze felülmúlta a gazdagok ajándékait.
AZ ENGESZTELHETETLEN szellem probléma (3-6. v.). Az Úr azt mondja, hogy ha valaki vétkezik ellenünk, és megbánja, meg kell bocsátanunk neki. Azzal lehetett érvelni, hogy ha ismétlődik a vétkezés (hétszer), bizonyos kétségek merülhetnek fel a megbánást illetően. De a lecke világos - ha megbánta, bocsáss meg neki. Lehetnek kétségeink a megbánás őszintesége felől, de a mi dolgunk a megbocsátás. Megérthetjük a tanítványok kérését, hogy „növeljed a mi hitünket", mert az állandó megbocsátás meghaladja az emberi erőt.
A VILÁGTÖRTÉNELEM lapjai gyorsan peregnek. Gyakran vértől vörösek. Civilizációnkat barbárság és brutalitás pusztítja; sok helyen az emberi intézményrendszer és társadalom alapjai inognak; az ember romboló hatalma rémítő. Nem csoda tehát, hogy manapság az emberek gyakran Isten prófétájával együtt kérdik: „Mi lesz ezeknek vége?" (Dán 12,8). Az Úr leírása ennek a korszaknak a végéről részben választ ad erre.
"Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe" (Csel 1,11).
Krisztus... másodszor majd a bûn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják õt üdvösségükre" (Zsid 9,28b).
Ez a mi reménységünk. Õ, aki egyszer már eljött, „hogy sokak bûnét elvegye" (28a), újra megjelenik az emberek elõtt. Ez már önmagában boldog reménység. Második eljövetelének van azonban néhány sajátos jegye, amely különösen dicsõségessé teszi majd azt.