A hit a remélt dolgokat olyan valóságossá teszi, mintha már a miénk lenne, és rendíthetetlen bizonyítékot szolgáltat arról, hogy a keresztyénség láthatatlan, szellemi áldásai tökéletesen bizonyosak és valóságosak. A hit bizalom Isten megbízhatóságában. Meggyőződés arról, hogy amit Isten mond, igaz, és amit ígér, az meg fog valósulni.
- „az igazság felőli meggyőződést”.
- „bizalom”
- „meggyőződés”, ami erősebb a puszta véleménynél, bár gyengébb az eleve ismeretnél.
- „tényekre vagy ismeretre alapuló hitvallás”
- tárgya Isten,
- tartalma pedig a Messiás halála az ember bűneiért, az eltemetése, és a feltámadása.
02.22 A múltban történt szabadulás hitet támaszt
Ha pusztán a szavakat nézzük, ez nem ígéret, de értelmét tekintve mégis az, hiszen Dávid itt olyan kijelentést tett, amit az Úr szentesített, amikor valóra váltotta. Korábbi szabadulásai alapján Dávid számított arra, hogy az új veszedelemben is segítséget fog kapni az Úrtól. Jézus Krisztusban minden ígéret igaz és ámen lett Isten dicsőségére, ezért számíthatunk arra, hogy amit az Úr korábban megtett hívő népével, azt megismétli velünk is.
12.18 Juliusz, a százados
ApCsel 27,1-3.9-12.42-44
Juliusznak volt a felelőssége, hogy számos foglyot vigyen Cézáreából Rómába. Minthogy egy tekintélyes sereg római századosa volt, nagyon jól felkészült a feladatra, és sok katonával rendelkezett, akik segítségére lehettek feladatainak teljesítésében. Neki kellett biztosítania minden fogoly biztonságos megérkezését. Az útnak nem lehetett kudarc a vége. Az ellenőrzési rendszernek olyannak kellett lennie, hogy kizárja a szökés minden lehetőségét. Nem tudjuk, hogyan lehetett Pálnak megengedni, hogy Lukács és Arisztarkhosz vele menjen.
12.04 Szeretet nélküli ragaszkodás a hithez
Jelenések 2,1-7
SZELLEME ÁLTAL az Úr szól a gyülekezetekhez. Az Ő ellenőrzése alatt állnak, mert a csillagokat (gyülekezet véd angyala) hatalmának jobb kezében tartja. Közöttük jár, észrevesz mindent, igazságosan dicséri azt, ami jó, és elítéli, ami gonosz; ugyanakkor közösségre törekszik velük ugyanúgy, ahogyan kezdetben „az Úr Isten... hűvös alkonyatkor a kertben járt" (1Móz 3,8).