08.17 Tudsz-e engedelmeskedni
„Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és akkor tudtodra adom, hogy mit cselekedjél" (1Sám 10,8).
A hit a remélt dolgokat olyan valóságossá teszi, mintha már a miénk lenne, és rendíthetetlen bizonyítékot szolgáltat arról, hogy a keresztyénség láthatatlan, szellemi áldásai tökéletesen bizonyosak és valóságosak. A hit bizalom Isten megbízhatóságában. Meggyőződés arról, hogy amit Isten mond, igaz, és amit ígér, az meg fog valósulni.
- „az igazság felőli meggyőződést”.
- „bizalom”
- „meggyőződés”, ami erősebb a puszta véleménynél, bár gyengébb az eleve ismeretnél.
- „tényekre vagy ismeretre alapuló hitvallás”
- tárgya Isten,
- tartalma pedig a Messiás halála az ember bűneiért, az eltemetése, és a feltámadása.
„Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és akkor tudtodra adom, hogy mit cselekedjél" (1Sám 10,8).
„Királyának pedig hatalmat ad" (1Sám 2,10).
A Bírák könyve a hit megújulásának krónikája. Isten népének történetében ismételt visszaesések következtek be, de Isten hol itt, hol ott embereket választott ki, hogy ők vezessék vissza a népet a hit útjára. Ma is várhatunk vajon megújulásra? Gondolataink természetesen erre irányulnak, de ez lenne Isten igazi célja vagy valami más?
„És hitt a nép és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izrael fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajtották magukat és leborultak" (2Móz 4,31).
A nép állapotában semmi lényeges változás nem következett be. Csak Mózes és Áron tettek bizonyságot arról, hogy a több mint négyszázéves időszak alatt Isten nem feledkezett meg róluk. Ez elég volt. Imádattal borultak le.
„Nincs nekünk, csak öt kenyerünk és két halunk, hacsak el nem megyünk és eledelt nem veszünk ennek az egész népnek" (Lk 9,13).
„Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok és amit kértek, megkapjátok, és meglesz néktek!" (Mk 11,24).
„Mózes pedig mondta a népnek: ne féljetek, megálljatok, és nézzétek az Úr szabadítását, melyet ma cselekszik veletek" (2Móz 14,13).
„Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, mert erős szívű volt, mint aki látja azt, aki láthatatlan" (Zsid 11,27).
„Körüljárták azért az Úrnak ládájával a várost" (Józs 6,11).
Olyannyira a frigyládára kerül itt a hangsúly, mintha az író nem is venne tudomást arról a néptömegről, amely hitben körüljárta a falakat. És valóban, ténylegesen egyedül a frigyláda számított. A jerikói erődöt nem pusztán az izraeliták felvonulása döntötte le. Mi is jól tudjuk, hogy akár ezerszer is körüljárhatjuk saját Jerikónkat, mégsem történik semmi. Izrael ereje abban rejlett, hogy a frigyláda velük volt.
„Kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk" (2Kor 4,8).