Skip to main content

Mózes

02.26 A kivonulás fáraója

OLVASNIVALÓ: 
1Mózes 5,1-2; 8,25-28; 10,8-11.24; Róma 9,17-24

A kivonulás fáraója úgy áll a Szentírás lapjain, mint a gőgösség és az önfejűség példája. Arcátlan gőgje megnyilvánult elsőként és utolsóként feljegyzett szavaiban; "Kicsoda az Úr, hogy engedjek szavának", és "Űzöm, utolérem őket... Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom", 2Móz 15,9. Önfejűsége kifejezésre jutott abban, hogy állandóan megtagadta, hogy megalázkodjon Isten szava vagy hatalma előtt, és ismételten megkeményítette szívét.

02.25 A félrevezetett Áron

OLVASNIVALÓ: 
1Mózes 32,1-5.22; 4Mózes 12,1-2; 20,7-12

Áronnak sok jó tulajdonsága mellett voltak hibái is. Hiányzott nála az erős jellem, könnyen hagyta magát irányítani.

02.24 Áron próféta és pap

OLVASNIVALÓ: 
1Mózes 4,10-16; 5,1-4; 7,1-2; 12,31; 28,12.29-30

Áron egyike volt a három családtagnak, akiket Isten elküldött, hogy kihozzák népét Egyiptomból; "kiváltottalak a szolgaság házából. Elküldtem Mózest, Áront és Mirjámot!" Mik 6,4. Áron tehát szoros kapcsolatban állt Mózessel ebben a nagy munkában; "az Úr, aki rendelte Mózest és Áront, és aki kihozta atyáitokat Egyiptom földéről!" 1Sám 12,6-8.

02.23 Mózes ismerete Istenről

OLVASNIVALÓ: 
2Mózes 33,11-16; 34,6-7.14; 5Mózes 32,3-4.11-12

Mózesnek bőséges ismerete volt az Úrról. Ezt részben közvetlen kijelentés útján nyerte, részben pedig személyes tapasztalat útján. Isten leereszkedett, hogy kijelentse magát szolgájának kivételesen bensőséges módon, úgy beszélve hozzá "színről színre, amint szokott ember szólani barátjával", 2Móz 33,11; vö. 4Móz 12,6. Mózes sokat ismert meg Istenből saját megtapasztalása alapján is. Két példa elég is lesz ehhez. (I) Mivel Isten megszabadította "a fáraó kardjától", Mózes az Eliézer nevet adta ("segítség Istene") második fiának, 2Móz 18,4.

02.22 Mózes tévedései

OLVASNIVALÓ: 
2Mózes 3,11-18; 4,1-5.10-14; 4,24-26; 4Mózes 20,1-12

Mózes nem volt tökéletes. Röviden nézzünk meg tévedéseiből négy esetet.

Túl korai tett. Mózes "az egyiptomi embert megölte... És azt gondolta, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ad nékik szabadulást", Csel 7,24-25. Bár jó szándékú tett volt, 40 évvel hamarabb történt a (szükségesnél) kelleténél. Istennek megvan a saját időrendje; a kijövetel időpontját előre meghatározta, 2Móz 12,41. Mózes szabadítási próbálkozása túl korán történt, ezért kudarcra volt ítélve.

02.21 Mózes állhatatossága és ítélőképessége

OLVASNIVALÓ: 
2Mózes 33,5-7; Zsoltár 106,7-29

Mózes nagy állhatatossága főleg az egyiptomi fáraóval valamint az Izráel népével szembeni magatartásában nyilvánult meg.

02.20 Mózes önzetlensége és alázatossága

OLVASNIVALÓ: 
2Mózes 18,13-26; 32,10; 4Mózes 11,24-29; 12,1-13

Figyeljük meg Mózes önzetlenségének három bizonyítékát.

Mentes volt a személyes ambíciótól. Azután, hogy Izráel elkövette a nagy bűnt a borjú imádásával (amelyet később megismételt, 4Móz 14,12), Isten tett Mózesnek egy nagyon vonzó ajánlatot. Nagy és hatalmas nemzet fejévé lesz, csak abba kell hagynia a közbenjárást Izráel érdekében. Izráel nem tudta, hogy mi lett Mózessel, de ő szenvedélyesen törődött azzal, hogy ővelük mi lesz. Kedvükért egyszer megtagadta, hogy a fáraó lánya fiának mondják; most pedig visszautasított miattuk egy még nagyobb megtiszteltetést.

02.19 Mózes imái

OLVASNIVALÓ: 
2Mózes 17,8-13; 32,7-14; 4Mózes 27,15-18

Maga az Úr úgy tekintette Mózest, mint a közbenjáró imádság legnagyobb embereinek egyikét, akik valaha éltek, Jer 15,1. Ma három olyan alkalmat veszünk szemügyre, amikor Mózes Istenhez fordult másokért.

02.18 Mózes bátorsága és együttérzése

OLVASNIVALÓ: 
1Mózes 2,11-19; 3,6; 5Mózes 5,5.23-27; Zsidók 12,21

Mózes bátorsága. Joggal mondták, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem képesség annak figyelmen kívül hagyására és legyőzésére. Mózestől bizonyára nem volt idegen a félelem, mégis nagy személyes bátorságot mutatott mind Isten, mind ember előtt.

02.17 Mózes: a hite

OLVASNIVALÓ: 
2Mózes 14,4-14; Cselekedetek 7,21-25; Zsidók 11,23-29

Mózes hite megfigyelhető volt véges-végig hosszú élete folyamán. Most csak a Zsid 11-ben idézett három esetre szorítkozunk.

Hite és a bűn gyönyöreinek elkerülése, Zsid 11,24-26. Mózes negyvenéves korában kritikus döntést hozott. A fáraó lánya fiaként nőtt fel, lemondott a vele való kapcsolatról, és inkább vállalta az együttnyomorgást Gósen szenvedő és elnyomott népével.

02.16 Mirjám

OLVASNIVALÓ: 
2Mózes 2,1-10; 15,20-21; 4Mózes 12; 20,1; 26,59

Mirjám 13 éves korában csatlakozik anyjához és apjához öccsének, a csecsemő Mózesnek a védelmében és gondviselésében. Ehhez feltétlenül kellett bizonyos bátorság a részéről, mutatja, hogy még ilyen fiatal korában sem rettent meg attól, hogy kiálljon Jahvéért és népéért. Őt a 2Móz 15 prófétanőnek nevezi. Tehát nyilván közel állt az Úrhoz, és ezért képes arra, hogy állandóan bátorítsa Isten népét. Ebben a szerepben látjuk, amikor Izráel asszonyainak dicsőítését vezeti az ellenség megsemmisülése után, 2Móz 15,20.

02.15 Amrám és Jokábéd

OLVASNIVALÓ: 
1Mózes 2,1-10

Amrám és Jokábéd mindketten Lévi egyenes ági leszármazottjai voltak, amely törzs később a papi családot adta. Mint hívő embereket, mindkettőjüket erős hit jellemezte. Házasságuk nyilvánvalóan "az Úrban" volt, 1Kor 7,39. Ennek eredményeképpen bekerültek Istennek hittel kapcsolatos képtárába: "Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától." Zsid 11,23.

01.01 Ádám, Isten különleges teremtménye

OLVASNIVALÓ: 
1Mózes 1,26-2,25

Ádám egyedülálló lénye két isteni dolognak volt az eredménye -  Isten lehelete keltette életre, és az Ő képére teremtette, megadva ezáltal neki az Őhozzá való hasonlatosságot, ezért ő és minden emberi lény őutána 'Isten leszármazottja' lett, Csel 17,29 - szellem, lélek és test. Ádám nem lassú evolúció csúcspontja volt, hanem Isten teremtő hetének a koronája. Minden lehetséges jövőbeli emberi változatosság jelen volt benne, minden különböző faji jellegzetességgel együtt az ő génjeiben.

04.02 Egy vezető távozása

OLVASNIVALÓ: 
5Mózes 31,1-6; 32,1-6; 33,1-5; 34,1-12

KÉTSÉGTELEN MÉLTÓSÁG VAN a Mózes 5. könyve záró fejezeteiben. Mózes elhagyni készül Izráelt, szeretett népét. Olyan pásztorhoz hasonlóan, aki vezette nyáját és gondot viselt rá, ismeri az előttük álló lehetséges veszélyeket, és arra törekszik, hogy megóvja őket a bajtól. Észrevétlenül kell meghalnia, az Úr fogja eltemetni a Nébó-hegyén, 32,48-49; 34,5. Így halljuk utolsó szavait, 31. fej., hatalmas énekét, 32. fej., és végső áldását, 33. fej. Mózes utolsó ajánlásai nem hagynak kétséget afelől, hogy nagy formátumú vezér volt, és nagy prófétája az Úrnak, 34,7-12.

03.21 Hallgass figyelmesen - Isten szólt!

OLVASNIVALÓ: 
5Mózes 4,1-13.32-40

HALLGATNI nem mindig olyan könnyű, mint amilyennek látszik! Ez a fejezet a figyelmes hallgatásra való felszólítással kezdődik, amikor Isten rendeléseire és végzéseire tanít, 1. v. Csak ilyen módon képes élni a nemzet, és véglegesen birtokba venni az országot. Az Úr nyitott füleket keres, úgy, hogy Igéjét befogadják. Életbevágóan fontos, hogy az Igét a maga teljességében értékeljék és engedelmeskedjenek neki. Az ihletett igazságot nem szabad megmásítani - ez minden korban fontos.

03.07 Bevezetés Mózes 4. könyvéhez

OLVASNIVALÓ: 
4Mózes

(Numeri)

Elnevezés. Mózes öt könyvéből a negyediket a Szeptuaginta szerint nevezték el „Számok" könyvének. Ez az elnevezés a Sinai- pusztában történt népszámlálásnak tulajdonítható, 1-4. fej., továbbá a 38 évvel később, Moáb síkságán történt újabb népszámlálásnak.

Író. „Megírta pedig Mózes az ő kijövetelüket", 33,2.

02.08 Bőséges víz és Amálek támadása

OLVASNIVALÓ: 
2Mózes 17,1-16

AHOGY OLVASNI KEZDÜNK, a szavak furcsa kombinációját látjuk - „az Úr rendelkezése szerint", és „a népnek nem volt ivóvize", 1, v. A szikláról úgy esik szó, mint amely a Hóreben van, 6. v. A tábort a víz magasabb helyről lefolyva látta el, és menet közben a Sinai felé, ahol sok hónapig táboroztak, részükre ellátást biztosított.

02.06 A megváltás éneke

OLVASNIVALÓ: 
2Mózes 15,1-27

EZ AZ ÉNEK logikus következménye a 14. fejezet végének. „És látta Izráel... félte azért a nép az Urat és hittek az Úrnak", úgy, hogy „Akkor énekelte Mózes és Izráel fiai", 2Móz 14,31; 2Móz 15,1. Mózesnek ez az ihletett éneke felismeri Jahve kegyelmét és hatalmát, és előretekint a megváltási mű csúcspontjára, amely Egyiptomban kezdődött számukra. Izráel valóban hit által énekelt; lásd Zsolt 106,12. Az ének Istennel foglalkozik és azzal, amit Ő tett, „Téged, Te, Tied, Tiéid", és nem jut benne hely önmaguknak. A nép a „Te néped", 16. v.

Édentől Kánaánig

Szerző: 
John Bennett

- Napról napra végig a Biblián - 
Rövid áhitatok az év minden napjára Mózes öt könyve alapján. Az öt mózesi könyv gyakorlati, ma is aktuális tanítások tárházát tartalmazza.

edentolkanaanig.jpg

01.23 Csak Jézus egyedül

OLVASNIVALÓ: 
Máté 17,1-27

ISTEN MIND Jézus bemerítkezésekor, mind a megdicsőülés hegyén úgy nevezte meg Őt, hogy „szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm" (3,17; 17,5). A Jordánnál az Atya megkülönböztette Őt a legrosszabb emberektől. A hegyen megkülönböztette a legjobb emberektől.

Tartalom átvétel