Skip to main content

Ószövetség

11.02 A hit távlatai és dicsérete

OLVASNIVALÓ: 
Jeremiás 32,1-15; 33,1-11

MA KÉT ÉRDEKES gondolattal foglalkozunk. Először az ígéret földjére vonatkozó boldog jövendő vízióját látjuk, a várt helyreállítás jelét. Ezután az Úr dicsőítésének hangját halljuk jóságáért és irgalmáért. Így kiemelkedünk a homályból, a balsors közvetlen történetéből a dicsőségbe, Isten népe végső beteljesülésére és áldására.

A 32,1-5 megadja nekünk az egyhangú sötétség képét. Jeruzsálem Babilon seregeitől volt körülvéve. Jeremiást börtönbe zárták. Sedékiás, Jeremiástól megszabadulva ostoba életvitelét hajszolja, amely fogságban végződik.

11.01 Az új szövetség

OLVASNIVALÓ: 
Jeremiás 31,1-40

JEREMIÁS JOBB DOLGOKRÓL mutat be egy képet a nagyon sötét háttérrel szemben ebben a „Vigasztalás könyvében", 30-33. fej. Sok bizonyítékot gyűjthetünk össze Isten végső szándékairól népének áldását illetően. Figyeljük meg, hányszor mondja az Úr, hogy „én fogom", és közülük legtöbb a végső jó szándékokhoz fűződik. Még hihetetlen szenvedések várnak a nemzetre, mielőtt ezek a jó dolgok megvalósulnak; „háborúság ideje az Jákobon; de megszabadul abból!", 30,7.

10.31 Az igazság próbája

OLVASNIVALÓ: 
Jeremiás 28,1-17

TÖRTÉNETILEG JERÉMIÁS SZOLGÁLATA hosszú időt ölelt fel Jósiás uralkodásának utolsó éveitől kezdve, végig a gonosz Sedékiás idejében, annak korai végéig a fogságban, tanúja volt a szellemi dolgok leromlása azon folyamatának, amely csak szerencsétlenségben végződhetett. Választékos nyelvezettel világosan megmondta az események végső menetét, 25,8-14. Izráel pusztaság lesz, és Júda Babilont fogja száműzetésben szolgálni 70 évig. Babilon felemelkedését, mint a nemzetek között uralkodó hatalmat Isten gondviselése rendelte. Ez jelöli ki „a pogányok idejének" kezdetét.

10.30 A bátorság ára

OLVASNIVALÓ: 
Jeremiás 26,1-24.

JERÉMIÁS SZOLGÁLATA bánatba merült. Minthogy kinevették küldetését, megtérés nem volt. Az Úrtól származó minden üzenet növekvő ellenségeskedést eredményezett a nép részéről. Passúr megverette és börtönbe záratta, 20,2. Ez az üldözés mélyen beleégett a próféta tudatába. Csalódottnak és becsapottnak érezte magát, 20,7-8. Mai olvasmányunk áttekinti megbízatásának teljesítését, és annak árát.

10.29 Hitehagyott pásztorok... Igaz mag

OLVASNIVALÓ: 
Jeremiás 23,1-32

JÚDA VEZETŐI GYÁSZOSAN elbuktak. Jeremiás következetesen megítélt prófétákat, pásztorokat és papokat; lásd, 5,30-31. Ez sok üzenetében világosan szerepelt. Ha a dolgok rosszul mentek a csúcson, hogyan lehetett volna igaz a nép! Az 1-2. v. olyan pásztorokról beszél, akik pusztították és szétszórták a nyájat. Olyan pásztorok voltak, akik nem legeltették a juhokat.

10.28 A szív kutatása és egy menedékhely

OLVASNIVALÓ: 
Jeremiás 17,1-27

MONDTÁK MÁR, hogy Jeremiás próféta könyve a szív vizsgálatára készült. Érdekes tanulmány ezzel a témával a gondolatainkban szemlélni a próféciát. Van három hivatkozás ebben a fejezetben Júda bűnének mélységes voltára. Mindegyik a szívvel foglalkozik. Az 1. versben Jeremiás kijelentette, hogy Júda bűne gyémánthegyű vastollal van szívükbe vésve. Egy fertőzés volt itt, egy mély belső vétek. A bálványimádás a külső megjelenése volt egy olyan tisztátalanságnak, amely a szívben kezdődött.

10.27 Megnyugvás a szenvedésben

OLVASNIVALÓ: 
Jerémiás 15,1-21

JEREMIÁS SZOLGÁLATÁNAK volt két elkerülhetetlen következménye. Beteljesedett Istennek az a szándéka (a), hogy nyakas népét megítélje, és (b) ezt keserű üldöztetés követte amiatt, hogy Jeremiás hűségesen hirdette az üzenetet. Figyeljük meg gondosan az 1-11. vers hangnemét. Látszólag mennyire sötét minden. Isten meghirdette, hogy még a legnagyobb közbenjárók, Mózes és Sámuel sem fordíthatnák el az eljövendő ítéletet, 1. v. A büntetés eszközei tervbe lettek véve és elő vannak készítve.

10.26 Érdemleges életvitel

OLVASNIVALÓ: 
Jeremiás 9,23-10,25

JEREMIÁS PRÓFÉCIÁI nem mindenütt sötétek és reménytelenek. Megritkulnak a felhők és gyakran átragyog a nap. Voltak idők, amikor világosan kijelentette Izráel Istenének tántoríthatatlan hűségét, és beszélt az örömről, amelyre akkor van lehetőség, ha Vele helyes közösségben vannak. A mai olvasmány azt mutatja be, hogy érdemes megismerni és megérteni Istent.

10.25 Hirdetmény az Úr házából

OLVASNIVALÓ: 
Jeremiás 7,1-8,3

JEREMIÁS TÁMADÁSBA lendült. Az Úr Igéje jött hozzá, és megmondta neki nemcsak azt, hogy mit mondjon, hanem azt is, hogy hol. Álljon az Úr házának ajtajába, 7,2. Támadta a nép templomba vetett bizakodását, mintha az szellemi biztonságot jelentene. Vö. Izráel korábbi bizakodásával a szövetségládával kapcsolatosan, 1Sám 4,3. Ez a zavaró mozzanat nagyon súlyos megvilágításba helyezi Júda bűnét. Úgy van leírva, mint szellemi „paráználkodás", Jer 3,8; 5,7. Az, hogy Júda pogány isteneket imádott, és kánaánita pogány szertartásokat űzött, Isten szemében paráznaságnak és hűtlenségnek számított.

10.24 Felelősségrevonás és elítélés

OLVASNIVALÓ: 
Jeremiás 2,1-19

JEREMIÁST A „BALSORS prófétájának" nevezték, és valóban könyvének hangneme gyakran sötét és nyomasztó. Néha keserű könnyeket kellett hullatnia, miközben az Úr üzenetét hordozta, 13,17. De mély oka volt a próféta szomorúságának. A 2. fejezetben olvasunk annak a népnek az állapotáról, amelyhez az Úr Igéje szólt. Volt számukra egy felelősségrevonás a múltra vonatkozóan, 1-3. v. Az Úr emlékezett népének korábbi szeretetére. A terméketlen és gyümölcstelen pusztaságban Övé volt a legfőbb vonzalmuk; Őutána mentek. Izráel útja akkor szent volt és az Úr fő érdeklődésének tárgya voltak.

10.23 A próféta elhívása és megbízása

OLVASNIVALÓ: 
Jeremiás 1,1-19

JEREMIÁS VOLT ISTEN embere a maga idejében. Júda végső hanyatlásának legsötétebb napjain keresztül félelem nélkül szólta Isten Igéjét a népnek. Jerémiás könyve természetesen Jerémiás szavaiból áll, 1,1, de jegyezzük meg, hogy ő az az ember „akihez szólt az Úr", 2. v. Ez az ószövetségi Szentírás ihletettségét emeli ki. Isten a maga Igéjét szent emberein keresztül adta, 2Pt 1,21.

10.23 Bevezetés Jerémiás próféta könyvéhez és Jerémiás Siralmaihoz

OLVASNIVALÓ: 
Jeremiás, Jereimás siralmai

A FÉRFI. Jerémiás, a próféta, papi törzsből származott és Anatótban élt, amely Jeruzsálemtől északkeletre három mérföldnyire terült el. Benjámin területén volt és a lévitáknak volt kijelölve, Józs 21,18. A száműzetés után újra benépesedett. Szolgálatának hosszúsága és tragikus jellege speciális helyet jelöl ki számára a próféták között, Olyan ember volt, aki érzelmileg mélyen kötődött a szolgálatához, és nem szégyellte a könnyeit.

10.22 Az új ég és az új föld

OLVASNIVALÓ: 
Ézsaiás 65,17-25; 66,22-24

ENNEK A HATALMAS PRÓFÉCIÁNAK az utolsó néhány fejezetében van Istennek népe fölötti ítélete, annak hűtlensége és bűne miatt, valamint szuverén kegyelme és megszabadítása ott, ahol őszinte bűnbánat és bűnvallás van. A 64. fejezetben van a bűnvallás: „És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertőztetett ruha minden mi igazságaink", 5. v „Most pedig Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk", 7. v. Azután a 65,9-ben bevezeti az istenfélő magot, a maradékot: „És nevelek Jákobból magot... és bírják azt választottaim, és szolgáim lakjanak ott"; vö.

10.21 A bosszúállás napja

OLVASNIVALÓ: 
Ézsaiás 63,1-19

AZ ÉZSAIÁS 61,1-3-ban igen szép kifejezésmódban olvassuk Jahve Szolgája kegyelmének és irgalmának küldetését, amelyet Urunk Názáretben felolvasott, Lk 4,18-19. Ott azokat a jó híreket prédikálta, amelyeket Isten szeretetének és üdvözítésének evangéliuma jelent. De a jövőre maradt „Istenünk bosszúállásának napja". Ahol az evangéliumot elutasították, oda ítélet zúdul. Ez a témája az Ézs 63,1-6-nak. Ez Isten szokatlan munkája, Ézs 28,21. Az igehelyet gyakran félreértették, és Krisztus Gecsemáné-beli haláltusájára alkalmazták.

10.20 Jeruzsálem az egész föld öröme

OLVASNIVALÓ: 
Ézsaiás 62,1-12

VAN KÉT VÁROS a Szentírásban, amelyek éles ellentétben állnak egymással, Babilon és Jeruzsálem. Babilon képviseli mindazt, ami romlott a vallásban, de Jeruzsálem arra van szánva, hogy Isten szándékainak földi központja legyen az Izráelnek és az emberiségnek adandó áldásban.

10.19 A Messiás két eljövetele

OLVASNIVALÓ: 
Ézsaiás 61,1-11

AZ ÉZSAIÁS 61,1-3 külön egységet képvisel. Ebből az Igéből olvasott fel Urunk a názáreti zsinagógában nyilvános szolgálatának elején, Lk 4,16-30. A mondatot közepén megszakítva fejezte be az Igét e szavakkal: „Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét". Ezután ezt mondta: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallásotokra. És mindnyájan bizonyságot tettek felőle, és elálmélkodtak kedves beszédein, amelyek szájából származtak".

10.18 Eljön Sionra a Megváltó

OLVASNIVALÓ: 
Ézsaiás 59,20-60,22

A KÖNYV BEFEJEZŐ szakasza, az 58-66. fej., főképpen azzal a dicsőséges jövővel foglalkozik, amelyet Isten Izráelnek készített el, amikor majd ő lesz Isten kezében az áldások csatornája a világ számára. Az 58-59. fej. visszamegy a múltba, emlékeztetve őket bűneikre és törvényszegéseikre, majd ennek eredményeire: „a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját tielőttetek, hogy meg nem hallgatott", 59,2. De Isten a maga független irgalmából felveszi a kezdeményezést.

10.17 Evangéliumi áldások a pogányok számára

OLVASNIVALÓ: 
Ézsaiás 55,1-13

AZ ÉZSAIÁS 53-55 az evangélium áldásainak gyönyörű összefoglalását adja. Az 53. fejezet az Üdvözítő engesztelő helyettes halálának alapja és támasza. Az 54. fejezet az áldásokat Izráellel kapcsolatban mutatja, az 55. fejezet pedig az örömteli meghívást kiterjeszti a pogányokra. Fejezetünk egy mindenkihez szóló hívással kezdődik, aki szomjúhozik, 1. v. Ez eszünkbe juttatja az Úrnak a samáriai asszonnyal folytatott beszélgetését a kútnál.

10.16 Evangéliumi áldások Izráel számára

OLVASNIVALÓ: 
Ézsaiás 54,1-17

AZOK A FEJEZETEK, amelyek a Szenvedő Szolga kritikus ige szakaszát követik, közvetlenül rá vonatkoznak. Láttuk, hogy hogyan valósult meg a megváltás nagy munkája, az 53. fejezetben. Lássuk most az eredményeket, először Izráel számára, 54. fej, aztán pedig a pogányok számára, 60. fej.

10.15 A szenvedés és a dicsőség

OLVASNIVALÓ: 
Ézsaiás 53,7-12

A negyedik versszakban, 7-9. v. a próféta beszél. Itt egy sor figyelemre méltó prófécia található, amely mind beteljesedett a keresztrefeszítés napján: vallatása a Szanhedrin előtt, 7. v., kivégzése, 8. v., eltemetése, 9. v. Vallatói előtti hallgatását megemlíti a Mk 14,60-61; Lk 23,9; halála, vagy „kivágatása" meg van írva a Dán 9,26-ban, eltemetése pedig a Jn 19,38-42-ben. A héber „halál" szó többesszámban van, 9. v. Ebben a többes számban a Szent Szellem azt a tényt közli, hogy halála átfogóbb jellegű volt, mint egy római kivégzés.

Tartalom átvétel