04.20 Te vizsgálj meg engem!
„Vizsgálj meg engem ó Isten...és lásd meg, van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja?" (Zsolt 139,23-24).
Önismeret nem származhat egyszerű befelé fordulásból. A befelé tekintés vagy önelemzés sohasem vezet bennünket igazi ismeretre. Csak akkor látunk, ha Istentől kapunk világosságot. Úgy gondolom, ez egyszerű. Ha meg akarjuk állapítani, hogy tiszta-e az arcunk, mit csinálunk? Gondosan végigtapogatjuk a kezünkkel? Természetesen nem. Keresünk egy tükröt, és a világosságra megyünk.
Megvakult ember vallomása
By Vendég | 5:40 DU CEST, k április 03, 2012
Bódás János
Isten veletek színek, fények.
Én már csak a lelkemmel nézek.
Nem zavarnak árnyak, ködök.
Minden leegyszerűsödött.
Már nem a látszat a valóság:
illatból ismerem a rózsát
s tettből az embert. A hangján keresztül
érzem meg, ha a lelke felém rezdül.
Most lett enyém és igazán most látom,
ki az anyám, a kedvesem, barátom,
s most látom - hogy rám nem ragyog a nap -:
az emberek álarcot hordanak,
a földet a hazugság festette be,
s hogy nem látom, már nem vesztek vele,
hisz amit eltakar rongy, pompa, szín,
megérzi szívem s érzik ujjaim.