Skip to main content

Prédikátor

09.17 Emlékezzél meg

OLVASNIVALÓ: 
Prédikátor 12,1-7

Kiről kell megemlékezni? Teremtődről. Ez a szó ismét csak az Ézs 40,28-ban és 43,15-ben fordul elő. Formáját tekintve többes számban áll, ahogyan az Elohim is többes szám, valamint a „szent Egyetlen" ugyancsak többes számban áll a következő igehelyeken Péld 9,10; 30,3; Hós 12,1. Ez Isten fenségét fejezi ki és utalás a Szentháromságra. Mikor? Ifjúságodnak idejében, nemcsak azért, mert a megtérések többsége fiatal korban történik, hanem hogy az egész életet Istennek lehessen szentelni, nemcsak egy kevés késői évet. És miért?

09.16 Féld istenedet

OLVASNIVALÓ: 
Prédikátor 5,1-7

AZ ÚR FÉLELME az igazi bölcsesség kezdetét és megőrzését jelenti. Ennek a fejezetnek a félelme a rabszolga félelme inkább, mint a fiú tiszteletteljes félelme. Hiányzik a bizalom, bizakodás és szeretet megjegyzése, mégis, az itt adott tanács jó. Ez felkészítés a szentségre és eszünkbe kell, hogy jusson, hogy Isten az Ő szentjeinek Gyülekezetében található. A keleti gyakorlatot látjuk, amely leveti saruit a helyiség ajtajában; az odaadó imádó is leveti úti cipőit, megpróbálja mentesíteni magát a világi nyugtalanságtól és szentségtelen céloktól Isten házában.

09.15 Minden hiábavalóság

OLVASNIVALÓ: 
Prédikátor 1,1-18

EBBEN A KÖNYVBEN az egyik kulcsszó a hiábavalóság. Az író olyan kifejezéseket használ, amelyek mindvégig visszatérnek „hiábavalóság", „mi haszna", „a nap alatt", „a szellem (lélek) gyötrelme" (az angol Biblia szerint). Összefoglalva ezek az élet üres voltát hangsúlyozzák, amikor az teljesen az anyagi dolgok feltételeihez kötött. A hiábavalóság itt nem a büszkeségnek valamilyen modern értelmezését hordozza, hanem az ürességet fejezi ki; vö. 1,14. Azt jelenti, hogy ami elmúlt - széthordta a szél, mert könnyű fajsúlyú volt, majdnem üres - ezért hiábavaló.

09.15 Bevezetés a Prédikátor könyvéhez és az Énekek Énekéhez

OLVASNIVALÓ: 
Prédikátor, Énekek Éneke

A PRÉDIKÁTOR KÖNYVÉT különböző utakon közelíthetjük meg. Némelyek szerint annak a témának a tárgyalása, amelyet úgy nevezhetünk, hogy „Élet Isten nélkül". Mások szerint ez csak naplószerű cinikus kihangsúlyozása az élet pesszimista szemléletének, amely „hiábavalóság és a szellem gyötrelme". Ismét mások szerint az emberi szív kielégíthetetlen sóvárgásának mélységes leleplezése. Mások számára prédikációt jelent a természeti ember felé olyan kifejezésmóddal, amelyet megért, azzal a szándékkal, hogy önmagától Istenhez vezesse el.

Tartalom átvétel