Skip to main content

Róma

06.25 Köszöntések, szakadások, imádat

OLVASNIVALÓ: 
Róma 16,1-27

A SZEMÉLYES köszöntések hosszú listája fókuszba állítja azt, ami Pál egyéb leveleiben is benne van - hihetetlen képességét arra, hogy megtartson embereket nem csupán emlékezetében, hanem a szívében is (Fil 1,7-8). A sok név tanulmányozása hasznos megjegyzésekre ösztönözne, de most csak arra mutatunk rá, hogy a nőkkel szembeni előítélet vádját milyen hatásosan cáfolta meg kedves megemlékezésével mintegy tucat nőtestvérről, akik közül a legtöbben valamilyen speciális dicséretben részesülnek (vö.: Fil 4,3).

06.24 Pál és Róma

OLVASNIVALÓ: 
Róma 15,1-23

AZ ELŐZŐ felhívást a mások javával való önzetlen törődésre, most megerősíti Krisztus példájával. Aki nem magának kedvezett. A Szellem egységét gyakorlati módon kell fenntartani, de ezt soha nem lehet elérni puszta szervezéssel - ez hasonló gondolkodást igényel.

06.23 Erős és gyenge hívők

OLVASNIVALÓ: 
Róma 14,1-23

A hívő ember helyes viszonyulása a túlzottan aggályoskodókhoz.Egyes hívők helytelennek tartották, hogy húst egyenek, és csak zöldségeket ettek. Mások kötelezőnek érezték, hogy bizonyos napokhoz speciális szent kötelességeket kapcsoljanak. Ezek „hitben erőtlenek" voltak, nem élvezték Krisztusban lévő új életüket, amely megszabadíthatta volna őket attól a hamis elképzeléstől, hogy a szabályok és előírások rabszolgai betartása tetszik az Úrnak.

06.22 A hívő ember magatartása másokkal szemben

OLVASNIVALÓ: 
Róma 13,1-14

A hívő ember helyes viszonyulása a hatalomhoz.Isten a rendnek a híve, nemcsak a gyülekezetben (1Kor 11,34; 14,40; 16,1; Kol 2,5), hanem a társadalomban is (Tit 3,1; 1Pt 2,13-17); és a keresztyénnek felelőssége van mindkét szférában. Az 1Tim 2,1-3-ban, ahol Isten vágya van kijelentve a nyugalomra és békességre vonatkozóan, az imádság fontossága van aláhúzva. Ezzel kapcsolatban jó, ha emlékezünk rá, hogy Ábrahám imája a hegyen nagyobb befolyást gyakorolt Sodoma dolgaira, mint amit Lót ért el a városban.

06.21 A hívő ember életvitele

OLVASNIVALÓ: 
Róma 12,3-21

A hívő ember helyes viszonyulása önmagához (3. v.) magában foglalja a józan gondolkodást, amely el fog kerülni kétféle szélsőséget. Saját fontosságunk túlzott elképzelése senkit sem fog megtéveszteni, csak saját magunkat; Istennek az sem tetszik, ha haszontalannak gondoljuk magunkat, amikor Ő alkalmassá tett rá, hogy hasznosak legyünk. A józan gondolkodás ismeri a határokat, és hálásan fogad minden Isten által adott képességet arra, hogy másoknak szolgáljunk. Hasonlítsuk össze a „hit mértékét" az Ef 3,8; 4,7-tel.

06.20 Szánjátok oda testeteket élő áldozatul!

OLVASNIVALÓ: 
Róma 12,1-2

„SZÁNJÁTOK ODA" (adjátok oda)! Ez visszhangzik a 6,13.16.19-ből. Noha ez önkéntes cselekvés, nem ajándék, hanem egyszerűen Isten jogainak helyes felismerése (1Kor 6,20). Az, hogy megvásárolt bennünket, jogcímet adott neki hozzánk - de odaszánásunk ad neki tulajdonjogot. Az igeidő döntő, egyszer s mindenkorra szóló vállalást jelent (amely hasonló a katona hűségesküjéhez), a jövőbeli következmények elfogadását, még ha azok nem is láthatóak előre. Az oltáron lévő áldozat meghalt, és számára mindennek vége volt, de a mienk égő áldozat naponta állandóvá téve.

06.19 A zsidók és a pogány nemzetek jövője

OLVASNIVALÓ: 
Róma 11,1-36

A 33. VERS fényében problémákra kell számítanunk, de csak még több lesz, ha el nem fogadjuk, hogy Isten ugyanúgy, mint az ószövetségi időkben, még mindig törődik a nemzetekkel (ApCsel 17,26-27).

A fő probléma sokak számára a 21-22. versben van, amelyet úgy látnak, mint ami kockáztatja a hívő ember biztonságát, ez azonban bizonyára ellentmondana a Szentírás szándékának és Pálnak ebben a szakaszban kifejtett fő témájának: Isten saját ígéreteihez való hűségének. A hely korlátozott volta miatt erre csak néhány rövid megjegyzést tehetünk.

06.18 Elküldve a jó hírrel

OLVASNIVALÓ: 
Róma 10,1-21

PÁL IZRÁEL szellemi állapotában saját megtérés előtti állapotának tükörképét látja. Hasonlítsuk össze az 1-4. versben a buzgóságra, a tudatlanságra és a becsületességre vonatkozó utalásait a következő igehelyekkel: Fil 3,5-6; 1Tim 1,13. Az emberi büszkeség elzárta elméjüket a jól ismert írásokból fakadó következtetések elől, és megcsalta őket, hogy azt higgyék, hogy az isteni ideál elérhető saját erőfeszítéssel.

06.17 Izráel kiválasztása

OLVASNIVALÓ: 
Róma 9,1-33

HA PÁL olvasói közül bárkit is megkísértene az a gondolat, hogy az az elkeseredett üldözés, amelyet honfitársai folytattak ellene, megkeserítette őt és elidegenítette tőlük együttérzését, akkor megható bizonyságtételei elegendőek lesznek arra, hogy eloszlassák az ilyen hamis benyomásokat. (Hús)test szerinti vérrokonai iránti szeretete kétségtelen volt, és az igazi Izráel számára megígért jövőbe vetett bizalma töretlen.

A felmerülő problémák közül csupán kettőt érinthetünk most.

06.17 A Róma 9-11 áttekintése

OLVASNIVALÓ: 
Róma 9-11

EZEKET a fejezeteket néha szinte úgy tekintették, mint valamiféle elkalandozást, hogy Pálnak mindig jelen lévő fájdalma Izráel miatt (9,1-5) hirtelen belesodorta őt valamilyen, a tárgyhoz nem tartozó előadásba Izráel bukásának a titkáról, újra felvéve azt a témát a 12,1-ben, amelyet megszakított a 8. fejezet végén. Ebből a szempontból az „Isten irgalma", amelyre alapozza kívánságát önmaga teljes kiszolgáltatásáról, a 8,38-39 bizonyosságára utal, hogy semmi sem választhatja el a hívőt az Isten szeretetétől.

06.16 Minden javukra van

OLVASNIVALÓ: 
Róma 8,13-39

HA a mindenható és szerető mennyei Atya gyermekei vagyunk, azt várhatjuk, hogy sima és kényelmes utunk lesz örök hazánkba? Az írás bőséges figyelmeztetést tartalmaz, hogy az ilyen hamis várakozásoknak csalódás lesz az eredménye. Nem vagyunk mentesek betegségektől és háborgatásoktól, amelyek az emberi fajra jellemzőek ebben a világban, amelyet tönkretett a bűn (22-33. v.). Valójában a Krisztushoz való hűség a normális emberi sors feletti szűkölködésbe juttathat, hogy az üldözésről ne is beszéljünk (35. v.).

06.15 A megigazult ember győzelme

OLVASNIVALÓ: 
Róma 8,1-17

PÁL a „törvény" szót nemcsak Isten törvényére használja, hanem elvi értelemben is, vagyis a tevékenység egységes módjára. Új természete gyönyörködött Isten törvényében, ezzel szemben azonban látott egy másik (elvi) törvényt a tagjaiban működni, hogy amikor jót akart tenni, a gonosz volt vele szemben (7,21-23).

06.14 A megigazult ember harca

OLVASNIVALÓ: 
Róma 7,1-25

AZ ELSŐ hat vers folytatja a 6. fejezet témáját egy további illusztrációval arról, hogy a hívő ember megszabadult a törvény hatalmától, és ecseteli a bűn erejét. Kötelezettségünk a szigorú és hajthatatlan törvénnyel szemben hasonlít egy szerelem nélküli és sivár házasság terhes kötöttségéhez, amelyet ha a halál felold, lehetővé válik egy új egybekelés. Emberi életből vett illusztráció nem tudja teljesen bemutatni Isten útjainak csodáit, és ez az analógia megtörik, mivel a törvény nem hal meg.

06.13 A hívő ember viszonya a bűnhöz (2.)

OLVASNIVALÓ: 
Róma 6,7-13

A HÍVŐ ember bűnhöz való viszonyának most további szempontjait mutatja be:

06.12 A hívő ember viszonya a bűnhöz (1.)

OLVASNIVALÓ: 
Róma 6,1-6

EZ a fejezet azzal foglalkozik, hogy milyen a viszonya a megigazult bűnösek a bűnhöz, nem az érvelés hosszan tartó gondolatmenetével, hanem illusztrációk sorozatával, amelyek némiképpen egymásba fonódnak, mert nincsen olyan analógia az emberi életben, amely pontosan megfelelne a szellemi viszonyoknak.

06.11 Az első Ádám és az utolsó Ádám

OLVASNIVALÓ: 
Róma 5,12-21

A BŰNÖKET, amelyek rombolják a társadalmat, és az emberiséget kiteszik Isten haragjának, most nyomon követi a bűn gyökeréig a mi bukott természetünkben: leszármazásunk hosszú, de egyenes úton visszamegy az első Ádámra úgy, hogy természeti életünk gyakorlatilag az ő életének megörökítése. Ugyanúgy, ahogyan Lévi dédapjának „ágyékában" volt, és úgy tekinthető, mint aki benne volt az utóbbi cselekedetében (Zsid 7,9-10), úgy voltunk mi is Ádám ágyékában. Ebben az értelemben az ő bűne magában foglalta az ő ivadékainak teljességét, úgyhogy mindenki vétkezett őbenne (Róm 5,12).

06.10 A megigazult ember helyzete

OLVASNIVALÓ: 
Róma 5,1-11

A HIT általi megigazulás most helyet ad a csodálatos következményeknek az így megigazult hívőkre. Igazi békességnek kell megnyugodni az igazságon (Zsolt 85,11; Ézs 32,17; Róm 14,17; Zsid 7,2); de miután az isteni igazság elégtételt nyert, beléphetünk az Istennel való békesség élvezetébe (Róm 5,1). Ellentétben a népszerű teológiával, a hívő ember biztonsága és békessége nem annyira Isten csodálatos irgalmán nyugszik, mint inkább megingathatatlan igazságosságán.

06.09 Ábrahám hite

OLVASNIVALÓ: 
Róma 4,9-25

PÁL, AKI jól megértette az önigaz zsidókat (Lk 18,11-12; Róm 10,3; Fil 3,4-7), tudta, hogy további erőfeszítést tesznek, hogy ellenálljanak tanításának a körülmetélkedés hangsúlyozásával, mintha az magában valamiféle érdemet biztosítana. Válasza az, hogy Ábrahám sokkal azelőtt igazult meg hit által, mielőtt körülmetélkedett, és hogy ugyanilyen módon a hit általi megigazulás elérhető zsidónak és pogánynak egyaránt. Ez ismét fájó pont volt a szenvedélyesen fanatikus zsidók számára (ApCsel 22,21-22).

06.08 Példák a hit általi megigazulásra

OLVASNIVALÓ: 
Róma 4,1-8

PÁL az 1,17-ben és 3,21-ben előre látva azt az ellenvetést, hogy a hit általi megigazulásról szóló tanítása újonnan bevezetett dolog, most visszatér két nevezetes ószövetségi példára.

06.07 A megigazulás elve

OLVASNIVALÓ: 
Róma 3,1-31

A MÁR említett érvek, amelyek az emberi vétket illetik, most össze vannak foglalva a 9. versben: „zsidók és görögök mindnyájan bűn alatt vannak", valamint a 19. versben, hogy „az egész világ Isten ítélete alá essék". Hogyan lehet akkor megigazulni? Pál felveszi az 1,16-17 témáját a 21. versben: „törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága". Ez az „igazság" a hit feltételével adatik, de nem cselekedetekért. Figyeljük meg a hitre és a meggyőződésre helyezett hangsúlyt a 22-31. versben. A hit nem megszerzés dolga - ez az üres kéz, amely elfogadja a kegyelemben felajánlott ajándékot.

Tartalom átvétel