Skip to main content

Lukács

11.13 Az etióp udvari főember (kincstárnok)

OLVASNIVALÓ: 
Cselekedetek 8,26-39

Két részből álló könyvében Lukács sok ember megtérésének történetét mondja el. Mindegyik beszámoló hangsúlyozza az egyes személy fontosságát Isten számára. Jelenlegi igehelyünk különösképpen ezt mutatja be. Isten munkálkodott ennek az embernek az életében, majd pedig kimozdított egy evangélistát az áldások helyszínéről, pontosan azért, hogy találkozzanak a pusztában. Isten minden egyes ember Istene, és Isten mindegyikünkre személyesen visel gondot.

11.05 Lukács (2)

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 1,1-4; Cselekedetek 1,1-3

Lukács kultúrált és tanult ember volt. Isten mindig felkészíti szolgáit, hogy hozzájáruljanak a maguk egyedülálló módján az Ő munkájához. Lukács stílusa elegáns, szókincse gazdag, vagyis a szavak művészetével rendelkezett. Legenda mondja, hogy festő is volt. Evangéliumában maradandó színekkel fest csodálatos portrét az Úr Jézusról. Nem csoda, hogy még egy kételkedő író is Lukács evangéliumát a leggyönyörűbb könyvnek nevezi, amelyet valaha írtak.

11.04 Lukács (1)

OLVASNIVALÓ: 
Kolossé 4,14; Filemon 24; 2Timóteus 4,11

A korai hagyomány forrásai egyhangúlag állítják, hogy a harmadik evangéliumnak és az Apostolok Cselekedeteinek a szerzője Lukács, bár egyikben sincs említve név szerint sehol sem. Hálásak vagyunk Lukácsnak a tökéletes Ember életéről szóló érzékletes beszámolójáért, valamint a Gyülekezet megszületésének megragadó leírásáért.

08.30 Zakariás igaz és feddhetetlen

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 1,5-17

Minden, amit Zakariásról tudunk, a Lukács evangéliuma 1. fejezetében van feljegyezve. Ez papi evangélium, amely a templomban kezdődik és ott fejeződik be, és ezekben az első versekben Zakariás pap jó illatot áldoz az aranyoltárnál. Olyan jó illatot támaszt, amely átjárja a következő eseményeket. Gyakran mondták, hogy Zakariás mind erkölcsileg, mind hivatalában pap volt.

A templomban és az otthonában is igaz ember, aki engedelmesen járt, szüntelenül imádkozott, és hűségesen szolgált.

05.05 Bevezetés az Apostolok Cselekedeteihez

OLVASNIVALÓ: 
ApCsel

Szerző: A harmadik evangélium írójaként azonosított Lukács (1,1-4; Csel 1,1-2) a szerző, háromszor személyesen is jelen van azoknál az eseményeknél, amelyeket elbeszél (16,10-17; 20,5-21,25; 27,1-28,16). Biztonságosan tekinthetjük a Pál által említett szeretett orvosnak (Kol 4,14; 2Tim 4,11).

04.04 Micsoda öröm!

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 24,36-53

MICSODA IZGALMAS nap! Miközben az emmausi két tanítvány elmondta a történetét és a teremben lévő többiek is a magukét, egyszer csak köztük állt maga az, Akiről beszéltek. Nem volt szüksége arra, hogy kinyissa az ajtót - a feltámadott test, miközben valóságos test volt, nem volt alávetve azoknak a természeti törvényeknek, amelyek azelőtt uralkodtak rajta. Némelyek azóta is tagadták, hogy feltámadt a test, és azzal érveltek, hogy csak a szellem hagyta el a sírt (ott volt egyáltalán?), és hogy a test gázneművé változott.

04.03 Feltámadt!

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 24,1-35

A SZERETET legyőzi a nehézségeket. „Kora reggel" volt, amikor azok a kedves nők a sírhoz vették útjukat, hogy elvégezzék azokat a szolgálatokat, amelyeket szeretetük eltervezett. Még sötét volt (Jn 20,1). Ott volt azonban a „kő" problémája, amit le kellett győzniük, de azért eljöttek. Úgy találták, hogy ez a probléma megoldódott, beléptek a sírba, és látták, hogy a vászonlepedők még ott vannak, de a test nincsen. Isten két követe volt ott, hogy beszéljen velük és gyengéden megfeddje őket, hogy miért keresik „a holtak között az élőt".

04.02 Íme, a bámulatos látvány

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 23,1-56

AHOGYAN EBBEN a fejezetben az Üdvözítőt szemléljük, „bámulatos látványban" van részünk minden elénk kerülő helyzetben. Elküldték Pilátushoz (1-5. vers), mert a zsidóknak nem volt joguk halálra adni. Pilátus számára, hogy halálos ítéletet hozhasson, olyan vádat kellett kiagyalniuk, amellyel ő foglalkozhatott, ezért politikai alapon vádolták. Pilátus hamar rájött, hogy a vád nem szilárd, és elküldte Heródeshez (6-12. v.), aki „semminek állította". Amint Jézust ez előtt a két uralkodó előtt látjuk, megfigyelhetjük a fogoly erkölcsi felsőbbrendűségét bírái felett.

04.01 Megvetett és elhagyatott

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 22,39-71

EZ SZENT föld. Figyeljük meg a 39. verset: „az Ő szokása szerint". Nem volt számára idegen a Gecsemáné, mint az imádkozás helye, és Júdás ezt tudta (Jn 18,2). De sohasem volt azelőtt az Úrnak ilyen megtapasztalása, mint ekkor. Előtte volt a Golgota. Az ítélet a bűnért most nagyon közel volt, és mindannak a borzalma elborította. Jóllehet, volt ott sátáni nyomás is, de ezt halijuk: „Ne az én akaratom, hanem a tiéd..." Gondolkozzunk el egy pillanatra ezeken a szavakon: „haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozott".

03.31 A felsőházban

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 22,1-38

AMIKOR ELKÖZELGETT az Üdvözítő megáldoztatásának ideje, a Sátán nagyon aktív lett. A 2. versben a főpapokat és az írástudókat látjuk összeesküvésük közepette, a 3. versben pedig azt látjuk, hogy a Sátán megszállja Júdást, aki készséges bűntárssá válik. Mindennek hátterében az isteni eleve ismerés áll, és összehasonlíthatjuk a Zsolt 2,4-gyel: „Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket”. Isten minden dolgot a saját akaratának tanácsvégzése szerint rendez el. Mit tehetnek emberek és démonok?

03.30 A kevés is lehet sok

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 21,1-38

ÉRDEKES MEGFIGYELNI, hogy a Szent Szellem hogyan hozott össze egy látszólag jelentéktelen eseményt és egy beszélgetést azokról a hatalmas eseményekről, amelyek Izráel történelmében voltak. Kevesen vették volna észre, amit az Úr megfigyelt (2. v.). Az 1. vers azt mondja, hogy „látta, hogy a gazdagok”; a 2. vers pedig azt, hogy „látott pedig egy szegény özvegyasszonyt is". Megjegyzés nélkül megfigyelhette volna, Ő azonban felhívta a figyelmet az asszonyra, és rámutatott, hogy jelentéktelennek látszó áldozata messze felülmúlta a gazdagok ajándékait.

03.29 A hatalom kérdése

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 20,1-47

FEJEZETÜNK néhányszor a hatalom kérdését érinti, és az Úr Jézust úgy látjuk, mint Aki tekintélyt követel tanításának minden területén. Megkérdőjelezték hatalmát (1-8.v.) néhányan, akik úgy tűnik, a Szanhedrintől jövő küldöttséget alkották. Lehet, hogy a Bemerítő Jánossal kapcsolatos kérdés feltevésével nemcsak őszinteségüket vonta kétségbe, hanem vallási vezetői hatáskörüket is. Ha hivatali tisztségüknél és felelősségüknél fogva nem voltak képesek döntést hozni János felől, hogyan vezethették a népet, és hogyan alkothattak ítéletet Őróla, aki nagyobb volt Jánosnál?

03.28 Üdvösség és ítélet

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 19,1-48

OLVASUNK EGY vámszedőről (1-10. v.). Volt már olyan érdekes feltételezés, hogy ez ugyanaz az ember, akiről az Úr az előző fejezetben beszélt (18,13-14). Akár így van, akár nem, az Úr azért jött, hogy őt megkeresse (10. v.), az pedig meghívta Őt az otthonába. Szeretnénk ismerni az otthonban lefolyt beszélgetést, de csak az ezt követő eseményeket ismerjük, és ezek azt bizonyítják, hogy ebben az emberben csodálatos változás ment végbe. Nemcsak vámszedő volt, hanem fővámszedő, és előrehaladása közben nagyon gazdag ember lett.

03.27 Hogyan imádkozzunk?

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 18,1-43

MAI IGESZAKASZUNKBAN egy imádkozó özvegyasszonyról, egy farizeusról, egy vámszedőről és egy koldusról olvasunk. Az 1-8. verset ezek a szavak vezetik be; „mindig imádkozni kell, és meg nem restülni". Látunk egy özvegyasszonyt, aki megpróbáltatáson ment át, és törvényes segítséget keresett, hogy megtalálja az igazát. Mivel nem kapott elégtételt, visszajött újra és újra, amíg a bíró végül is engedett neki, és teljesítette a kérését. A kitartás kifizetődő. Istenünk nem lenne hajlandó cselekedni? Nem így van, az Ő adománya szerető szívből jön.

03.26 Az Ő eljövetelének fényében

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 17,1-37

AZ ENGESZTELHETETLEN szellem probléma (3-6. v.). Az Úr azt mondja, hogy ha valaki vétkezik ellenünk, és megbánja, meg kell bocsátanunk neki. Azzal lehetett érvelni, hogy ha ismétlődik a vétkezés (hétszer), bizonyos kétségek merülhetnek fel a megbánást illetően. De a lecke világos - ha megbánta, bocsáss meg neki. Lehetnek kétségeink a megbánás őszintesége felől, de a mi dolgunk a megbocsátás. Megérthetjük a tanítványok kérését, hogy „növeljed a mi hitünket", mert az állandó megbocsátás meghaladja az emberi erőt.

03.25 Hamis sáfárság

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 16,1-31

  A HAMIS sáfár példázata értelmezési problémákat okoz, főleg azért, mert nem értjük teljesen azokat a tranzakciókat, amelyeket a sáfár azért végzett, hogy a jövőjét biztosítsa. Sáfári munkája nem volt kielégítő, és elbocsátás várt rá borús kilátásokkal. A történetben említett változtatások célja az volt, hogy kedvező bánásmódot érjen el a maga számára később azoknál, akiknek ily módon kedvezett. Lehet, hogy a változtatások önmagukban nem voltak tisztességtelenek, hanem csupán helyreigazítást jelentettek, levonást olyan összegekből, amelyek előzőleg kétségesek voltak.

03.24 A kereső Isten

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 15,1-32

SZOROS KAPCSOLAT van a 14. fejezet vége és a 15. fejezet eleje között. Az Úr sóról beszélt, amely elveszítette az ízét, és ennek következtében használhatatlanná vált, és arra ösztönözte hallgatóit, hogy szenteljenek figyelmet annak, amit mondott. A vámszedők és a bűnösök egyetértettek abban, hogy ez a leírás illik rájuk, és közeledtek hozzá, hogy hallgassák. Ez panaszt váltott ki a farizeusokból és az írástudókból, akik nem tudták megérteni, hogyan foglalkozhat az Úr ilyen emberekkel. Nem értették, hogy Isten örök célja volt, hogy megkeresse és megtartsa a bűnösöket.

03.23 Kihívás

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 14,1-35

TÖBB PÉLDÁZAT keletkezett egy farizeus meghívásából, aki arra kérte az Urat, hogy vegyen részt egy étkezésen. A vendégek a „felső tízezerhez" tartoztak, és az Úr megfigyeli a tolakodást, hogy biztosítsák maguknak a fő helyeket az asztalnál.

03.22 Ha meg nem tértek

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 13,1-35

A MEGTÉRÉS a gondolkodásmód megváltoztatása, amely az egyént arra indítja, hogy bízzon Istenben és hagyjon fel a bűnnel. Ez életbevágó része az Isten emberekkel való bánásmódjának. Szóltak az Úrnak azokról, akiket Pilátus megöletett, valamint azokról, akik meghaltak, amikor egy torony rájuk omlott, úgy gondolva, hogy azok, akik így jártak, nagyon bűnösök voltak, ezért ítéltettek meg. „Ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek": Krisztus válasza eltekint azoktól, akik ezeket a szerencsétlenségeket elszenvedték, hanem hallgatói felé és felénk irányul.

03.21 Ő eljövendő

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 12,35-59

A BIZALOM élete (tegnapi olvasmány) egyúttal a vigyázás és a hűség élete is. Az Úr gyakran tett utalást az eljövetelére, és sürgette, hogy tanítványai éljenek ennek a fontos eseménynek a fényében. Ha Ő eljön, akkor nem lehet lazulás az erőfeszítésben - a derekak legyenek felövezve, és a lámpások égjenek (35. v.). A felövezett derekak a munkára való készségről beszélnek, és a bizonyságtétel égő lámpásait fenn kell tartani a sötétben. Ez van eljövetelének háttere előtt, amelyre vonatkozólag meg kell mondanunk, hogy nem adott dátumot.

Tartalom átvétel