Skip to main content

Márk

11.26 János Márk (2)

OLVASNIVALÓ: 
Cselekedetek 13,13; 15,36-40; Kolossé 4,10; 1Timóteus 4,11

Az első missziós útjukon Barnabás és Saul korai munkálkodása Ciprus egész szigetén folytatódott. Ez volt Barnabás hazája, és lehetséges, hogy János Márknak, unokaöccsének is ismerős volt a terület.

Az elpártolás. Ez az esemény a Csel 13,14-ben nincsen részletezve, vagy megmagyarázva. Az utazás Ciprusról először Pergába haladt, azután János Márk eltávozott "tőlük", és "visszatért Jeruzsálembe"; nem ment vissza Antiókiába, hanem hazament. Pál és Barnabás folytatták útjukat, megérkeztek a pizídiai Antiókiába és sok más helyre.

11.25 János Márk (1)

OLVASNIVALÓ: 
Cselekedetek 12,12.25; 13,5

János Márk első említése édesanyjával, Máriával van kapcsolatban. Otthona Jeruzsálemben volt, és házában sokan összegyűltek imádkozva, amikor Péter kiszabadult a börtönből. Így János Márk jó szellemi körülmények között nőtt fel. Édesanyja Barnabás nővére volt, tehát Lévi törzséből származott. Úgy tűnik, hogy nagy házban élt, és legalább egy szolgálólánya volt. Otthona nyitva állt a testvérek előtt.

03.02 A szolga felmagasztalása

OLVASNIVALÓ: 
Márk 16,1-20

MÁRK a feltámadásról írt beszámolóját a következő kifejezéssel kezdi: „Mikor pedig elmúlt a szombat". A szombatok eljöttek és elmúltak, de az a szombat, amíg az Úr teste a sírban feküdt, az utolsó volt, mert Ő már nem volt ott. A feltámadás elhozta a törvény szolgálatának a végét, és helyébe az igazság szolgálata lépett (lásd 2Kor 3,9). Valóban új nap kelt fel, a kegyelem napja. Az asszonyok kapták meg a boldogító híreket a mennyei látogatótól, az üzenettel együtt, amelyet át kellett adniuk az Úr tanítványainak. Márk hozzáteszi e következő szavakat: „és Péternek" (7. v.).

03.01 A golgota helye

OLVASNIVALÓ: 
Márk 15,1-47

BÁR a zsidók már elítélték az Úr Jézust, hogy „méltó a halálra", a bírósági paródia folytatódott a római igazságszolgáltatás szerint. Ez a zsidó kihallgatásokhoz hasonlóan ugyancsak három fázisból állt. Márk feljegyzi a két megjelenést Pilátus előtt; Heródes részvétele az 5. és 6. vers között történik. A vád más volt. Az istenkáromlásnak nem lett volna hatása Pilátusra, de meg kellett hallgatnia a politikai vádat, és ez volt az az út, amelyet a zsidók követtek.

02.28 A kert és a palota

OLVASNIVALÓ: 
Márk 14,32-72

GECSEMÁNÉ! A kert, ahol feltárult az Úr személyes érzéseinek és tapasztalatainak mélysége (32-42. v.). Azok a kifejezések, hogy „kezdett rettegni és gyötrődni", „szomorú az én lelkem", eléggé ékesszólóak, hogy szükségtelenné tegyék a magyarázatot annak odaadó tanulmányozásában, ahogyan ment előre, a földre esett és imádkozott. Háromszor imádkozott. Márk feljegyzi a szavait: „Abba, Atyám!" (36. v.). Nincs feljegyezve más alkalom, hogy Jézus ezt a megszólítást használta volna, és a Szentírásban is csak két másik esetben fordul elő (lásd: Róm 8,15; Gál 4-6). Vine, W. E.

02.27 Az olaj, a vacsorázó ház és a hegy

OLVASNIVALÓ: 
Márk 14,1-31

MÍG az 1-2. vers a főpapoknak és az írástudóknak a határozatáról beszél, hogy mit tehetnének Jézussal, a 3-9. vers azt mondja el, hogy Mária mit tett érte Betániában. Abban a tettében, hogy megkente Őt nagyon drága olajjal, szeretetének milyensége látható, amely semmit sem tekintett túl drágának Őérette. Eltörte a szelencét, és a tartalmát Jézus fejére öntötte. Ez a cselekedet az Úr szájából két megállapításhoz vezetett: az első: „jó dolgot cselekedett énvelem" (6. v.); a második: „Ő ami tőle telt, azt tette" (8. v.).

02.26 Mikor történnek meg ezek?

OLVASNIVALÓ: 
Márk 13,1-37

AZ ÚR prófétai kijelentései arra a két kérdésre válaszoltak, amelyet négy tanítványa tett fel a templom pusztulásával kapcsolatos megjegyzése után (1-4. v.). Bevezetve azokkal a körülményekkel, amelyek közvetlenül az Ő közülük való távozása után következnek be a földön, feltárta azoknak az eseményeknek a sorrendjét, amelyek abban az időszakban csúcsosodnak ki, amely olyan súlyos lesz a 19-20. vers szerint, amilyen soha azelőtt nem volt és soha nem is lesz azután. Az Úr ezt „nagy nyomorúságnak" nevezte (Mt 24,21). Lásd még a Jel 7,14-et is.

02.25 Példázat, tanítás és dicsőítés

OLVASNIVALÓ: 
Márk 12,1-44

AZ ÚR, kritikusainak elhallgattatása után elmondott nekik egy példázatot, amelynek hatása a 12. versből világos. A helyszín egy szőlőskert. Ismerhették Isten énekét a szőlőskertről Izráellel, valamint kiváltságaival és felelősségével kapcsolatban (Ézs 5,1-7). A szőlő ültetője Isten. A gyepű az elkülönítés válaszfala zsidó és pogány között (Ef 2,14). A munkások maguk a zsidó vezetők; a szolgák a próféták, és a szeretett fiú magáról az Úrról beszél. A kő is az Úrról beszél, és ezt más evangéliumok is megerősítik (Mt 21,42-44; Lk 20,17-18).

02.24 Jeruzsálemben

OLVASNIVALÓ: 
Márk 11,1-33

EZ a fejezet olyan eseményeket tartalmaz, amelyek három egymást követő napon történtek azon a rendkívül fontos héten, amely megnyílik előttünk. Az Úr bevonulását Jeruzsálembe minden evangélium feljegyezte (11. v.; Mt 21,1-11; Lk 19,29-44; Jn 15). A prófétai toll is megírta ezt (Zak 9,9). Ő, Aki beszélt tanítványainak az őt érő elutasításáról, rövid időre elnyerte az emberek üdvrivalgását.

02.23 A bölcsesség szavai

OLVASNIVALÓ: 
Márk 10,1-52

A FEJEZET ismerős kifejezéssel kezdődik, azzal, hogy „tanította őket". A farizeusok azonban, akik eljöttek, nem akarták, hogy tanítsa őket, hanem inkább próbára akarták tenni az elválás kérdésével. Az Úr először Mózesre hivatkozott nekik, aztán pedig a teremtésre, és megismételte az Isten örök szándékában lévő házassági elveket (2-9. v.). Később az Úr a házasságtörés helyzetéről beszélt a tanítványoknak, amelybe az emberek kerülnek, ha megsértik ezeket az elveket. Az Úr szavai sohasem lettek hatályon kívül helyezve.

02.22 Tanulságok az alázatban

OLVASNIVALÓ: 
Márk 9,30-50

SZOMORÚ JELLEMZÉS a tizenkettőről, hogy az út folyamán, amikor az Úr ismét beszélt nekik a haláláról és a feltámadásáról, ők csak saját ambícióikkal voltak elfoglalva. Az Úr ezt követő tanítása arra a kifejezésre összpontosított, amelyet háromszor ismételt meg: „az én nevemben". Egy kis gyermeket középre állítva a pozíció alázatának leckéjére tanította őket (35-37. v.). A gyermeki hit egyszerűsége a szellemi nagyság jele. Pál a „Krisztus iránt való egyenesség"-ről beszélt a szilárd bizonyságtétellel kapcsolatban (2Kor 11,3).

02.21 Ellentétes tapasztalatok

OLVASNIVALÓ: 
Márk 9,1-29

AZ, HOGY a három szinoptikus író ugyanolyan sorrendben jegyzi fel azokat az eseményeket, amelyek az Úr megdicsőülését közvetlenül megelőzték, illetve követték, az összehasonlító tanulmányozást egyszerű gyakorlattá teszi (lásd Mt 17,1-8; Lk 9,28- 36). Az 1. vers azokhoz a dolgokhoz kapcsolódik, amikről az Úr az előző fejezetben beszélt; azonban bevezeti a megdicsőülés témáját is, mint olyan alkalmat, amely megmutatta előre az Ő dicsőségét, halálának eredményét, amelyről beszélt nekik. Márk utal arra, hogy az Úr „felvitte őket csupán magukban" (2. v.).

02.20 Szánalom, gyógyítás és felhívás

OLVASNIVALÓ: 
Márk 8,1-38

A SOKASÁG megelégítésének két különböző eseményét összehasonlítva - ahogyan Márk feljegyezte - az olvasó különbségeket fog észrevenni, pl.: a csodák helye, az időszak, az Úrral lévő emberek, a megvendégeltek száma, a megmaradt darabok, valamint a tárolóedények, amelyekbe gyűjtötték azokat. A „kosárnak" fordított szavak is teljesen különbözőek. (Lásd a Csel 9,25-öt, ahol ugyanaz a szó szerepel, mint amelyet ebben a fejezetben találunk.) Csupán két összehasonlítható jellegzetességet említhetünk meg; az Úr szánakozását (Mk 8,2; 6,34) és a megvendégeltek jóllakását (8,8; 6,42).

02.19 Hagyomány és valóság

OLVASNIVALÓ: 
Márk 7,1-37

EZ a fejezet azzal kezdődik, hogy a farizeusok bírálják az Úr tanítványait, mert mosatlan kézzel esznek, ellentétben a vének hagyományával (2. v.). Válaszában az Úr az Ézs 29,13-at, valamint Mózest idézi (2Móz 20,12; 21,17), így mutatva meg képmutatásuk ürességét az igazi törvénnyel, amelyet ők szájukkal szolgáltak. A tiszta kéz sohasem fogja ellensúlyozni a tisztátalan szívet!

02.18 Szánakozás és uralom

OLVASNIVALÓ: 
Márk 6,33-56

AZ ÚRNAK és tanítványainak az elhajózását sokan látták, akik ismerték, és úgy látszik, hogy megelőzték őket, mert nagy sokaság várta, amikor partot értek. Az Úr pásztori szíve szánalomra indult, amikor meglátta őket (34. v.), és ellátta őket szellemi eledellel. A nap vége felé a tanítványok el akarták küldeni őket a falvakba élelemért, de az Úr a tizenkettőre ruházta azt a felelősséget, hogy enni adjanak nekik (37. v.). Az Úr sohasem alkalmaz próbát anélkül, hogy arra nála ne lenne megoldás. Mindössze tökéletes bizalmat vár.

02.17 Elutasított próféták és elküldött apostolok

OLVASNIVALÓ: 
Márk 6,1-32

AZ ÚR, tanítványaitól követve megérkezett saját városába, ahol jól ismerték Őt és családját. Itt tekintélyét felhasználva tanított a zsinagógában. Akik hallgatták, nem értették ismeretének, bölcsességének és hatalmának eredetét (2-3. v.). Nem ismerték fel, hogy az Isten Fia van közöttük; „megbotránkoztak Őbenne." A szó, amely a megbotránkozást jelenti, a skandalum szóból ered, amely olyan csapda része volt, amely az állat nekiütközésekor kelepcébe ejtette azt. Az emberek beleütköztek a szavaiba, és az megfogta őket.

02.16 Jairus leánya es a vérfolyásos asszony

OLVASNIVALÓ: 
Márk 5.21-43

EZEK a csodák olyan módon kapcsolódnak egymásba, amely egyedülálló az evangéliumi feljegyzésekben, minthogy a Jairus lányával kapcsolatos eseményt megszakította a vérfolyásos asszony meggyógyítása. Figyelemre méltón tizenkét éves periódus is összekapcsolja őket, amennyiben a zsinagógai elöljáró fél, és szomorú amiatt, hogy tizenkét évnyi örömének vége szakad (lásd: Lk 8,42); az asszonynál pedig tizenkét éves szenvedésnek és kétségbeesésnek lett vége, gyógyulással és békességgel.

02.15 Hatalom a démonok felett

OLVASNIVALÓ: 
Márk 5,1-20

MÁRK MOST a figyelmet a démoni megszállottság viharos körülményeire összpontosítja. Rögtön azután, hogy Jézus kiszállt a hajóból, felbukkant egy tisztátalan szellemtől megszállt ember a sírokból, amelyekben lakott (2. v.). Az a forma, ahogyan az Urat megszólítja, mutatja, hogy még a beszéde is démoni ellenőrzés alatt állt, és a név, amelyet használt („Légió"), a démonoké volt (7.9. v.). A démoni megszállottság erejét nagyon nyilvánvalóvá teszi az elbeszélés. A démonok maguk is elismerték, hogy alárendeltjei az Ő hatalmának, akit felismertek, hogy „a magasságos Istennek Fia" (7. v.).

02.14 Kicsoda hát ez?

OLVASNIVALÓ: 
Márk 4,35-41

MINDIG TANULSÁGOS és megragadó az evangéliumok tanulmányozása közben, ha egy eseményről megkeressük a párhuzamos beszámolókat, ha több evangéliumban is szerepelnek. Ha ezt tesszük annál az eseménynél, amikor az Úr lecsendesíti a vihart, látni fogjuk, hogy Márknál öt olyan megfigyelés van, amely hiányzik Máténál (8,23-27) és Lukácsnál (8,22-25). Ezek a következők: „elvitték Őt, úgy amint a hajóban volt" (36. v.), „de más hajók is voltak vele" (36. v.), „Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aludt" (38. v.), „...nem törődöl vele, hogy elveszünk?" (38.

02.13 A magvető, a mag és a talaj

OLVASNIVALÓ: 
Márk 4,1-13

MAI SZAKASZUNK három példázatot tartalmaz, amelyek magvetésre és növekedésre vonatkoznak. Az első általában úgy ismeretes, mint a magvető példázata, de néha úgy is említették, mint amely valójában a talajok példázata. Márk beszámolóját a következő szavakkal kezdi: „Halljátok: Íme" (3. v.). Ez a kulcs. A példázat Isten Igéjének fogadtatásáról szól, amelyet magként szórnak Isten hűséges szolgái. Még a jó talaj sem egyforma termést hozott. Felelősek vagyunk azért, hogy amit a szolgálatban és a tanításban kaptunk, mennyire vagyunk készek átvinni a gyakorlatba.

Tartalom átvétel