05.05 Fazekas
Ézsaiás 64,1-11
Ézsaiás 64,1-11
Ézsaiás 62,10-12
Zsoltárok 18,3.36-43
Easton Bibliai szótára így írja le a "szarv" szó használatát: "Ezt a szót használják képletesen is az erőre és tisztességre. A szarvak kiábrázolnak hatalmat, uralmat, dicsőséget... A szarvak szimbólumai a királyi méltóságnak és hatalomnak is."
Ez néhány szép gondolatot sugall üdvösségünkkel kapcsolatban is. Dávid látta Isten üdvösségének hatalmát, amikor veszélyben volt. A mi üdvösségünk messzemenően nagyobb, mint Dávidé.
"Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek" (Zsolt 84,12).
A "kellemes'' dolgokat sokszor megtagadja tőlünk az Úr, de a jót soha. S hogy nekünk mi jó, annak Ő a legbölcsebb elbírálója. Bizonyos dolgok kétségkívül jók, és ezeket elkérhetjük Urunktól, Jézus Krisztus által.
A szentség jó dolog, és ezt Ő bőségesen munkálja is bennünk. Kész győzelmet adni gonosz hajlamaink, indulatos természetünk és rossz szokásaink felett, ezért bátran kérjük csak Tőle mindezt.
„Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" (Csel 16,31).
Krisztus... másodszor majd a bûn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják õt üdvösségükre" (Zsid 9,28b).
Ez a mi reménységünk. Õ, aki egyszer már eljött, „hogy sokak bûnét elvegye" (28a), újra megjelenik az emberek elõtt. Ez már önmagában boldog reménység. Második eljövetelének van azonban néhány sajátos jegye, amely különösen dicsõségessé teszi majd azt.
Harry Ironside három év alatt kadétból kapitánnyá lépett elő az Üdvhadseregben, de állandóan gyötörte az a gondolat, hogy visszacsúszott, és elveszítheti az üdvösségét. Úgy gondolta, ahhoz, hogy megtartsa az üdvösséget, el kell jutnia egy olyan pontra, amikor már nem vétkezik. Szenzációs történeteket hallott emberektől, akik azt állították, hogy elérték a szentséget, és életük teljesen bűntől mentes volt. Ő is akarta ezt a szentséget.
Egy nagy egyetem kezdő logika kurzusán a professzor szokatlan ajánlatot tett a záróvizsgára készülő diákoknak. „A vizsga napján annyi információt hozhatnak magukkal, ami egy füzetlapra ráfér."
Minden diák kihegyezte a ceruzáját és egész héten kemény munkával igyekezett a lehető legtöbb adatot belesűríteni egy A/4-es füzetlapba.
Amikor huszonegy éves lett, a virginiai Roanokeban élő Tammy Harris elkezdte keresni vér szerinti édesanyját. Egy évig nem járt sikerrel. Azt nem tudta, hogy anyja, Joyce Schultz már húsz éve keresi őt.
Én nem így látom. Szerintem inkább azt a kérdést kellene feltennünk, hogy: „Miért akarna Isten egyáltalán megmenteni minket?" Amikor a saját bűnösségemre gondolok, vagy mindarra a féktelen lázadásra és bűnre, ami manapság jelen van a világban, akkor teljesen lenyűgöz, hogy Isten egyáltalán felajánlotta, hogy megment minket!