12.16 Porciusz Fesztusz
ApCsel 25,1-12
Porciusz Fesztuszt úgy mutatják be nekünk, mint olyan embert, aki igazságos, becsületes és törvénytisztelő. Nem volt hataloméhes keresője a személyes hírnévnek és dicsőségnek, mint Félix, hanem inkább olyan ember, aki betartja a törvényt, mint tökéletes vezérfonalat bármilyen helyzetben. Volt egy bizonyos vonzó logika abban, ahogyan az élethez közeledett, sajnos azonban, ahogyan Fesztusz most bizonyítja, nincsen olyan emberi eredetű könyv, amely egyértelműen megadná a válaszokat a helyzeteknek abban az óriási sorában, amelyek az életben történnek.
07.11 Ezsdrás felolvasása az Igéből
Nehémiás 8,1-12
Gondolatainkban a mai napon Nehémiás neve összekapcsolódik Ezsdrás nevével. Jeruzsálem falait kijavították, és Izráel népe letelepedett, Neh 7,73. De Nehémiás mint helytartó, megértette, hogy sok a probléma; ezek részben erkölcsiek, részben szellemiek voltak. A falakat fel lehetett újra építeni, az embereket le lehetett telepíteni az országban, de egyébként rosszul álltak a dolgok. Hogyan lehetett ezeket a dolgokat rendbe hozni?
04.05 Az Ige
János 1,1-14
TUDJUK, HOGY János halász volt, és evangéliumának kezdetén bizony meglehetősen mély vizekre visz bennünket! Úgy utal Urunkra, mint az Igére, ez az Ő öröktől fogva tartó létét fejezi ki. Az Ige Istennél volt. Ez az ő elkülönült személyiségét fejezi ki, valamint azt a gyönyörűséget, amit Isten talált Őbenne. Mint az Ige, Ő képes Istent kifejezni. Ez azért lehetséges, mert részese Isten lényegi természetének.
03.14 Beszéd és cselekedet
Lukács 8,1-56
A NAGY Munkás a magvetőhöz hasonlatos, ahol a mag az Isten Igéje (11. v.). Ahogyan ment „városonként és falunként, prédikálva és hirdetve az Isten országát", társai azok voltak, akiknek a szívében a mag gyümölcsöt hozott (1-3. v.). Ezután következett két példázat, amelyekben a természetről szólt, hogy a szellemi dolgokat illusztrálja. Éreztette a szellemi igazságot, hogy azok, akik „tiszta és jó szívvel" hallgatják az Igét, tartsák meg, és annak fényét sugározzák mások felé. Ilyenek azok, akik a legszorosabb szellemi közösségbe jutottak Ővele (21, v.).
03.01 Józsué megtartotta Isten szavát és a sajátját
Józsué 1,7-8; 5,13-15; 8,30-35
Az Úr azt mondta Józsuénak, hogy az Ő Igéjének legyen helye a szájában, elméjében ("elmélkedjél rajta", tanulmányozd) és életében ("őrizd meg, és tartsd meg"). Láthatjuk, hogy noha rendkívül elfoglalt élete volt, elméjét valóban ez az Ige töltötte be.
11.03 A könyv elégetése
Jeremiás 36,1-32
EZ A FEJEZET fontos betekintést ad abba, hogy a próféta az üzenet beszéddel történő kifejezéséről áttér az írott szóra. Az elmondott kijelentést Báruk héber könyvtekercsbe írta. Azt úgy olvasták, hogy közben letekerték. Az irattekercs pontos tartalma nincs megadva számunkra. De megírásának oka az a reménység volt, hogy Júda megtér, és elfordul gonosz útjairól, 3. v. Isten kész volt a megbocsátásra. Azt tükrözi, hogy Isten minden lehetőséget nyitva hagyott a megtérésre, mielőtt a büntetés lezúdulna. Az ítélet valójában nem szíve szerint való.
09.08 Az Úr igéje
Példabeszédek 7,1-24
ISTENÜNK ÚGY TEKINTI népét, mint szeme fényét, és úgy is törődik vele. Izraelnek azt mondta a pusztában Mózes búcsúénekén keresztül, hogy „az Úrnak része az Ő népe... őrizte, mint a szeme fényét", 5Móz 32,9-10. A visszatért maradékot az Úr Zakariáson keresztül ugyanezzel a képpel biztosította: „aki titeket bánt, az Ő szemefényét bántja", Zak 2,8. Dávid bizalommal imádkozhatott így: „Tarts meg engem, mint szemed fényét, szárnyaid árnyékába rejts el engem", Zsolt 17,8.
08.29 Isten igéje és a szent ember járása
Zsoltár 119,1-24
A 119. ZSOLTÁR A LEGHOSSZABB a könyvben, és egyike a legfontosabbaknak. Az egész Isten Igéjéről szól, és annak hatásáról a hívő ember életére és járására. Kulcsverse a következő lehet: „Mimódon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát?", 9. v.