Skip to main content

mese

Családmesék

Szerző: 
Kun Erzsébet

Mi tagadás, beleszerettünk ebbe a könyvbe. Csak egy kicsit, de azt nagyon. Aztán beleszerettünk a szerzőbe is. Mert amikor felkerestük a lakásán, amely ma is ugyanaz, mint amit a könyvben lefest, rögtön megéreztük, hogy amit írt, igaz. Olyan az a lakás, hogy mindenből szeretet árad: a falakból, a tárgyakból, az egész klímából, amely körülveszi azt, aki belép.

Csaladmesek.jpg

A bolond botja

A bolond botja

Régi időkben szokás volt, hogy előkelő emberek a maguk szórakoztatására udvari bolondot, tréfacsinálót tartottak. Egy grófnak is volt egy ilyen bolondja. Adott neki egy csörgős botot, ezekkel a szavakkal:
- Tartsd meg mindaddig, amíg találkozol valakivel, aki még nálad is nagyobb bolond; annak add majd át.

A vak leány

Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét.  A fiú amikor csak tehette, mindig vele volt.   
Azt mondta egyszer  a barátjának:
- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt.

Tartalom átvétel