08.20 Megengeded?
„A ti atyáitok...idegen isteneknek szolgáltak. De áthoztam a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldalára, és elhordoztam őt egész Kánaán földjén, és megsokasítám az ő magvát" (Józs 24,2-3).
„A ti atyáitok...idegen isteneknek szolgáltak. De áthoztam a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldalára, és elhordoztam őt egész Kánaán földjén, és megsokasítám az ő magvát" (Józs 24,2-3).
„Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak! Akik állnak az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban" (Zsolt 135,1-2).
„Elment onnan Dávid, és elfutott Adullám barlangjába... és mintegy négyszázan voltak ővele" (1Sám 22,1-2).
„Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és akkor tudtodra adom, hogy mit cselekedjél" (1Sám 10,8).
„Királyának pedig hatalmat ad" (1Sám 2,10).
A Bírák könyve a hit megújulásának krónikája. Isten népének történetében ismételt visszaesések következtek be, de Isten hol itt, hol ott embereket választott ki, hogy ők vezessék vissza a népet a hit útjára. Ma is várhatunk vajon megújulásra? Gondolataink természetesen erre irányulnak, de ez lenne Isten igazi célja vagy valami más?
„Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják" (Mt 5,8).
Itt egy Istentől megkívánt szívbeli állapotról van szó, hogy kegyelme célja beteljesüljön. A szív tisztasága olyan állapot, ahol nincs akadálya annak, hogy Istent lássuk. A mennyek királysága itt van, nincs tehát ok arra, hogy Őt ne lássuk, hacsak mi magunk nem állítunk fel akadályokat és korlátokat.
„Mikor még Péter ezt a beszédet mondta, leszállt a Szent Szellem mindazokra, akik hallgatták az Igét" (Csel 10,44).
„Mert Istennek beszéde élő és ható; élesebb minden kétélű kardnál, és szétválasztja a lelket és a szellemet" (Zsid 4,12).
„Az Isten szeretete kiáradt a szívünkbe a Szent Szellem által, Aki adatott nékünk" (Róm 5,5).
„És hitt a nép és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izrael fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajtották magukat és leborultak" (2Móz 4,31).
A nép állapotában semmi lényeges változás nem következett be. Csak Mózes és Áron tettek bizonyságot arról, hogy a több mint négyszázéves időszak alatt Isten nem feledkezett meg róluk. Ez elég volt. Imádattal borultak le.