08.14 Elhívásunkhoz méltó járás
MILYEN LEGYEN a magatartásunk Isten irántunk megnyilvánuló csodálatos kegyelmének láttán? Először is az alázatosság jellemezzen bennünket (2. v.).
MILYEN LEGYEN a magatartásunk Isten irántunk megnyilvánuló csodálatos kegyelmének láttán? Először is az alázatosság jellemezzen bennünket (2. v.).
A munka, amelyre Nehémiás vállalkozott, lehetetlennek tűnt, amikor látta, hogy Jeruzsálem falai romokban állnak és a kapuk elégtek. De szívében olyan fájdalmat érzett, és olyan vágyat arra, hogy tisztelje Istenét, hogy szinte kényszer ragadta magával. Építenie kellett. Feltárja a helyzetet a nép előtt: Ti látjátok a nyomorúságot, amelyben mi vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever..." 2,17. Így szólítja fel őket: "Jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát"!
AZ ELŐZŐ felhívást a mások javával való önzetlen törődésre, most megerősíti Krisztus példájával. Aki nem magának kedvezett. A Szellem egységét gyakorlati módon kell fenntartani, de ezt soha nem lehet elérni puszta szervezéssel - ez hasonló gondolkodást igényel.
A KEGYELEM csodája a damaszkuszi úton fordulópont, nem csupán Pál életében (1Tim 1,12-15), hanem magában az Apostolok Cselekedeteiben is, mert Istennek a pogányokhoz küldött külön követének elhívását és felkészítését jelenti. Mivel később az az apostol lesz, akire a Gyülekezettel kapcsolatos igazság különösképpen rá van bízva (Ef 3,3-9). Helyes, hogy az ő megtérését összekapcsoljuk néhány alapvető tanulsággal ebben a tárgykörben.
EBBEN A VISSZATÉRÉSBEN a vezetők nyilván tudatában voltak a dolgok igazi fontosságának. Amennyire lehetséges volt, helyreállították az Isten által kijelölt istentiszteleti rendet, és rögtön megkezdték a templom helyreállítási munkálatait. Figyeljük meg, hogyan kezdtek hozzá a munkához.
"Azon a napon az én nevemben kértek", azaz az én természetem szerint. Nem "varázsige lesz a nevem nektek", hanem "olyan bizalmas lesz a kapcsolatunk, hogy egészen eggyé váltok velem". "Az a nap" - nem egy valamikor bekövetkező napot jelent, hanem azt a napot, ami itt van és most van! "Maga az Atya szeret titeket" - az egyesülés teljes és tökéletes.
Ha magányos úton jársz, olvasd el János 17-et! Ebből világosan megérted, miért vagy ott, ahol vagy: Jézus azért imádkozott, hogy mint Ő, egy légy az Atyával. Segítesz-e Istennek abban, hogy meghallgassa ezt az imádságot, vagy más célt tűztél ki magad elé? Amióta tanítvánnyá lettél, nem lehetsz többé olyan független, amilyen ezelőtt voltál.
"Hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan Te, Atyám, énbennem és én Tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy Te küldtél el engem." János 17,21
„Nem hagyva el a magunk gyülekezetét, amint szokásuk némelyeknek, hanem intve egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy az a nap közelget" (Zsid 10,25).
„Sőt sokkal inkább: a testnek éppen azok a tagjai szükségesek, amelyek gyengébbeknek látszanak" (1Kor 12,22).