09.07 Tudunk-e várni, és készen lenni?
„Éjféltájban aztán kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény! Jöjjetek eléje!" (Mt 25,6).
„Éjféltájban aztán kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény! Jöjjetek eléje!" (Mt 25,6).
„Az az angyal, aki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket" (1Móz 48,16).
„Áldalak téged örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos vagy" (Zsolt 52,11).
Ne mondd: Istenre várok! – Isten vár tereád.
Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van az Isten! 1Krón 17.2
"...aki benne hisz, az nem fut" (Ézs 28,16 - Károli ford.).
A hívő siet megtartani az Úr parancsolatait, de nem jellemzi a türelmetlen futás, a kapkodás és a beteges versengés.
„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget" (Zsolt 62,2).
Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges. (Péld 30,8)
A tanítványok a kenyeret a sokaságnak adták. Valamennyien ettek és jóllaktak. (Mt 14,19-20)
Könyörülj rajtunk, Uram!
Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a föld széléig. (Ézs 42,10)
Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! (Jak 5,13)
Mennyei Atyám! Taníts meg ösvényeidre, fogd kezem!
Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által. (ApCsel 19,11)