követés

Elizeus... elindult, követte Illést, és szolgálatába állt. (1Kir 19,21)

Illés próféta szolgálata befejeződött, és Isten azt parancsolta neki, hogy hívja el utódául Elizeust. Ő éppen szántott, amikor erről értesült, de azonnal engedelmeskedett, s így Kr. e. 850 táján a bálványtisztelővé lett északi országrészben ő folytatta Illés munkáját.

...gyakorold magad a kegyességben..., a kegyesség pedig mindenre hasznos... (1Tim 4,7-8)

Mi a kegyesség vagy más szóval istenfélelem? Az itt szereplő görög szó alapjelentése ez: helyet adni valakinek, akit tisztelünk. Ülök egy váróhelyiségben, bejön édesapám, azonnal felállok és átadom neki a helyet. Elhatároztam valamit, de meghallom egy tapasztaltabb ember véleményét, és megváltoztatom a tervemet, helytadok az ő látásának. Ez nem kötelező, de saját érdekemben hallgatok rá, mert tisztelem és bízom benne.

(Jósáfát) az Úr útjain járt, egyre bátrabb lett, és újból eltávolította... a szent fákat. (2Krón 17,1-9)

Szükségünk van pozitív példaképekre, akiket nem idealizálunk, és főleg nem imádunk, de akiktől helytállást tanulhatunk. A Biblia több ilyen személyt állít elénk. Ilyen volt Jósáfát is, vizsgáljuk meg az ő életét most néhány napon át!

Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! (Jón 1,2)

A bibliai Jónás története sok fontos tanulsággal szolgál, vegyük ezeket sorra most néhány napig!

Az ókori Asszíria gonoszsága, kegyetlen, harácsoló telhetetlensége közismert volt. Isten is látta ezt, és ő minden bűnt megítél, de előbb figyelmezteti a bűnöst. A megtérésre hívó ige mindig Isten kegyelmének a jele. Jónást választotta ki arra, hogy a fővárosban, Ninivében hirdesse ezt az igét.