05.26 Szabadító Istenem
Habakuk 3,17-19
Habakuk 3,17-19
Ézsaiás 62,10-12
Zsoltárok 14,1-7
"Ő szabadítja meg népét bűneiből" (Mt 1,21).
„Júda házához azonban irgalmas leszek, és megsegítem őket, mint Uruk, Istenük. De nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal és lovasokkal segítem őket" (Hós 1,7).
„Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem!" (Ez 37,13).
Valóban így van: akik életre támadnak a halálból, ebben a feltámadásban felismerik majd az Úr kezét. Ez lesz az embert érhető legnagyobb és legnevezetesebb változás. Isten kihozza a szellemi halál sírjából, valamint a szellemi élet fényét és szabadságát ajándékozza neki. Ezt senki más nem képes megcselekedni, csak az élő Isten, az élet Ura és teremtője.
„Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem" (Jób 5,19).
"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem" (Zsolt 50,15).
Ez aztán az ígéret!
Beköszöntött a "nyomorúság ideje". Ilyenkor nappal is sötét az ég, és minden óra sötétebbnek látszik az előzőnél. Ilyenkor igazán időszerű ez az ígéret: a felhős napokra íratott.
„Bizonyosan megszabadítalak, nem esel el fegyvertől, és ajándékul kapod életedet, mert bíztál bennem! - így szól az Úr" (Jer 39,18).
„...meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között megtartani az ítélet napjára" (2Pt 2,9).