03.17 Félelem a félelemtől
Ha félelmünkben megtántorodunk, közel annak a veszélye, hogy bűnbe esünk. Félnünk kell az önteltségtől is, de még jobban féljünk a gyávaságtól. Merj Dánielként viselkedni! Vezérünknek bátor katonákra van szüksége.
Ha félelmünkben megtántorodunk, közel annak a veszélye, hogy bűnbe esünk. Félnünk kell az önteltségtől is, de még jobban féljünk a gyávaságtól. Merj Dánielként viselkedni! Vezérünknek bátor katonákra van szüksége.
Ha bizonyosan tudjuk egy harcról, hogy az a harc az Úré, akkor egészen bizonyosak lehetünk a győzelemben, mégpedig az olyan győzelemben, amely a legjobban tesz bizonyságot Isten hatalmáról. Az emberek megfeledkeznek az Úrról, még a hívők gyülekezetében is. Ezért amikor egyszer alkalom kínálkozik arra, hogy (mindennek a Nagy Végső Oka emberi hatalom nélkül elvégzi szándékát) az embereknek megmutassuk, hogy Isten el tudja érni célját anélkül is, hogy az emberek hatalmát igénybe venné, akkor ez egy drága lehetőség, amelyet ki kell használnunk.
A bizonytalanság rettenetes dolog. Ha nem kapunk hírt hazulról, hajlamosak vagyunk az aggódásra, és nem fogadjuk el, hogy "ha nincs hír, az jó hír". Ennek a szomorú állapotnak a gyógyszere a hit. Az Úr Szelleme által lelkünkbe szent derűt ad, és eloszlatja a jelenre és a jövendőre vonatkozó minden félelmünket.
A bizalomnak nagy a jutalma. Add ezt megtapasztalnom nekem is, Uram! Aki bízik, az mindenkinél inkább bűnösnek érzi magát, de íme kegyelmet készített számára az Úr; tudja, hogy nem érdemli meg, mégis övé az irgalom, és tágra nyílt ajtó várja. Ó Uram, Benned bízom, add nekem ezt a kegyelmet.
AZ A HÍVŐ, akinek az a kísértése, hogy kételkedjen abban, hogy Isten elfogadta, higgye el ezt a verset amely biztonságot nyújt. Hiszi, hogy Jézust Isten küldte? Ha igen, akkor ő Istentől született, és ezért szükségképpen el van fogadva, mint az Ő gyermeke. Mindenkinél, aki így született, meg kell lennie a szeretet bizonyítékának mindenki felé, aki a „drága vérben” közösségben van vele Isten családjában. Lehet, hogy nem értünk egyet azzal, amit mások tesznek, de vigyáznunk kell, hogy le ne nézzük őket (Lk 18,9-14).