Skip to main content

A gyülekezet hatalmas kincs

2010.3.5.

Schlingloff Sanyi

 

Nagy dolog, hogy itt vagytok. El sem hiszitek, milyen nagy dolog, hogy itt vagytok. Az élet legértékesebb dolgai egyrészt megfizethetetlenek, elzsákmányolhatatlanok... Van az emberben egy törekvés, hogy zsákmányt szerez. És persze, erre tanítottak minket. Vadászok vagyunk, zsákmányt keresünk. És az életet meg akarjuk nyerni, venni, érdemelni, levadászni. Nem? Hogy lehet hozzájutni valamihez az életben? Vannak a szerencsések, azok belecsöppentek J; és vannak azok, akik vadásznak, vesznek, zsákmányolnak, kiérdemelnek. Azt gondolom, hogy a legértékesebb dolgokat ezen az úton nem lehet megszerezni. Túl értékesek, túl nagyok. Nagyobbak, mint te. Ha odaadnánk, csak agyonnyomna. És túl drágák, túl értékesek. Nincs olyanod, amit adhatnál értük. Az élet legértékesebb dolgait nem lehet így megszerezni.

 

A másik, hogy azt gondoljuk, hogy ami nagyon értékes, ami a legértékesebb, mivel meg kell venni, mivel le kell vadászni, mivel ki kell érdemelni, ezért óriási teljesítménnyel tudod csak megkapni. Ezt éreztétek már, hogy nehéz lesz? Ha valami igazán nagy után nyújtod ki a kezed, akkor az nehéz lesz. És a helyzet az, hogy az élet legértékesebb dolga túl nehéz lenne, ha ezen a módon jutnál hozzá.

 

A legértékesebb dolgokat csak ajándékba kaphatod. Sehogy másképp nem lehet a tiéd. Azon a helyen vagyunk, ahol reménytelen bármilyen más úton próbálkozni.

 

A világ legértékesebb dolgai nagyon egyszerűen jönnek. A legegyszerűbben. Ajándékba kapod őket és rendkívül egyszerűek.

 

És azt mondtam, hogy nagy dolog, hogy itt vagy ma reggel. Miért mondtam? Mert ez a világ egyik legértékesebb dolga: Isten Igéjét hallgatni. Következetesen, évekről évekre. Őrizni a szavakat, megérteni őket, a szívedbe zárni őket és élni általuk. A legértékesebb dolog az életben. Miért? Mert ezen szavak által isteni természet részesévé leszel. Megkapod mindazt, ami csak van, ami csak létezik, ami csak kapható és adható. Milyen egyszerű. Eljöttem péntek reggel, szerda délután, vasárnap reggel, vasárnap este.  Soha ne feledd el nagyra értékelni a kiváltságot, hogy egy olyan helyen lehetsz, ahol a Mindenható Isten szavait, tanításait hallhatod és tanulhatod. Voltak korok és lesznek korok, amikor ezt elveszik az embertől, amikor összegyűlni Isten nevében bűn lesz. Amikor az életünkkel fizethetünk érte, hogy még mindig hallgatni akarjuk őt, hogy az Ő életét akarjuk. Nagyon kiváltságos korban élünk. A mi gondjaink, a mi terheink az elkényeztetett gazdag emberek gondjai. Szeretnék többet, szeretnék szebbet, szeretnék nagyobbat, haragszom rád, te bántottál engem. Én bántottalak téged... Ezek a gondjaink. Beteg vagyok, meggyógyultam, nem gyógyultam meg... Voltak és lesznek korok, amiket mi el sem tudunk képzelni. Amik, hogyha bekopogtatnának a mi kis kényelmes és pedikűrözött világunkba, elképednénk. Csak azért mondom, hogy ne felejtsünk el hálásnak lenni. És ne felejtsük el, hogy az élet legértékesebb dolgait ajándékban kapjuk. És olyan egyszerűek. És csak fogjuk őket. Őrizzük őket.

 

Filmajánló: Eli könyve. Igazi véres, kaszabolós. Nagyon jó üzenettel, de nagyon egyszerű üzenettel. Az üzenetnek csak egy része van benne, nem az egész. Őrizd az írást, őrizd a szavakat, élj általuk.

 

Khauth Gyuri

 

Préd 3:12-14: 12Megismertem, hogy nem tehetnek jobbat (az emberek), mint hogy örvendezzen kiki, és hogy a maga javát cselekedje az ő életében. 13De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka. 14Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az ő orczáját rettegjék.

 

Isten jót akar adni nekünk és meg is adja. Amit Ő tesz, ahhoz nincs mit hozzáadni, és abból nincs mit elvenni. Ami azt jelenti, hogy teljes.

 

Ha terveztél már valamit, egy céget, egy műszaki dolgot, egy ruhát, vagy egy napodat, a tökéletes dolog az, amihez nem lehet hozzáadni, és amiből nem lehet elvenni, különben már teljesen más lenne. És Isten így csinálja, és sokszor ezt nem értjük, hogy miért úgy van, ahogy van. Miért az történik? Miért ilyen az élet? Miért van az, hogy a gonosz itt van mellettünk?

Miért van az, hogy az én régi természetem itt van bennem, annak ellenére, hogy már újjá születtem? Nem értjük, hogy Isten miért csinálta így, de azt mondja az Írás - és nem csak itt, hanem mindenhol -, hogy Isten tudja, hogy mit csinál, és amit csinál, azt szándékosan csinálja, és a javunkra csinálja, és tökéletesen csinálja. Amit Ő csinál, az tökéletes. És azért csinálja, „hogy az ő orczáját rettegjék." Azt jelenti, hogy féljék, tiszteljék. Elismerjék, hogy Őneki van erre hatalma. Nem terrorról beszél, nem rettegésről, hanem egy tiszteletteljes félelemről beszél.

 

Annyi bizonytalanság van az életben, nem? Biztos ismeritek Préd 7:14-et, ami nagyon kapcsolódik ide: „A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt (mármint a jót), Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, a mi reá következik." - magyarul, hogy ne tudd kitalálni, hogy mi fog történni. Ugye ez a tőzsdei grafikon, amiről Sanyi beszélt egy-két alkalommal ezelőtt. Isten tudja, hogy miért csinálta így. Miért nem leplezi le előre, ez az Ő bölcsessége és mindent tudása és szeretete felénk igazából, a növekedés útja. És Istennek ez a célja. Ef 4-ben a növekedés, a teljessé válás, érettség, ez a célunk itt a földön. Nem az, hogy stagnáljunk, nem az, hogy a langyosban, a jó dolgokban elevickéljünk, hanem hogy ragaszkodjunk az igazsághoz, amit hallunk, amit tanulunk. Amiről rájövünk, hogy ez az egyetlen, amiből nem lehet elvenni, és nem lehet hozzátenni, mert az úgy teljes. És azt Isten adja.

 

És hiszem, hogy mindent, amit itt hallasz - például itt ma reggel - azt Isten mondja neked. Ha eljössz egy Istentiszteletre, vagy jársz a gyülekezetbe, akárhova, és ott van egy Isten szerinti prédikátor, egy pásztor, egy vezető, amit ott hallasz tőle, az azért van, hogy vezesse az életed. Hogy azon gondolkodjál, hogy azt ragadd meg, és hogy az egy vezetésül szolgáljon neked. Mert Isten azért csinálta így, azért szervezte ezt így össze, hogy minket eljuttasson az érettségre. Mert az élet kiszámíthatatlan, nem?! Az élet olyan, mint a grafikon, mint Disneyland-ben a hullámvasút. Nem itt Budapesten, ahol már sokszor voltál és tudod, hogy mikor jön a le-föl, hanem egy olyan hullámvasút, amit nem ismersz, amin most ülsz először és nagyon hosszú. Egy jó pár évtized, míg végigmész rajta, és nem tudod, de lehet, hogy a következő kanyar után nyakadba szakad egy vízesés, vagy bogarak ömlenek ki a falból, vagy... jeges hegyvidéken zúgsz át, vagy a másik pillanatban már zuhansz lefelé. Ne tudjuk kitalálni, hanem hogy növekedjünk fel. Az élményünk ne az emelkedés és a zuhanás legyen, ne erre emlékezzünk, hanem a stabilitásra. Amit itt kapunk az igazságból, az stabilitást akar nekünk adni. Ef 4 erről úgy beszél, hogy ne hány ide minket minden tanítás szele és hulláma. Manapság nem hullámok vannak meg nem szelek, hanem cunamik meg hurrikánok. Hihetetlen erővel zúdulnak ránk a hazugságok, a félrevezető információk, de ha megtaláltad az aranyfonalat, azt a biztos utat, ami az igazság, akkor ragaszkodj hozzá, akkor csak maradj mellette. És azt hiszem, hogy ezt kapod itt minden héten, és ha olvasod a Bibliát bármikor, akkor ezt kapod belőle. Egy olyat, amihez ragaszkodhatsz. Nemcsak a szavakat kapod, hanem megkaptad Istent. Megkaptad hozzá az erőt, tanulj meg élni vele. Nem egy joystick-ot kaptál, amivel irányíthatod, hanem egy személyt kaptál magad mellé, egy Mennyei Édesapát, aki vigyáz rád. Ragaszkodj Hozzá! Fogd a kezét és maradj Mellette, mert ez az élet és ez a legfontosabb dolog az életben. És ami jó jön - ahogy Préd 3 mondta - Tőle jön, és ami nehézség jön, az is lehet, hogy Tőle jön egy jó céllal, de mindig szeretettel. Isten így csinálja. Az a célja, hogy növekedjünk. Ne legyünk gyermekek. Ne legyünk csecsemők örökké, hanem hogy növekedjünk. Ne hagyjuk, hogy dobáljon minket a világnak a szele vagy orkánja vagy hurrikánjai, hanem ülj be a tutiba. Amit itt Isten adni akar neked, az egy stabil dolog. Maradj meg benne és teljesen más lesz az élményed. Nekem a héten kicsit ilyen volt a munka is, kapcsolatok terén is, hogy hullámvölgyek és csúcsok váltogatták egymást többször. Ne ezen a szinten élj, hanem stabilitásban, amit akkor kapsz meg ajándékba, hogyha az Igazságot elhiszed, amit ebből a könyvből, a Bibliából Istentől hallasz. Ez egy stabilitás. Isten nem hazudik, nem hazudhat. Ilyen az Ő jelleme. Az egyetlen értelmes, épkézláb dolog Rá hallgatni ebben a világban.

 

Schingloff Sanyi

 

Ahogy a Gyuri beszélt, az a szó jutott eszembe, hogy megtörtség. Többször beszéltünk már róla, de olyan nehéz megfogni, olyan megmagyarázni, megérteni is. Megtörtség, mi ez? Ez egy negatív kifejezés? Másfelől pedig pozitív ígéret tartozik hozzá. A Biblia sokat beszél róla. A megtörtség egyik feltétele a növekedésnek, a nagyságnak. A nagyságnak feltétele a megtörtség. Zavarba ejtő. Hogy jön össze ez a két fogalom? A nagy emberek, az igazi vadászok, az igazi vevők, az igazi érdemesek azok nem megtörtek. Ez két ellenkező irány, nem?! Kemények, tudják, mit csinálnak. Ők irányítanak, ők vezetnek. Ahogy Gyurit hallgattam, ahogy olvasta ezeket a verseket, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad. Mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad, nincs mit hozzátenni és nincs mit elvenni belőle. Mint egy óriási hegy, ami előtt állsz, és azt mondod, hogy majd én fúrok rajta egy alagutat. Hányan mentetek már át nagy alagúton? Olyan, hogy bemész és 20 perc-fél óráig csak benn vagy. Az Alpokban vannak ilyenek, meg máshol is. Te tudnál fúrni ilyen alagutat? Nem? És ha a hegy gyémántból lenne? Tudtommal az egyik, ha nem a legkeményebb anyag a teremtett világon. Nincs mit hozzátenni és nincs mit elvenni belőle. Ott állsz előtte, és talán ilyenkor érzel valami olyasmit, mint ami a megtörtség. Leteszed a fegyvert. A lelked akarása eltűnik.

 

Megtörtség. Vagyok, ami vagyok; se több, se kevesebb. Amikor az ember Istent még nem ismeri igazán, akkor ez egy félelmetes gondolat megtörtnek lenni. Kiderül, hogy majdnem semmi vagyok. Majdnem semmi. Itt állok a hegy előtt és mit tehetek? Ha valami balul üt ki ... Majdhogynem semmi vagyok, félelmetes gondolat. „Nem is keresem. Inkább megerősítem magam. Megvannak az erőforrásaim. Tudom, hogy mire vagyok képes. Csak nézd meg! Ennek megint nekimegyek. És arrébb rakom!" Megtörtség nélkül nincs igazi nagyság.

 

Az igazán nagy, az igazán értékes dolgok túl nagyok ahhoz, hogy a magam erejével vágjak neki. Valaki másnak az ereje kell. Valaki másnak a hatalma kell. Istennek van meg mindaz, ami az élet vezetéséhez, az élethez kell. Nála kell, hogy legyen az erő, a vezetés, a szándék. Nála kell, hogy legyen. De nekem ezt elismerni borzasztó, mert egész életemben azt tanultam, hogyha nem segítek magamon, ki segít rajtam? Ha én nem vigyázok, ki vigyáz? Ha én nem teszem meg, nem történik semmi. És persze ez részben igaz, de ott legbelül szeretnék egy kapcsolót átkapcsolni, hogy új alapra kerüljön a gondolkodás. Lehetetlen - mondjuk ezt, hogy lehetetlen - neked a heggyel szemben. Próbálnék képeket találni rá, mai behozza ezt az érzést, a megtörtséget. De csak értsd meg, hogy e nélkül nincs nagyság. Mert amikor viszont megtört vagy, akkor egyszer csak helyet adsz Istennek. Akkor azt mondod, hogy vagyok, ami vagyok. Se több, se kevesebb, de Isten kegyelméből, Őmiatta. Mert Ő szeret engem, mert Ő lehajol értem, mert a kezében tart, mert figyel rám, mert meghallgatja az imáimat. Mert én hallgatom az Ő tanítását és a szívembe zárom, és aszerint imádkozom. Mert én Vele vagyok, és Ő velem van. Ezért én, aki senki vagyok, én, aki semmi vagyok - és ez félelmetes ez a része, de vigyázz, mert a másik oldalon mindenné válsz. Isten szeme fényévé, az örökösévé, a fiává, a feleségévé, a testévé. Mit adhat még? Ezt kérdezi. „Kicsi ember, mindent neked adtam. Nem a vagyonomat, a vagyonom az egy vicc, minden gazdagság az enyém." „Persze, hogy a Tiéd." „De ennél többet adtam, Magamat adom neked. Nem csak úgy, hogy itt ülhetsz Mellettem, a Lényemet megosztom veled. Minthogy föladod önmagad, és a lelked egy részét odaadod egy másiknak, hogy ő is élvezhesse azt, ami benned van." Isten önmagát adta neked. Ez a cél, ide viszi a hívőket. Nem is értjük ezeket a gondolatokat. A mi világunkban nem létezik ilyen. Talán a házasságban közeledünk hozzá. Férj és feleség, föláldoznak mindent, ami a régi életükben volt, hogy egy új életet kezdjenek. És abban az új életben sok minden rázós, sok mindennek ára van, de akarják, és megosztják egymással. És persze nagyon sok az akadály, nagyon sok a probléma. De értsd meg, hogy Isten egy olyan magasságba akar emelni, egy olyan szokatlan úton, egy szokatlan módon, ami lehetetlen megtörtség nélkül. Érted?

 

Túl jók vagytok. Túl ügyesek vagytok. Túl erősek vagytok. Mi vagyunk túl ügyesek, túl jók, túl okosak. Túl sok véleményünk van. Hány véleményed van? Hány kell? Ahányat csak akarsz. Mindenről van véleményem. Okoskodunk. Kiszúrtad, hogy okoskodunk? Te állandóan okoskodsz. Én állandóan okoskodom. És Isten mindent szép rendben teremtett, nincs mit hozzátenni, nincs mit elvenni tőle. De mi annyi okoskodáshoz folyamodunk. „Szerintem ez nem így van - állok a hegy előtt kiskanállal a kezemben, vakargatom -, szerintem át tudok jutni." Isten mondja: „Hé, vár rád egy élet." „Dolgom van" és vakargatom a kiskanállal a hegyet, okoskodok, mindenről van véleményem.

 

Ez egy rossz nap. Hányan jöttetek rá minden kétséget kizáróan ma reggel, hogy ez egy rossz nap? Hányatoknak vannak olyan reggelei, amikor felébredtek és látjátok szürkébe, sőt feketébe borulni a napot? Mindenről van véleményem: a másik emberről, magamról, a bűnömről, az erényemről,... mindenről van véleményem. És hol a megtörtség? Hol van a félelem? Hol van a rettegés? Jó szavak ezek: félelem, ahol azt mondom, hogy mit a véleményekkel?! Okoskodások. Nem, nem. Te mondd meg Uram, hogy hogy van! És tudom, hogy Te kíváncsi vagy a véleményemre, te egy kapcsolatot akarsz. De óvatos vagyok a véleményem szerint élni. Uram átlátszó vagyok, nem játszok szerepet. Szerintem ez egy fekete nap, de Szerinted milyen nap ez a mai.

-          Ez az a nap, amit Én szereztem - mondja az Úr.

-          Te szerezted ezt a napot?

-          Igen.

-          Nem vagy túl jó fej!

-          Várjál Sanyi, nem abban maradtunk, hogy nem Engem fogsz megítélni a napok alapján, hanem a napokat az alapján, amit tudsz Rólam?

-          Akkor mégis jó fej vagy?

-          Igen.

-          És Te szerezted ezt a napot?

-          Igen.

-          Akkor ez lehet, hogy nem is fekete nap?

-          Hát?

Okoskodunk. És hol a megtörtség? Hol van az, hogy félelemmel és rettegéssel élem az életemet. De nem mindentől félek, és nem mindentől rettegek, hanem csak a hegytől. Kiskanállal a kezemben vakargatom. A hegytől félek. A hegyet rettegem. És amikor azt mondom Ó, Uram!, akkor szerető szemek néznek rád vissza, akkor szerető kezek nyúlnak ki feléd, akik azt mondják, hogy: „Az enyém vagy. Vezetni foglak. Magasra emellek. Mindent neked adok. Semmi vagy. Semmi voltál és mindenné teszlek az én birodalmamban." A minden és a semmi határán a megtörtség áll. Az a pillanat, amit a világi ember a legkevésbé akar. Amitől a leginkább meg akarjuk védeni magunkat, hogy föladjuk a saját erőforrásainkat, a saját képességünket, a saját védelmi rendszereinket és biztonságunkat, amik mind illúziók. Nem léteznek. Az elveszett, bukott ember építi fel magában és maga körül ezeket, hogy valahogy meneküljön az elől a pusztulás elől, amiben benne van. És ne kelljen megtérnie. És ne kelljen Istent felismernie, és Vele békét kötnie és aztán igazán élnie. Menekülünk. És a menekülésünk módszere az, hogy erősek vagyunk. És egyre erősebbek akarunk lenni és a heggyel harcolunk. A hegy nem üt agyon, a hegy türelmes, a hegy szeret. De milyen élet az, amikor a kiskanállal a kezemben vakargatom? 1, 2, 10, 15, 20, 25, 30, 40, 50 éve. Meddig akarod csinálni? Én már most belefáradtam. Ez egy másik világkép. Nem az a világkép, hogy most hívő vagy, vagy nem, hanem hogy kinek az életét éled. Tudjátok, hány hívő van, akinek ehhez köze nincs. Vallása van. (Itt a Bibliaszólban is.) Az időm 80%-ában csak vallásom van. De azok a pillanatok, amikor merek megtört lenni, amikor Isten megérint, azok megérnek mindent. Mindent. És erre bátorítalak titeket, hogy keressétek ezt a megtörtséget, keressétek ezt az érintést.

 

Az idők egyre nehezebbek. Fejjel, csak fejjel egyre nehezebb túlélni. A tudás egyre kevesebb védelmet jelent. Szükséged van a megtörtségre. Szükséged van a találkozásra, az érintésre. Nem elég, hogy tudsz mindent a tengerről.

El tudtok képzelni egy busmant? A busman mit tud a tengerről? Nem is tudja, hogy létezik. Semmit nem tud róla. Vizet életében annyit látott, amit a gyökérből ki tudott facsarni.

 

Ilyenek vagyunk mi. Busmanok vagyunk mi és a tengerről tanulunk egy könyvből. A busman mindent tud a vízről. Többet, mint a legjobb fizikus, kémikus, tudja, hogy melyik vegyülettel hogyan reagál, mert  nem teszi a legtöbbel J Tud mindent a vízről. Mit segít az neki a hétköznapokban? Segít neki, mert reményt ad, segít neki, mert a hite a tudás szintjén tartja őt. Arra lenne szükség, hogy lesétáljon a partra. Lássa a hullámokat, ússzon egy jót. Esetleg hajóra szálljon és benne éljen a tengerben. Szükséged van az érintésre.

 

A halásznak nem kell sokat magyarázni a tengerről. A halászt mit érdekli, hogy H2O?! „Tenger...tudom, mi az. Benne élek. Belőle élek." Szükséged van a tengerre, de nem mint teológiára, nem mint vallásra, hanem mint életelemedre. Keresd! Keresd a megtörtséget. Az az a pont, ahol találkozhatsz Istennel.

 

A megtörtség és az alázat. Az alázat a másik fontos. És ez az, hogy egyetértesz Vele. Azt mondod, hogy (kedvenc definícióm az alázatról) én tévedek, és neked igazad van. Kezdd így a reggeleidet: „Jó reggelt, Uram, bármit mondok ezután, valószínűleg hülyeség. De Neked mindenben igazad van." És erre emlékeztesd magad többször naponta. „Itt vagyok Uram, és annyi mindenben tévedek, de Neked mindenben igazad van. És akkor most beszélgessünk. Uram, itt van ez a helyzet, de én mindenben tévedek. Hacsak nem azt mondom, amit te is mondasz. Úgyhogy taníts engem!" Ez az alázat.

 

Az alázatos ember nagyon sokat tud. Mert tudja, hogy sok mindent nem tud. De amikor tud valamit, akkor azt Istentől tudja, és azt igazán tudja. Az alázatos ember az igazság bajnoka. De nem a saját igazságosságának a bajnoka, hanem az objektív igazság bajnoka. A saját bugyutaságától és véleményeitől és vélekedéseitől védi meg magát az alázattal.

 

És a megtörtség a másik. Mi a nagy és mi a kicsi? Isten és én. És az élet csak kettőtökkel létezik, ahol te egészen feladod magad, és ahol Ő - ez így lesz teljessé - teljesen szolgál téged. Ha Ő egy önkényúr lenne, aki kiveszi az egeret a farkánál fogva a terráriumból és játszik vele egy kicsit, és te azon gondolkozol, hogy te akarsz-e ez az egér lenni, akkor a megtörtség nem egy jó választás. Akkor harcos egérnek kell lenni, meg kell próbálni elmenekülni, elbújni, elcsenni annyi sajtot, amennyit csak lehet, és új életet kezdeni valahol az erdőben.

 

De Isten olyan, mint egy apa vagy anya a gyermekével. Mint egy igazi férj, egy király, egy önfeláldozó, egy szerető férj a feleségével. Mint a milyen te vagy a fejeddel vagy a testeddel. Ezek a képek - ezerszer hallottad tőlem, a Bibliából hallottad - elmélkedsz rajtuk, amikor a viszonyodon gondolkozol Istennel? „Te utálsz engem" - mondja a jobb fülcimpa a fejnek. „Dehogyis utállak, szinte egyek vagyunk. Egyek vagyunk." „Nem, nem, én haszontalan vagyok." „Dehogyis vagy haszontalan. Gondolj bele, hogy nézne ki a fejem, ha levágnának téged. Meg fájna is. Dehogyis. Részem vagy. Nincs különbség közted és a szem között. Ugyanúgy nélkülözhetetlenek vagytok. Így vagyunk teljesek." És Isten semmit nem tartott vissza tőled. Alázat és megtörtség kell, hogy a tiéd lehessen itt a tapasztalatodban.

 

Ef 4 Azt ígértem, hogy meghatározunk szavakat.

11És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul. Ezeket a szavakat már megmagyaráztuk egy előző alkalommal.

12hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére Miért teszi ezt? Hogy felkészítsen. Erről beszélt Gyuri. Nem vagy kész, erről beszéltünk legutóbb.

 

Mindenről te tehetsz, mert a szenvedéseid 98%-a - ezt mertem én mondani - szükségtelen, és abból adódik, hogy te szükségtelen döntéseket hozol. Hogy a szükséges szenvedésre helytelenül válaszolsz, és bajt bajra halmozol. Ki hozza a rossz döntést? Te hozod a rossz döntést. Hogyan lehetne megszabadulni a szenvedések 98%-ától? Jó döntést kéne hozni. A maradék 2% ellen nem tehetsz semmit. Semmit, mert az mások döntéséből jön. De a nagyját jó döntésekkel megúszhatnád. De hogy úszhatja meg egy beteg ember, hogy a betegsége tönkretegye? Úgy, hogy másképp gondolkozik a betegségéről. Ebben a könyvben - Biblia - vannak a válaszok. Ebben a könyvben vannak válaszok az életed problémáinak 98%-ára. A másik 2%-ra Isten meg azt mondja, hogy: „Ez az Én tökéletes akaratom volt." Azt meg miért akarnám megúszni? Meg fogsz halni. „Nem, nem akarok." „De Én így teremtettem a világot. Minden ember meghal egyszer. És azután ítélet következik. Mi ezzel a baj? Az ítélet a hívőnek a kegyelem ítélete. Az ajándékosztás. És utána belépsz az örökkévalóságba, ahol nincs többé halál. Ez így van." „De én nem akarom!" Vakargatom kiskanállal a hegyet. „De ez így van. Viszont annyi minden van még." „De rettegek a haláltól." Na, ez már egy rossz döntés. Ez már egy olyan gondolatmenet, amit nem én tanítottam neked. Fel kell készülnöd. És Isten adott ajándékokat, hogy felkészítsen. Nemcsak a halálra, hanem mindenre az életben. Élni sokszor nehezebb.

 

Emlékszem rá, amikor még nem voltam hívő, motoroztam. Sokan mondták, hogy az életemmel játszom. Tudtam. Tényleg úgy volt. Halálbrigádnak hívtak minket a Kesjár Csabáék, mert négyen barátok annyira veszélyesek voltunk, hogy az nekik is sok volt. Azt mondták, hogy ez öngyilkosság. És a válaszom ez volt rá: „Figyelj, a haláltól nem félek, inkább az élettől. Mert ha meghalok, akkor csak vége van - gondoltam én nem-hívőként, milyen nagy kegyelem Istentől, hogy életben tartott -, de élni a mindennapokat, a szürkéket és a színeseket, az nehezebb. Ha élek, akkor hadd éljek igazán." És adtam a gázt. Ha meghalok, akkor meg ennyi volt.

 

Ez így nem volt igaz, de az igaz, hogy nem kell félnünk a haláltól. Mert az élet egy kapcsolat Istennel és az élet folytatódik a halál után. Minden, ami igazából számít, az Őbenne van. És minden, ami lényegtelen, az meg maradhat, nem? (Ha egyszer elmegyünk) De fel kell készülnöd, mert ezeket a gondolatokat én nem gondoltam azelőtt. Ezeket akkor kezdtem el gondolni, amikor Isten elkezdett tanítani. Azért adta a tanítókat, azért adta a gyülekezetet.

 

Hányan szerettek gyülekezetbe járni? Társaság fele. Ha engem megkérdeztetek volna, hogy szeretek-e gyülekezetbe járni, akkor én sajnálattal néztem volna rád: hova? J Gyülekezetbe! Normális vagy? És értem, mert ezt tanultuk, de közben Isten kitalált egy rendet, egy rendszert, ami arra való, hogy te ott életet találj. Hogy ott felkészítsen. A hely, a rendszer, amit Isten kitalált arra, hogy téged életre tanítson, sőt, a hely, ahol az igazi élet zajlik, az a gyülekezet.

Isten a gyülekezetet találta ki arra, hogy a hívőknek a védelme legyen, és a hívőknek az élettere legyen, és a hívőknek, az a hely legyen, ahol felkészülhetnek az életre.

 

Mi a gyülekezet? Hát ez az épület. És csak a miénk. Ezt gondoljuk. „Akkor menjek templomba?"

A gyülekezet valójában a túlélő emberiséget jelenti. Az emberiségnek van egy túlélő oldala, és van egy túl-nem-élő oldala. A gyülekezet az mindenki, aki túlél. És Isten azt mondja, hogy ti túlélők gyűljetek össze, tartsatok össze, legyetek együtt, Én ott leszek közöttetek. Tanítlak és vezetlek titeket. Biztonságot találtok. Barátokat találtok. Egy ívűeket egymással. Mert a többiek mások akarnak lenni. És mi szeretjük őket, és szeretnénk, ha ők is bent lennének. „Jön az árvíz, itt egy csónak, gyertek be!" De ha nem akarnak bejönni, mert azt mondják, hogy ti csúnya rossz fiúk vagytok a csónakban, akkor ők kint elkezdenek másképp gondolkozni, mint mi itt bent. Elkezdenek másképp nézni ránk, de ami sokkal fontosabb, hogy ők egész mást gondolnak az életről, amit te gondolsz. „Merre kéne menni?" és aki a csónakon kívül van, azt mondja, hogy föl kéne mászni egy fára; de a csónakon belül meg azt mondod, hogy lazítani kéne és enni valami finomat, mert már éhes vagyok.

Egy másik világban élnek. Ezért van értelme annak, hogy azok, akik ismerik és értik, hogy hova tart a Valóság, azok összetartanak.

 

Isten kirendelt védelmet, kirendelt gondoskodást. Hova rendelte? Mindenhova csak úgy? Anarchikusan? Nem! Azt mondta, hogy a gyülekezetbe teszem. A gyülekezet gyakorlatilag a történelem során élt hívők összessége. Kicsit csúsztatok, mert több rendelkezési kor van. Ószövetség, Újszövetség, más-más csoportok, de ezt most ne bonyolítsuk. Majd elmész Bibliaiskolába és megtanulod pontosan, hogy van. De azt kell értened, hogy Isten embereket ért ezalatt. Téged. Ül melletted egy jó barátod, aki szintén hívő, és imádkoztok egymásért és szeretitek egymást. És ő a gyülekezet. De ha ő a gyülekezet, akkor a szemben ülő is az. Csak őt még nem ismered eléggé. Lehet, hogy meg kéne ismerned. Ha szemben ülő is a gyülekezet, akkor lehet, hogy én is az vagyok. Akkor lehet, hogy mi itt mindannyian. Lehet, hogy ha vasárnap eljönnél, és a Nagyterembe besétálnál, és ott még van 500 ember, ők is a gyülekezet.

 

És Isten azt mondhatta volna, hogy az egész emberiség évente egyszer felkerekedik, és minden hívő elzarándokol Jeruzsálembe, és ott összegyűlik 454 millió ember egy nagy teremben, és ott évente egyszer tanítok egy órát. És aztán mindenki hazamegy. Így kellett volna csinálni? Látványos lenne.

Nem, nem. Isten úgy döntött, hogy kis csoportokban fogunk összegyűlni, mindenki a maga helyéhez közel. Mindenhol, ahol összegyűltök, lesz egy ember, aki felelős értetek: a pásztor. Ő Nekem tartozik elszámolással. Én adok neki egy megbízást arra, hogy gondoskodjon az Én nevemben rólatok. És ő félelemmel és rettegéssel teszi a szolgálatát. És a pásztor alatt helyi gyülekezetek önkormányzattal, önfenntartással tartják a rendet. Tetszik? Nem tetszik? Kit érdekel? Így van! És dönthetsz, hogy kívül vagy és éled az életedet, ahogy akarod; vagy élsz mindennek az előnyével. Foghatod a kanaladat és vakargathatod a hegyet; vagy beállhatsz abba a tervbe, abba a rendbe, amit Isten kitalált.

 

Ahhoz, hogy nekem legyen kapcsolatom Istennel, nem kell templomba mennem. Teljesen igazad van. A báránynak sem kell se pásztor, se nyáj, hogy legelni tudjon füvet. Nyugodtan mehet, ahova akar. Nyugodtan legelhet, élheti a maga életét. J Mi a baj a képpel? Túl sok a farkas. Meg a bárányok mongoloid idióták. J A bárány, ha nem tereled arrébb, akkor éhen hal, mert megeszi az összes füvet maga alatt és utána nem megy arrébb. J Nem működik. Ha leegyszerűsíted nagyon, akkor mondhatod, hogy pásztor nélkül is meg tudja enni a füvet, meg tudja inni a vizet, és le tud feküdni aludni, és fel tud ébredni, és minden rendben van, él. De aztán a gyakorlat, a valóság az az, hogy a legtöbb magányos bárány az lakomaként végzi. Sok sikert! Nem az én döntésem.

Levertség. Hányan tudjátok, mi az: levertnek lenni? A levertség az az, amikor a bárány lefekszik aludni, és egy kicsit rossz helyre fekszik, és a hátára billen. És ott fullad meg. A bárány az egy olyan hülye állat, mint az ember J Isten nem véletlenül használta ezt a képet arra, hogy elmagyarázza nekik, hogy milyen szükség van a kapcsolatra és a kapcsolatnak a megfelelő rendjére. A mi modern civilizált világunkban a nagyját nem értjük ennek az illusztrációnak, mert már nem tudjuk, hogy milyen egy bárány, és nem tudjuk milyen egy nyáj, és nem tudjuk, mi a pásztor dolga, de élet-halál kérdésről szól az, hogy az elveszett bárányért elmegy és visszahozza. Mert az elveszett bárány nem azt jelenti, hogy száz bárányom volt, most meg már csak 99 van, hát sóher pásztor vagyok, elmegyek én azért az egyért is. J Mert ezt halljuk ebből a példabeszédből. De nem! Azt jelenti, hogy az az egy bárány meg fog halni. Az nem éli túl a következő hetet, ha nem megyek el érte. Game over a báránynak. Úgyhogy a jó pásztor elmegy érte.

De nekem ne mondja senki, hogy nem lehetek egyedül jó keresztény! Sőt, van egy csoport, annak a számára jobb keresztény vagy, mint az összes többi. J Az éhes csoport.

Vannak olyan fura képeink. Elképzelések. Honnan jöttek ezek az elképzelések? Honnan jöttek az előítéletek? És persze sok gyülekezet van, és sok közösség van , aki hozzátett ehhez a képhez. Megnézed, és azt mondod: „Hát, én inkább ide nem mennék!" És igazad van.

 

Keress egy jó pásztort! Keress egy olyan gyülekezetet, amelyik követi ezt a könyvet. Mert attól, hogy emberek összegyűlnek, attól még nem biztos, hogy alázattal és megtörtséggel gyűlnek össze. De ha találsz egy helyet, ahol emberek félik Istent, félik a könyvet, alázattal és megtörtséggel keresik Istent és az Ő Igazságát, akkor, kérlek, maradj ott. Kérlek, maradj ott! Az életed múlik rajta. Nem a biológiai, hanem a nagybetűs. Az, amit vágysz, az, amit keresel. A magányos bárányok nem élik túl az igazi életet.

 

Isten adott ajándékokat. Megszervezte, hogy felkészítsen. „12hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére".  Itt van két szó, ami biztos, hogy összezavar: a 'szentek' meg a 'szolgálat'. „Nem arról volt szó, hogy élni tanítasz meg? Engem. Aztán most kiderül, hogy nem is engem, hanem a szenteket? És nem is élni, hanem szolgálni? Erre vártam, mindig el akartam szegődni szolgának, hogy megtanulhassak szolgálni. Ez az, amit gyerekkorom óta magamba szívok." J Hányan készültök erre?

 

Mit jelent az, hogy szolgálat. Én sem tudom pontosan, mert egy nagyon összetett kifejezés. Az első: a szolgálat az, aminek tudod. Amikor van egy uraság, annak van egy komornyikja, akkor a komornyik szolgál. Teszi, amit az ura mond. Persze ez nagyon sokszor egy jó kapcsolat, mert ha az ura nem egy bunkó, akkor az a szolga lehet, hogy a legjobb barátja. Tisztelettel bánnak egymással. A szolga valójában részesül az ura gazdagságából. Csak a munkamegosztásban az ura megy és a vállalatot irányítja, ő meg a házat irányítja. Tehát ez lehet egy nagyon jó kapcsolat. De a szolga az, ami. És mit csinál? Szolgálatot végez.

A szolgálatnak talán két része van. Az egyik, hogy a javát szolgálja valakinek. A szolgálat mindig a javát szolgálja valaminek vagy valakinek. A másik, hogy nincs direkt ellenszolgáltatása. Sokszor. A szolgálat lehet, hogy valami olyasmi, amit nem munkának hívnak. Munka, de valami olyan, amiért nem egyenesben fizetnek. Ez mind nem igaz így, ennél még összetettebb lesz a kép, de ha csak ennyire leegyszerűsítjük, akkor kinek vagy, vagy leszel te a szolgája? Ez nehéz kérdés? Ebben a képben, amikor Isten fel akarja készíteni a szenteket a szolgálat végzésére, amikor az életre akar felkészíteni, akkor kinek leszel a szolgája elsősorban? Istennek. Isten szolgái leszünk. Ez felháborító gondolat, hogy Isten szeretné, ha a szolgája lennél? A modern ember számára a szolga bármilyen formája egy visszaesés, egy nyomorult helyzet. Valami olyan, ami nem cél, amit nem akarok. „Ezt kerüljük el. Én nem akarok a szolgája lenni senkinek. A magam ura vagyok. Nem vagyok szolgája senkinek." A világ erre bátorít? Lépj vissza! Épp világkép-változásról beszélünk.

 

A valóság az, hogy van egy Mindenható, Teremtő Isten, és az Ő kezében van minden, ami számít. És valójában rajta kívül nincs is semmi, ami számít. Mije akarsz lenni a Mindenható Istennek? Milyen viszonyt szeretnél Vele, ha a szolga viszony nem megfelelő? Kérlek, adj javaslatot. Az ura szeretnél lenni esetleg? A természetünknél fogva az alapvető viszony, amit szeretnénk Istennel az az, hogy én leszek Isten ura. Ő meg az én dzsinnem lesz. A dzsinn. Nem a palackot dörzsölgetem, hanem a Bibliát. Kijön a Mindenható, elmondom az imámat és Ő megteszi, amit kértem. Nem így van? Nem így imádkozunk legtöbbször? Hogy legyen meg az én akaratom a Mennyben, amiképpen itt a földön is? Istennek benyújtjuk a kívánságlistánkat minden reggel aláírásra és végrehajtásra. Nem létezik ilyen kapcsolat Istennel. Kiskanállal a hegyen, vakargatod... Nem létezik ilyen kapcsolat. Alázat és megtörtség. Te egy ember vagy, egy icipici kis pont. Egy majdnem semmi. Egy valami, amiről ha Isten csak megfeledkezik, akkor halálra vagy ítélve. ... Elmúlt. A nyomod sem marad, az emléked sem. Semmi vagy. Mije akarsz lenni a Mindenható istennek? Az ura? Te fogod rendezni a Világegyetemet? Csak az emberiség - 6-7 milliárd ember - sorsa fölött te fogsz rendelkezni? Tudom, olyan szavak ezek, ami messzire megy, de az alapelvet próbálom elmagyarázni. Zavar-e téged, hogy Isten szolgája kellene, hogy legyél? És amíg zavar, nem fogsz tudni a helyedre állni, nem találsz életet, mert élet csak Isten akaratában van az Ő tervében. Azon kívül a te saját kis világodban élsz, ahol magad erejéből és a magad elképzeléseiből küszködsz. Szolgává kell válnod. De Isten szolgájának lenni nem negatív dolog. Az csodálatos.

A feleségem szolgál engem. A feleségem az én szolgám. (Remélem, nem hallgatja ezt a felvételt J) A képet értitek, ugye? Ott van a ház ura - ez vagyok én - és ott van a felesége, akit a ház ura önmagaként szeret, az életét lefekteti érte - ez vagyok én -, a döntéseit a felesége érdekében és a feleségével összhangban hozza, és a feleség tiszteli az urát. És szolgálja őt. A segítőtársa. Egy csodás kapcsolat.

 

Isten azt mondja, hogy „Légy a szolgám. Ne akarj az uram lenni. Nem működik. Nem te vagy Isten. Olyan döntéseket kell hoznom, amikből egy agyonnyomna téged. Nem tudsz semmit az életről, a valóságról. Egy icipici kis nem tudom mi vagy. Én kell, hogy vezesselek. Te a szolgám kell, hogy legyél." Ha nem szereted meg ezt a gondolatot, akkor nagyon nehéz lesz megtalálni az összhangot.

 

A másik a szolgasággal, hogy van egy feladat, ami nem apróság. Fontos. Mint előbb: vannak túlélők és vannak elveszettek. Az elveszettek azok, akik soha életükben nem döntenek úgy, hogy benn akarnak benn lenni a csónakban. Azaz úgy döntenek, hogy nem akarnak benn lenni a csónakban. Ezt jelenti elveszettnek lenni. Hogyan lehet bekerülni a csónakba? Az Evangéliumon keresztül. Az Evangélium meg nagyon egyszerű, Jn 3:16: Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Aki hisz, annak örök élete van, és benn van a csónakban. Ez nem kis dolog. Ott van egy ember a munkahelyeden, ott van egy ember a szomszédodban, ott vannak a barátaid - emberek, akiket szeretsz - és nincsenek benn a csónakban. Van egy feladat, van egy cél, amiben részt kéne venni, amiben szolgálatot tehetsz. Van egy szolgálat, amit el kell végezni. „De mennyit fizetnek ezért?" Semmit. Ez nem valami, amiért fizetnek, ez egy szolgálat, egy ügy, egy szent ügy, egy küldetés, egy elhivatottság. Embereket menteni, embereknek segíteni. Van egy szolgálat, amit nem fizetségért, nem úrként végez az ember, hanem szolgaként. Ahol azt mondom, hogy láttam a hegyet, láttam mi történik, és amit láttam, megváltoztatott. Akarok cselekedni, akarok tenni érte. Láttam, ahogy az emberek élete kisiklik. Én is emlékszem rá, hogy milyen volt, és néha még most is átérzem, hogy milyen a szakadék peremén. És akarok tenni érte, hogy emberek ne ott éljenek, hanem beljebb. Van egy szolgálat, amit tenni kell. Mit mondjon az Úr? Azt mondja, hogy „Szolgáljunk együtt. Fel akarlak készíteni a szolgálatra, mert van egy szolgálat, amit el kell végezni." „És mit fizetnek érte?" „Mindent kapsz érte. Megkapsz mindent, és mert minden a tiéd, remélem, hogy ez arra indít, hogy adj belőle."

 

Sokan benn vannak a csónakban, de épphogy csak beszálltak. Azt se tudják, hol vannak. „Jó helyen vagyok én? Valaki felmászott a fára, lehet, hogy nekem is föl kéne?" A szolgálat a gyülekezeten belül talán a legfontosabb. Akik kinn vannak, bejöhessenek; akik benn vannak, épülhessenek. Ezért van a gyülekezet. A gyülekezetben tudsz szolgálni. Azzal, hogy azt mondod, jó hogy itt vagy. Azzal, hogy azt mondod, hogy szeretlek. Azzal, hogy azt mondod, ha van bármi, amiben segíthetek, mondd el, és nem biztos, hogy fogok tudni, de próbálok. Azzal, hogy csak barátok vagyunk. Van egy szolgálat, ami nagyon egyszerű, nagyon természetes, de ez a szó illik rá a legjobban. És a szerep, amit én ebben vállalni akarok, az a szolga szerepe. Az van hozzá legközelebb, ami illik hozzá, ami helyes, ami szép, ami illedelmes. Nem az ura akarok lenni, nem az irányítója. Nem akarok független lenni. A gyülekezetben nem akarok független lenni."Bejöttem ide, adok nektek egy kicsit ebből, egy kicsit abból, de aztán ne nagyon nyúljatok hozzám. Mert én független vagyok. Bejövök, kimegyek, és tartsunk egy szép kis steril távolságot. Rendben van?" Nem akarok ilyen lenni. Szolga akarok lenni. Bele akarok simulni. Az akarok lenni, aminek Isten akar ebben az egészben. Szerető, törődő része, vélekedések és okoskodások és forradalmi újítások nélkül. „Hol marad az individualitás? Hol marad az egyéniség?"  Úgy tűnök, mint valamiféle tésztaszaggató sablonnal ki lettem szabva és így lettem keresztény? Légy önmagad! Légy az, aki vagy. Légy vagány. Légy a legnagyobb forradalmár a világban. Légy, ami akarsz, de maradj meg ebben a szellemben, ebben a jellemben, ebben a kapcsolatban.

 

Szerintem az igazi keresztények a legvagányabb emberek a világon. Mi mind kis félszeg próbálkozók vagyunk ahhoz képest, amik lehetnénk a szabadságunknál és a kiváltságunknál fogva. Igazi cselekvő, igazi szerető, igazi hideg-meleg ÉLET-et élő emberek. És ezek vagyunk. Csak azért mondtam, hogy próbálkozók, mert még bátrabbak lehetünk. De mindeközben nagyon megtörtek és nagyon alázatosak. És vannak határok, amiket érinteni sem akarunk, mert szentek, mert igazak, mert helyénvalóak.

 

Fel kell készülnünk. Az élet más, mint aminek eddig tanították. És Isten adott ajándékokat, 12hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére. A szentek ti vagytok. A szentek azok, akik benn vannak a csónakban. Hogy lesz valaki szent? Hát úgy hogy 445 jó tettet hajt végre naponta. J A jótettek mennyiségének felgyülemlésekor egy nap PKende szentté avat valakit. A szentek itt csodákat is tesznek. (Ezt mondja G.Tomi az első sorban.) Aki az első sorban ül, valószínűleg már közel áll a szentséghez, hamár nem túl is van rajta. Ha a Tomi mondja, akkor csodákat is kell végrehajtania. J Nagyon kicsi az a kör, akit az Úr felkészít. Igyekezzetek bekerülni abba a kicsi körbe. Mondom, hogy miket kell tenni, hogy bent legyetek. J

Nem kell tenni semmit! És a kör óriási. Egy dolgot kell tenni. „Bent lehetnék?" „Már benn is vagy." „Ez ilyen gyors volt?" „Igen" „Hú, jobban át kellett volna gondolnom." J

Aki csak hisz, azt Isten abban a pillanatban megszenteli. Aki nem szent, az nem hívő. Ha nem vagytok szentek, nem is vagytok keresztények. Ha keresztények vagytok, ha hittetek Jézus Krisztusban, mint a Megváltóban csak egy pillanatra, szentek vagytok. Mennyire? Amennyire Isten megszentelt. Lehetsz szentebb? Nem. Ki a legszentebb közöttünk? J Ki? Én. J Mind szentek vagyunk. Mennyire? Teljesen. Egészen.

 

Isten mindenkit fel akar készíteni a szolgálat végzésére. És mindenki ugyanazt fogja csinálni? Hát ... akkor elég sok utcaseprő lesz. Nem. Remélem, hogy mindenki mást csinálhat. Van, aki hasonló dolgokat csinál, van, aki egész más dolgokat csinál. Ha a fülcimpám nézni akarna, ki lenne a fülcimpám? Ha a szemem fülcimpa akarna lenni, ki nézne? Hadd legyek az, ami vagyok. Nem akarok más lenni, csak az, mai vagyok. És ami vagyok, aszerint hadd legyek boldog. Hadd legyek teljes. Hadd éljem az életem. „De én láttam egy fülcimpát és azóta egész életemben fülcimpa akarok lenni." Vélekedések, elképzelések, amik hova vezetnek? Szükségtelen szenvedéshez. Nem vagy fülcimpa, szem vagy. Olyan nagy dráma? „Hát, nem is tudom." És ez a probléma, hogy nem tudod. És meg kéne kérdezni az Urat: „Annyi mindenben tévedtem már. Probléma, hogy szem vagyok?" „Nem fiam tökéletes, hogy szem vagy." „Akkor nem is kell többet görcsölnöm, hogy fülcimpa legyek?" „Nem." „Hű de jó. Nem is gondoltam, hogy ilyen hamar vége lesz a vesszőfutásomnak. Egy pillanat alatt vége lett." Helyedre kerültél egy felismeréssel. Alázaton és megtörtségen keresztül. Vagyok, ami vagyok, Isten kegyelméből. És ez nem kevés. És az se nem jó, se nem rossz. Tökéletes. A helyemen vagyok.

 

Fel kell készülnöd. Ha mindezt nem érted, ha mindezt nem tudod, akkor te leszel önmagad sorsának a megrontója. Hogyan? Sokféle vélekedéssel. Sokféle okoskodással. Sokféle döntéssel. Mivel kezdtük ma reggel? Hogy olyan nagy dolog, hogy itt vagy. Olyan nagy dolog, hogy itt vagy. Ha eljössz szerda este, hihetetlen. Ha itt vagy vasárnap, hihetetlen. Ha beiratkozol Bibliaiskolába. „ÚrIsten, oda már az igazán fanatikusok mennek." J „Tudtam, hogy ez lesz, ezek be fognak hálózni. Kicsibe kezdte, péntek reggel, aztán lett belőle szerda, aztán lett belőle vasárnap, és a végén azt mondja, hogy Bibliaiskola minden nap." Hát, nem. Azt csinálsz, amit akarsz. Csak azt mondom, hogy az élet legnagyobb kincseit én ezeken a csatornákon keresztül kaptam, találtam. Minden, ami ma vagyok, az ennek köszönhető. Isten munkájának a gyülekezetben. És a gyülekezet nagyobb. Amikor kimegyek innen az épületből és Sz. Péterrel találkozom hétvégén, az a gyülekezet. Amikor elmegyek dolgozni és Gyurival azon tűnődünk, hogy mit kell másképp csinálni miben, az a gyülekezet. Ámen.