Skip to main content


  A sokak által jól ismert Alfred Hitchcock Presents (Alfred Hitchcock bemutatja) című amerikai TV-show egyik adása egy csinos nőről szólt, aki életfogytiglani büntetését töltötte a börtönben. A nő dühében és helyzete miatti bosszúságában elhatározta, hogy inkább meghal, semhogy még egy esztendőt rabságban éljen.
  Az évek során jó barátságba került a börtön egyik gondnokával. Az ő munkájához tartozott többek között az is, hogy a börtönfalakon kívül levő temetőkertben eltemesse az elhunyt rabokat. Amikor egy rab meghalt, a gondnok megszólaltatott egy harangot, amit mindenki hallhatott. Azután vette a holttestet, és betette egy koporsóba. Ezt követően bement az irodájába, hogy kiállítsa a halotti bizonyítványt, majd visszatért a koporsóhoz, és rászögezte a tetejét. Végül feltette a koporsót egy kocsira, kitolta a temetőkertbe, és eltemette.
  A nő, ismerve ezt a gyakorlatot, kieszelt egy szökési tervet, és elmondta a gondnoknak. Amikor legközelebb megszólal a lélekharang, elhagyja a celláját, és beoson abba a sötét helyiségbe, ahol a koporsókat tartják. Becsúszik a halott mellé a koporsóba, mialatt a gondnok kiállítja a halotti bizonyítványt. A gondnok, amikor visszajön, lezárja a koporsót, és a halottal együtt kiviszi a nőt a börtönből. Azután eltemeti a koporsót. A nő tudta, hogy lesz a koporsóban annyi levegő, hogy kibírja estig, amikor a sötétség leple alatt a gondnok visszajön a sírkertbe, kiássa a koporsót, felnyitja, és szabadon engedi őt.
  A gondnok eleinte vonakodott attól, hogy ilyesmiben részt vegyen, de mivel a hosszú évek során jó barátok lettek a nővel, végül beleegyezett.
  A nőnek jó néhány hetet kellett várnia, mire meghalt valaki a börtönben. Éppen aludt a cellájában, amikor meghallotta, hogy megszólal a lélekharang. Felkelt, feltörte a cellája zárját, és szép lassan megindult a folyosón. Több ízben is majdnem elfogták. Szíve hevesen vert. Kinyitotta annak az elsötétített helyiségnek az ajtaját, ahol a koporsókat tartották. Nesztelenül kitapogatta a koporsót, amelyben a halott feküdt, óvatosan belemászott, majd magára húzta a fedelet, és várta, hogy a gondnok jöjjön, és lezárja.
  Nemsokára lépteket hallott, majd kalapácsütéseket. És bár meglehetősen kényelmetlenül érezte magát a koporsóban a hullával, tudta, hogy minden egyes kalapácsütés egy lépéssel közelebb viszi a szabadsághoz. A koporsót feltették a kocsira, majd kivitték a temetőbe. A nő érezte, ahogy leeresztik a koporsót. Egy hangot sem hallatott, amikor a koporsó tompa puffanással földet ért. Aztán hallotta, ahogy a fakoporsón dübörögnek az aláhulló rögök, és tudta: most már csak idő kérdése, hogy végre-valahára szabad legyen.
  Egy pár perc néma csend után elkezdett kacagni. Most már szabad! Végre szabad!
  Mivel kíváncsi volt, ki lehet a halott rab, akivel eltemették, úgy döntött, hogy meggyújt egy gyufát. Legnagyobb rémületére azt látta, hogy a halott gondnok mellett fekszik.
  Az utolsó jelenet elsötétül, miközben a nő sikoltása hallatszik.


  Hitchcock horror-történeteire jellemző módon ez is váratlan végkifejlettel zárul - nem happy end-del.
  Sokan úgy gondolják, hogy az életüket már teljesen kiismerték. Eltervezik, hogy vétkeznek, hogy életüket saját törvényeik alapján élik, és ezáltal szabadságot és boldogságot nyernek. Végül azonban felfedezik a hátborzongató valóságot - a bűn csak halálhoz és pusztuláshoz vezet.
  Krisztus által megmenekülhetünk a bűn büntetésétől. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek"(Jn 8,36). Ne engedd, hogy a bűn a sírba vigyen. Amint a rögök aláhullottak a koporsóra, nincs már menekvés. „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban"(Róm 6,23).