Skip to main content

A tized

P. Kende

Pénzügyi felelősségünk. Két okból beszélek erről, az egyik, hogy adakozó gyülekezet vagyunk. Ha nem lennénk azok nem mernék beszélni róla. Mert mindenki furán nézne rá. A másik ok, hogy ritkán beszélek róla igazán. Egy öt perces felajánlás arra elég, hogy elkezdje az ember és be is kell már fejeznie.

A tizedről szeretnék beszélni egy kicsit. Ma reggel az egyik témánk a léviták voltak. Egy érdekes csoport voltak Izraelben, mert nem kaptak földet, területet, kaptak városokat ahol lakhattak, ám az ő megélhetésük az a szent sátortól függött. Attól függtek, hogy Izrael Istennel jár-e. Ha Izrael nem járt Istennel, akkor a lévitáknak felkopott az álluk. A gondoskodásuk az volt amit Isten házában bemutattak. Nem voltak könnyű helyzetben. Attól függtek tényleg, hogy Izrael Istennel jár-e. Nem számított, hogy jó év vagy rossz van. Nem számított, hogy Izraelnek jól ment-e a dolga, hanem hogy Istennel járnak-e? Ma is így van egy értelemben. Az ő munkája nagyban függ attól, hogy az Ő népe ad-e. Sok mindent adunk. Adjuk az időnket. Itt vagyunk Istentiszteleten. Adjuk az energiánkat, amikor segítünk, szolgálunk. Adjuk az elménket, hogy tanulmányozzunk. Sok mindent adunk. Ezek nagyszerűek, és emellett ott vannak még a pénzügyeink, amiből élünk. A tizedről:

3Móz 27:30-33  A földnek minden tizede, a föld vetésébôl, a fa gyümölcsébôl az ùré; szentség az az ùrnak.  31 És ha valaki meg akar valamit váltani az ô tizedébôl: adja hozzá annak ötödrészét.  32 És minden tizede a baromnak és juhnak, mindabból, a mi a vesszô alatt átmegy (amit megszámolnak), a tizedik az ùrnak legyen szentelve.  33 Ne tudakozódjék, ha jó-e vagy hitvány, és el se cserélje azt; de ha mégis elcseréli azt, akkor az, és a mit cserébe adott azért, szent legyen, és meg se váltassék.

Ez itt az ő idejükben arról beszélt, hogy így adjanak tizedet, minden állatból, minden gyümölcsből, zöldségből,  hogy minden tizedik répa az Úré. Ha ez nem történt meg, akkor a léviták bajban voltak. Így van ma is. Ha nem adunk, ha nem vagyunk felelősek azzal amit kaptunk, ha nem adjuk a tizedünket, az Úr munkája megszenvedi. 2Kor 6:1 mi együttmunkálkodók vagyunk. Isten úgy akarja, hogy mi is, az apostolok is régen, az Úrral együttmunkálkodók legyünk, munkatársak. A te döntésed, hogy részt veszel-e, de Isten azt mondja: szükséged van adni.

Ha megnézzük itt 3Móz-ben, azt mondja: az Úrnak adva. Ez azért érdekes, mert mondhatták volna: adtam a lévitának. Adtam az Isten házának. Adtam a papnak. Ehelyett azt mondja: adod az Úrnak. Neki adod. Ma is így van ez. Amikor adunk, nem a pásztornak adunk, nem a gyülekezetnek, hanem az Úrnak. Itt rakom bele a kosárba, de annyira hálás vagyok ezért, hogy ez több.
Valaki mondhatná: adtam a gyülekezetnek. Tévedsz. Az Úrnak adsz. Teljesen közted és az Úr között van. Ha észrevetted, nincsenek karszalagos emberek, "tized police" felirattal. Nem áll ott senki a végén, hogy beirogatná mit csinálsz és odamegy hozzád utána. Nem, ez közted és az Úr között van. Szabad vagy arra, hogy Isten előtt adj. Úgy lesz, ahogy te döntesz.

3Móz 27:33  Ne tudakozódjék, ha jó-e vagy hitvány, és el se cserélje azt; de ha mégis elcseréli azt, akkor az, és a mit cserébe adott azért, szent legyen, és meg se váltassék.

Ők nem 500 forintosokban adtak tizedet, hanem ott volt egy csomó alma. Könnyű lett volna azt mondani, hogy jaj ez a tizedik olyan szép, inkább adok egy rohadtat. Az Úrnak nem számít, Övé az egész világ. Itt van egy sánta birka.
Hogy hangzana ez ma? Adok tizedet, de először megjavítttatom az ablakot, megveszem a mosógépet, ami marad, annak a tizedét odaadom szépen. :-) 2Móz 23:19 a te földed zsengéjét vidd el a te Urad házába. Az elejéből adok. Amikor megkapom, akkor adom oda. Tudod mit találtam? Amikor nem adtam oda az elején, akkor egyszercsak a végén nem lett elég. Épp ezért, azt mondja Isten, add oda az elejét,  a zsengéjét!

1Móz 22:2 Isten azt mondja: Ábrahámnak. Add Izsákot a fiad, a legjobbat. Ő az örökös, Izsákon kívül is lettek gyermekei többen, de Isten azt mondta: őt add nekem. Merj Istennek adni a legjobból. Az egészből. Ne félj, hanem legyél hűséges ezzel! Valószínűleg ez volt Ábrahám életének legnehezebb napja, én el sem tudom ezt képzelni.
Amikor adunk a felajánlásba, hasonlóan nehéz dolog. Hányan voltatok úgy, hogy kevés pénzetek volt? Ismered azt az érzést, amikor adnál tizedet, azt mondja egy hang: de hát alig van valamim. Még ezt is adjam oda!? Itt a másik kérdés: hányan voltunk már hívőként elég jó helyzetben anyagilag? Tudod akkor mire gondol az ember? „Ennyi sok pénzt odaadni?" Ha arra vársz, hogy majd könyebb lesz adni, akkor hiába vársz. Nem számít, hogy több vagy kevesebb pénzed van, sok vagy kicsi. Ha egy ezresed van éppolyan nehéz odaadni száz forintot, mint egymillióból százezret.
Egyetlen egy esetben könnyű: amikor már beletettem. :-)

Ezt szeretném mondani: légy hűséges a kicsin és a sokon is. Ha legközelebb van valami jövedelmed, akkor merj engedelmeskedni Istennek a tizeddel és egy új területét fedezed fel a Krisztusban való szabadságodnak!