Skip to main content

Az Úrnak mindegy

P. Borci

Az Úr Jézus ezt a pulpitust P. Kendének adta. Ő az én pásztorom. Van egy főpásztor. Ő Jézus. A főpásztor rendelt egy pásztort, egy földi pásztort és ez P. Kende. Nem kérdés, hogy ő  Isten választottja-e erre a helyre. Ő az én pásztorom. Ezért nagy tisztesség itt állni ennél a pulpitusnál.

 1 Sám 14:6  És monda Jonathán a szolgának, a ki az ô fegyverét hordozá: Jer, menjünk át ezeknek a körûlmetéletleneknek elôôrséhez, talán tenni fog az ùr érettünk valamit, mert az ùr elôtt nincs akadály, hogy sok vagy pedig kevés által szerezzen szabadulást.

Itt van ez a Jonatán - a srác jól gondolkozott. „Lássuk hát ha tesz értünk valamit az Úr." Mert neki mindegy, hogy sok vagy kevés által szerez szabadulást. Ez a Jonatán reggel odaáll a tükör elé és azt mondja: az Úr jól kibabrált velem, túlságosan magas vagyok, vagy széles, vagy nagyobb füleim vannak a kelletténél, vagy kisebbek. Vagy a legrosszabb: átlagos méretű füleim vannak. Nem vagyok több a másiknál. Nyilvánvaló, hogy nem tud használni az Úr. Nem tudom mennyiszer gondolkodtok így? Ez átlagos emberi gondolkodás: én csak egy átlagos ember vagyok, nem tudok úgy beszélni, mint P. Scibelli.

Mondok egy történetet. 1940-ben volt egy nagy evangéliumi ébredés Magyarországon, sok ember újjászületett akkor. Ez egy ember nevéhez fűződik. Valahogy így szól a történet: Volt egy srác, akit az Úr elhívott lelkipásztornak. Egyvalami hiányzott belőle ami kell egy lelkipásztorhoz: nem tudott beszélni. Nyökögni, dadogni szenzációsan tudott, de beszélni nem. Minden másból jó eredményei voltak, így elvégezte az iskolát. Egy irodában dolgozott aztán, ahol aktákat tologatott. Működött az evangélikus egyház gépezete és elküldték egy vidéki városba prédikálni. Nem csak őt, hanem mindenki mást vert a verejték, hogy na most mi lesz?! Mégis azt mondták: a hivatalból jött az utasítás, rajta van, anyja neve három példányban, meg kell lennie, majd utána kitalálunk valamit! Az engesztelésről prédikált, borzalmas volt a dolog. Nem baj. Elvitték a lelkészlakba. Lefeküdt, és mi történt: sűrű setét éjnek évadján, arra ébrednek, hogy sírás-rívás, kimennek, hogy nézzék mi történt? Az emberek nem tudtak aludni, mert rájöttek, hogy engesztelnivalójuk van a másikkal szemben. Mentek és éjszaka bekopogtak a haragosukhoz és mindenki békélt meg a másikkal.

Talán valamit akar Isten tenni általunk. Gondoltál erre? Hogy te lehetsz az az ember? Biztos úgy vagyunk, mint ez az ember, hogy: Uram én engedelmeskedek, lelkipásztor leszek ha akarod, de hogy lesz ez? AZ Úr azt mondja: a hogyanról nem neked kell gondoskodni, bízd csak rám! Vannak brilliáns ötleteim azzal kapcsolatban, hogy a hogyan hogy lesz.

Nem tudom mi van ezzel a sráccal, egy általános iskolás osztálytársam, Lampert Géza, Isten áldja meg, tizennégy évesen újjászületett. Megkerestem, hogy „Gézám, hogy van az hogy nem jössz velünk a kocsmába járni?" Ő elmondta hogyan. Aztán mikor megelégeltem az istenes beszédet, elmentem a kocsmába és kis idő múlva visszamentem hozzá és ő megint elmondta. Kérdéseim voltak és válaszolt. Azt gondolom, hogy ő az az ember akinek leginkább köszönhetem, hogy újjászülettem. Ha jól tudom ő most nincs Krisztusban. Nem jár az Úrral úgy értem. Mikor újjászülettem és elmentem, hogy elújságoltam rámcsapta az ajtót. Nincs semmi harag persze.

Gondold el, hogy lehet, hogy ez az drága ember közben úgy éli az életét, hogy soha nem tér vissza egy gyülekezethez, soha nem akar hallani az Úrról, aztán a mennybe kerül és vadidegen emberek, tudni fogják ki a Lampert Géza, majd odamennek és azt mondják: Géza, köszönjük! Én is mennyire hálás leszek neki! Nézi majd magát: mi ez? Túlságosan fényes vagyok. Lehet, most azt hiszi, a pokolba fog kerülni.

Hogy gondolsz magadra? Az az ember aki által újjászülettem, fogalmam sincs ki az. Olyan borzalmasan hosszú ideig prédikált, hogy tizennyolc évesen fájtak a lábaim és el akartam menni. Másfél órás utcai prédikáció. Hallgattuk. Aztán kihívott bennünket, hogy szülessünk újjonnan. Fél órás megtérő ima. Próbáld ki. Öt perces üzenetet talán meghallgatnak az emberek. Azt sem tudom ki volt ez az ember. Ha olvasod: köszönöm!

Istennek mindegy, hogy sok vagy kevés által szerez szabadulást. Mi annyira sokszor aggodalmaskodunk efelől. Hogy lesz a hogyan? Elmondanám nektek Gedeon történetét. Azt mondta az Úrnak: Uram, tudod nem vagyok alkalmas erre. Nem tudom hányan érzitek így, hogy nem vagytok alkalmasak. Remélem a történet végén megváltozik.

Összegyűlik harminckétezer ember a harcra. Az Úr azt mondja: Gedeon ez túl sok, még azt gondolnátok ,hogy ti magatok vittétek véghez. Mondd azt, hogy aki félelmes szívű, az menjen haza. Ki is hirdeti. És hazamennek huszonkétezren. El tudod képzelni Gedeont? „Uram mit csinálsz?" Volt egy ütőképes hadseregünk. Na jó egy kis stratégiával megoldható. Az Úr meg azt mondja: még ez is sok.

Menjetek le a folyópartra és aki úgy iszik mint egy kutya, az nem oké, aki állva lehajol az oké. Maradnak háromszázhatvanan. El tudod képzeni emberileg? Annyi volt az ellenség mint a sáskák. Nem látszódott a tábor vége.

A terv: semmi fegyvert nem visztek magatokkal. Brilliáns terv! Ha nincs nálunk fegyver talán nem lőnek le, azt hiszik megadjuk magunkat. Visztek magatokkal egy agyagedényt, meg egy fáklyát. Amikor odaértek, akkor összeütitek az agyagedényeket és azt kiáltjátok: Úrért és Gedeonért előre. Húha. Brilliáns. A legnagyobb stratégák is ezt csinálják, tanultam én erről.

Az Úr azt mondja: ha nem bízol a tervemben, akkor küldj el két kémet, hogy kihallgassák miről beszélnek az ellenség sátorában. Pogány hadvezérek, jó alaposan lerészegedve ott vannak és azt beszélik: olyan borzalmas álmom volt, azt álmodtam, hogy egy kenyércipó legurult a hegyről, nekiütközött az első sátornak és felborította, aztán az összes többit. Valaki azt mondta: nem más ez mint Gedeon, akit az Úr ránk küldött.

Istennek volt egy terve. Egy részeg hadvezér álmodni fog valamit. A részeg hadvezért az álmok irányítják ugye? Elkezdtek félni. Le fog gurulni a hegyről a cipó és agyonüt.

Hogyan lesz ez? Tudjátok mi mit csinálunk? Megítéljük magunkat. Pedig azt mondja Pál: még saját magamat sem ítélem. Az igen csekély dolog, hogy titőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól, aki ugyanis engem megítél az Úr. Van valami amit Pál mond: 1Kor 4:1-6.

Két dolog tarthat vissza:
egyik: a saját képességeim. Felejtsd el! Ez a történet nem Gedeon képességeiről szól. Ez az élet nem az én képességeimről szól. Az ember akiről prédikáltam. Az Úr nyilvánvalóan meg akarja mutatni, hogy keressünk valakit, egy nagyon gyenge edényt az összes közül, aki abszolút alkalmatlan. Annyira jól szituáltak ezek a Biblia Szólosok, nem találok egyet sem. Aztán talál valakit, ez megtörtént az én életemben, aki állandóan lerészegedett, kívülről az emberek azt mondják:

öcsém, ne mán', milyen egy keresztény ez? Mármint más keresztények megítélték. A szemem láttára az Úr csodálatos módon használta ezt az embert. Nagy dolgokat vitt végbe rajta keresztül, emberek megtértek. AZ én képességeim és az én igazságom. Pál azt mondja 1Kor 4-ben:

Semmi bűnt nem tudok magammal kapcsolatban. De nem ebben vagyok megigazulva.

Fil 3:7 a saját igazságom akadálya annak, hogy megismerjem az Urat. Járhatok ilyenbe: letettem a cigarettát, nem is piálok annyit ,nem csalom a feleségem egész jó keresztény vagyok. Mit szeretnél? Saját igazságosságot? Vagy az Úr tól való igazságosságot? Uram ma is nyomorultul elbuktam, de én nekem meg van a te igazságod. Zsid 10:14 egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket. Egy rajtam kívül álló dolog miatt - az Úr áldozata - tökéletesen szent vagyok, és egy örökkévalóságon keresztül. Az ÚR azt mondja: mindennel felruháztalak. Menj el ezzel az én erőmmel. Menj el ezzel az én erőmmel.

Gondoljátok ez más? Ez most más mint Gedeon idejében? Más mint Mózes idejében? Más mint Pál apostol idejében? Vagy más mint az evangélikus lelkész életében? Isten nem változott. Az emberek igen. Átmennek az életből az életbe és az Úr azt mondja: ott van egy edényem, választok egyet. Aztán ezt az edényt használom, csodálatosan. Ez az életünk. Istennek mindegy, hogy kevés vagy sok által szerezzen szabadulást.