Skip to main content

Az ítélet

„És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik..." (Zsid 9,27).

Ez az egyik legkomolyabb vers a Bibliában. Nagyon kellemetlen ezt olvasni vagy hallani. Ma azonban éppen erről a versről szeretnék beszélni. Az ember felől először is elrendeltetett az, hogy meghal, másodszor pedig elrendeltetett a halál utáni ítélet. Ha el tudnál menekülni a halál elől, amit Isten rendelt el felőled, akkor el tudnál menekülni az ítélet elől is, amit szintén Isten rendelt el. De ha az első rendelkezés teljesül, akkor a második is biztosan beteljesedik.

Mai témám az ítélet. Erről nyilván nem hallotok szívesen, mint ahogy én sem beszélek róla szívesen. De teljesen mindegy, hogy szívesen hallotok-e róla vagy sem, hogy szívesen beszélek-e róla, vagy sem - nincs más választásunk. Mivel a halál egészen bizonyosan eljön, az ítélet is egészen bizonyosan eljön. Amilyen biztos, hogy meg kell halnod, olyan biztos, hogy ítélet alá kerülsz. Csak ha meg tudnál menekülni a halál elől, akkor lenne lehetőséged arra, hogy megmenekülj az ítélet elől.

A Biblia nagyon sok tényről tájékoztat bennünket. Ezek a tények mindig megállnak, teljesen mindegy, hogy hiszel-e azokban, vagy sem. Egy tény nem szűnik meg a hitetlenséged miatt. A tény tény marad.

A Biblia beszél arról a tényről, hogy van Isten. E tényállás szempontjából egyáltalán nem játszik szerepet az, hogy hiszed-e ezt, vagy sem. Ahogyan az a tény, hogy van nap az égen, sem attól függ, hogy egy vak hiszi-e ezt, vagy sem.

A Biblia egy másik tényt is feltár előttünk: azt, hogy van bűn. Ez a tény is tény marad, függetlenül attól, hogy elhiszed-e, vagy sem.

A Biblia nemcsak úgy beszél Isten és a bűn létezéséről, mint két tényről, hanem további tényként rámutat, hogy létezik a halál is. A Biblia a halált gyakrabban emlegeti, mint ahogyan az különben az emberek között szokásos. Akár elhiszed, hogy van halál, akár nem - a halál eljön.

Végül a Biblia beszél még egy további tényről, amely a jövőben rejlik. És mivel a jövőre vonatkozik, sokan nem méltatják figyelemre. Ez a tény azonban - ahogyan a három eddig említett is - mégis fennáll: Van ítélet. Akár elhiszed, akár nem - az ítélet tény. Akár súlyos, akár enyhe a bűn, akár kulturált, akár brutális, akár jól mutat, akár csúnya a bűn, akár a nyilvánosság által elítélt, akár a nyilvánosság által elismert az ember, minden tett és minden ember kivétel nélkül Isten ítélőszéke elé kerül. Ez tény. Mindegy, hogy hiszel-e benne, vagy sem. Engedjétek meg, hogy ilyen egyenesen beszéljek. Nem akarok időt pazarolni arra, hogy bebizonyítsam azt, hogy létezik ítélet. Egy ténynek nincs szüksége bizonyításra. Van Isten, mert az Írás ezt mondja nekünk. Már a Biblia elején azt olvassuk, hogy van Isten. A Biblia egyetlen helyen sem igyekszik bebizonyítani, hogy hol és miért létezik Isten. Egy ténynek nincs szüksége bizonyításra. A Bibliának nem kell bebizonyítania, hogy bűnöket követtél el, mert hiszen elkövettél bűnöket. A Bibliának azt sem kell bebizonyítania, hogy meg kell halnod, mert hiszen meg kell halnod. Ugyanilyen kevéssé kell a Bibliának bebizonyítania azt, hogy létezik ítélet, mert az ítélet tény.

Kérdezlek téged, barátom - megoldódott már bűneid problémája? Talán hallottad már néhányszor az evangéliumot, de anélkül, hogy tisztáztad volna a bűn problémáját, vagy engedted volna, hogy megmentsenek téged. De meg kell mondanom neked, hogy az ítélet éppen olyan elkerülhetetlen, mint a halál. Nem tudhatod, hogy mikor halsz meg, és kerülsz ítélet alá. Ezért már ma el kellene rendezned a bűn problémáját, különben nagyon veszélyessé válik a dolog számodra. Sokan alábecsülik az ítéletet. Ha azonban mégsem foglalkozol ma bűneid problémájával, és nem engeded magadat már most megítélni, később könyörtelen lesz hozzád az ítélet. Ha még nem oldódott meg bűneid problémája, akkor azt tanácsolom neked, hogy ne egyél és ne aludj addig, míg napvilágra nem kerültek azok. Ez nem tűr halasztást. Rendezd el ezt a problémát még ma; ha eljön az ítélet, már nem lesz rá időd.

 Mi következik az ítélet után?

 A Biblia nemcsak az ítéletről világosít fel bennünket, hanem arról is, hogy mi következik az ítélet után. Az Úr „bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától" (2Tesz 1,8-9). A Biblia azt mondja nekünk, hogy Isten szereti a világot. Ez igaz. De a pokol tüze, amelyről a Biblia beszél, éppen olyan valóság. A legnagyobb veszélyben vagy, amíg nem fogadod el a bűnbocsánat kegyelmét, mert egyetlen hitetlen ember sem kerülheti el azt a sorsot, hogy az Úrtól távol legyen, és örökre elvesszen.

 Lehet-e kifogásokat felhozni az ítéletkor?

 Néhányan talán azt gondolják, hogy egy napon Isten ítélőszéke előtt azt mondhatják: „Istenem, nem küldhetsz a pokolba azért, mert nem értettem az evangéliumot és a prédikációkat." Barátom, elmondom neked, hogy Isten már előre gondoskodott a válaszról, hogy ne hozhasd fel ezt a kifogást.

Hallgasd: „A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására; ámde itt nagyobb van Jónásnál!" (Mt 12,41). Az Úr itt az ítéletről beszél. Neki, magának kell elítélnie az embereket az ítélet napján? Erre egyáltalán nem lesz szükség. Istennek nem kell tennie semmit; Ninive lakói fogják elítélni a hitetleneket.

Ninive városa nagyon nagy és ismert volt. A városban minden ember bűnös volt (Jón 1,2). Egy napon Isten elküldte oda Jónás prófétát, hogy hirdesse ki, a város negyven nap múlva elpusztul. Akkor Ninive lakói hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és mindannyian, nagyok és kicsik, zsákruhát öltöttek a bűnbánat jeléül (Jón 3,4-5). Amikor pedig Isten látta cselekedetüket, hogyan tértek meg gonosz útjaikról, megbánta azt a veszedelmet, amit hirdetett felőlük, és nem tette meg (Jón 3,10). Így nyerte el ez a város a bűnbocsánat kegyelmét. Azért idézte fel az Úr ezt az eseményt, hogy bebizonyítsa, Ninive lakói fogják megítélni a világot.

Ninive lakói már Jónás szavainak hallatára megbánták bűneiket. „Ámde itt nagyobb van Jónásnál!" Ma az embereknek ott vannak Isten Fiának szavai. Ki az manapság, aki még nem olvasott a Bibliából? Ki az, aki nem olvasta legalább a János evangéliumát? Kifogás lehetne, ha azt mondod, hogy még sohasem hallottad, hogy Isten Fia meghalt érted. De ha hallottad, nem menekülhetsz meg az ítélettől. Az ítélet napján azt fogják mondani Ninive lakói: „Mi megbántuk a bűneinket, amikor hallottuk Jónás prédikációját. Ti pedig Isten Fiának evangéliumát hallottátok, és mégsem akartátok megbánni bűneiteket. Azt várjátok, hogy mentséget találtok az ítéletkor?"

Néhányan talán azt akarják majd felhozni mentségül, hogy Jónás valóban elment Ninive városába, és prédikált ott, s ezért volt lehetőségük az ottani embereknek bűnbánatot tartani. „De én vidéken lakom, nekem senki sem prédikálta az evangéliumot. Mégsem ítélhet el Isten egy olyan embert, mint én!" (Akkoriban még nem jutott el az evangélium Kína minden kis helységébe és falujába - A kiadó megjegyzése). Isten azonban még egy eseményt említ, hogy ezek az emberek is befogják a szájukat: „Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, mert ő eljött a fold végső határairól, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; ámde itt nagyobb van Salamonnál!" (Mt 12,42). Ez a királynő Sába, a mai Etiópia királynője volt (1Kir 10,1; 2Krón 9,1). Eljött a „föld végső határairól", hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. A mi Úr Jézusunk sokkal nagyobb Salamonnál; az Ő beszéde sokkal bölcsebb Salamonénál. Ő az örök életről és az örök halálról beszél. Ez a királynő a föld végső határairól jött el, hogy hallja Salamon bölcsességét. Te csak húsz vagy száz kilométerre laksz a várostól. Nem tudtál volna elmenni legalább egyszer egy evangéliumi összejövetelre? Ezért tud elítélni téged a királynő. Nagyobb az otthonod és a gyülekezeti terem közötti távolság, mint az a távolság, amit a királynő megtett? A meg nem mentett emberek közül így egy sem hozhat fel az ítéletkor kifogást.

 Ki menekülhet meg az ítélettől?

Néhányan talán azt gondolják, hogy valahogyan meg tudnak menekülni az ítélettől. Felmerülnek olykor ilyen balga gondolatok. Valaki talán azt gondolja, hogy a halál után elbújhat valahol a holtak birodalmában. Meg kell azonban mondanom neked, hogy ez semmit sem használ. Halld, hogy mit szól ehhez Isten Igéje: „Ha a holtak hazájába hatolnak be, onnan is kiragadja őket a kezem"

(Ám 9,2; vö. Zsolt 139,8). Azt hiszed, hogy bezárhatod a holtak birodalma kapuját, és eláshatod magad lent a mélyben. Isten azonban fel fog onnan hozni téged.

Néhány tudós és pilóta talán azt gondolja, hogy fel tudnak emelkedni az égbe, ha eljön az ítélet. De ez is lehetetlen lesz, mert halljad: „Ha az égbe mennek föl, onnan is lehozom őket" (Ám 9,2). Ha nagy fáradság árán felemelkedtél, Ő nagyon egyszerűen ismét le tud onnan hozni téged.

Mások talán úgy gondolják, hogy el tudnak bújni az erdő sűrűjében. Erre ezt mondja Isten Igéje: „Ha a Karmel tetején bújnak el, ott is felkutatom, és megragadom őket" (Ám 9,3). Ismét mások úgy gondolják, hogy ha a holtak birodalmához, az éghez és az erdőhöz vezető utak le vannak zárva, akkor elbújhatnak a tenger mélyén. Isten azonban ezt mondja: „Ha a tenger mélyén rejtőznek el szemem elől, ott is parancsolok, és megmarja őket a kígyó" (Ám 9,3). A felsorolt igeversek csak képek, amelyeket Isten akar a szemünk elé állítani. Lehet, hogy emberek keze elől el tudsz menekülni úgy, hogy elrejtőzöl a holtak birodalmában, az égben, az erdőben vagy a tenger fenekén; de Isten keze elől nem tudsz elmenekülni. A Biblia kijelentése szerint az ítélettől lehetetlen megmenekülni.

 Milyen lesz az ítélet?

„Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek bennetek történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban! Sőt mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek: Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz levettetni! Mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, megmaradt volna a mai napig. Sőt mondom nektek, Sodoma földjének elviselhetőbb dolga lesz az ítélet napján, mint neked" (Mt 11,21-24). Barátaim, ha ma még vétkeztek, a világnak éltek, és a saját örömeteket keresitek, számolnotok kell az ítélettel. Nemcsak a halál elkerülhetetlen, hanem az ítélet is az. Az ítélet éppen olyan bizonyosan bekövetkezik, mint a halál.

Azt mondom Sanghaj népének: Úgy fogtok járni, mint Tírusz és Szidón lakói. Tírusz és Szidón virágzó, tekintélyes városok voltak, ma azonban olyan helyek, ahol a halászhálókat szárítják. Sodoma és Gomora városa gonoszsága miatt tűz és kénkő által pusztult el, amelyet Isten bocsátott rájuk az égből. Néhány évvel ezelőtt ott, ahol korábban ezek a városok álltak, olyan ókori maradványokat találtak, amelyeket kén borított. - A sodomaiak, tírusziak és szidóniak földjének mégis elviselhetőbb dolga lesz az ítélet napján, mint Sanghaj lakóinak. Még lenne mentségetek, ha az Úr mostanáig még nem született volna meg, ha Isten Fia nem halt volna még meg az emberek bűnéért, és az emberek semmit sem tudnának a bűnről és az ítéletről. Ma azonban hallottátok, hogy Isten Fia meghalt értetek. Sírok értetek, ha még mindig nem ismertétek be bűneiteket, mert az elkövetkezendő ítélet nagyon súlyos. A világnak, neked magadnak és a világ örömének vége lesz, de nem az ítélettel.

 Hogyan lehet megmenekülni az ítélettől?

Ha meg akarunk menekülni az ítélettől, akkor először is meg kell kérdeznünk magunkat, hogy miért kell megítéltetnünk. Hogy miért? Mindenkinek meg kell ítéltetnie, mert mindannyian vétkeztünk. Ha meg tudnál szabadulni a bűntől, akkor meg tudnál menekülni az ítélettől is.

Az „ítélet" szava a görög nyelvben ugyanaz a szó, mint az „igazságosság" és az „elítélés, büntetés" szava. Ezért az „azután pedig ítélet" úgy is fordítható, hogy „azután pedig a büntetés". Senki sem bűntelen. Ha az emberek nem lennének bűnösek, akkor felesleges lenne a gyülekezeti termünk, én pedig foglalkozhatnék valami mással. Akkor nem kellene prédikálnom. Akkor nem kellene keresztyénnek sem lennem, elégethetném a Bibliát, és mindent megengedhetnék magamnak, amit csak tenni akarok. - De szükségem van a Megváltóra, mert a bűn tény. Tudom, hogy Isten Fia bűneimért vérét ontotta, és megváltott engem. Tudom, hogy az ítélet többé nem probléma számunkra, amint elnyertük bűneink bocsánatát. A megoldás az isteni megmentés.

Hogyan ment ki Isten bennünket a bűnből? Bűnösök vagyunk, és meg kell ítéltetnünk. A Biblia azonban azt mondja nekünk, hogy Isten Fia meghalt értünk. Isten Fia meghalt értem! Ez a mondat olyan édes a számban! Szebben hangzik fülemnek, mint a legszebb zene, és jót tesz a szívemnek.

Isten Fia a mi bűneinkért halt meg a kereszten. Értünk hordozta el a büntetést. Ezáltal ment meg és szabadít meg minket. Ez az evangélium. Nem rossz hírt hozok nektek, bár a halált és az ítéletet festem a szemetek elé. Azért mutattam meg nektek először az ítéletet, mert tudatni akarom veletek, hogy szükségetek van egy Szabadítóra, aki magára veszi a bűneiteket. Itt szeretnék elmondani nektek egy történetet: Volt két testvér az amerikai polgárháború alatt, akik közül az egyik az Államok északi részén, a másik a déli részén lakott. Mindkettőt behívta kormánya a hadseregbe. Egyszer a déli államok hadserege vereséget szenvedett, és sok katonáját foglyul ejtették. Az idősebb testvér akkoriban a foglyok egyik csoportját őrizte. Amikor látta, hogy öccse ott van a foglyok között, várt, amíg leszállt az éj, levette az egyenruháját, és odaadta azt az öccsének, hogy az el tudjon menekülni. Felvette öccse ruháit, és másnap kivégezték. Bár ezt követően megállapították, hogy a fiatalabb fivért nem végezték ki, már nem tudták elfogni őt. A bátyja már meghalt érte. Senki sem halhat meg kétszer. Annak a képét látjuk itt, ami a kereszten történt - bár csak gyenge képet.

Félreértés, ha azt hisszük, az Úr Jézus azért jött, hogy szociális művet hozzon létre, hirdesse a minden ember felé forduló szeretetet és az egyenjogúságot, vagy hogy csupán példaképül szolgáljon nekünk, embereknek. Legalább százszor olvastam el az Újszövetséget, és ezt a kijelentést nem találtam benne. Nem ez az evangélium, az örömhír. Nem, ezek rossz hírek, amelyek az ördögtől és a pokolból jönnek. A Biblia azt mondja nekünk, hogy Jézust miattunk végezték ki, és értünk halt meg. Az Úr így kiáltott a kereszten: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Istennek éppen abban a pillanatban kellett elhagynia Őt, mégpedig csak azért, mert Ő magára vette a bűneinket. A Fiú elhagyta Istent, és lejött a mennyből, hogy mi ismét oda járulhassunk Istenhez. Szegénnyé lett, hogy mi gazdagok lehessünk. Lejött a földre, hogy megváltson bennünket a bűntől. Magára vette a bűneinket, hogy mi szabadok legyünk a bűntől. Elítélték értünk, hogy mindenki, aki hisz Őbenne, megmeneküljön az ítélettől. Barátaim, gyakran halljátok a „kereszt" szót, ha az evangéliumról hallotok. A „kereszt" szó nem jelent mást, mint azt, hogy az Úr Jézust helyettünk ítélték el és büntették meg.

Még egy történetet szeretnék elmondani nektek: Mielőtt Észak-Amerikát egészen felfedezték volna, a legtöbb telepes a keleti parton lakott. Amikor felröppent az a hír, hogy San Franciscóban sok aranyat találtak, egy házaspár eladta minden vagyonát, és oda akart költözni. Először a férj vágott neki az útnak, a feleség pedig egy évvel később megkapta a jó hírt, hogy férje aranyat talált. Erre az asszony is hajóra szállt, és vidáman útra kelt fiával San Francisco felé. Egy napon az asszony zajt hallott a hajón. Azt gondolta, hogy tengeri rablók támadtak rájuk, bezárta az ajtót, és a kabinjában maradt. Egy idő múlva azonban füstszagot érzett. Kinyitotta az ajtót, és megállapította, hogy tűz ütött ki a hajón. Gyorsan karjára vette a fiát, és a fedélzetre sietett. De már minden mentőcsónak megtelt, és leengedték azokat a vízre. Az asszony sírva könyörgött még egy helyért. Végül megengedték, hogy még egy személy beszálljon a csónakba. A fiút mentsék meg, és az anyát hagyják meghalni, vagy fordítva? A kettő közül az egyiknek meg kellett halnia, hogy a másik élhessen. Végül az anya odaadta az egyik útitársnak a férje címét, hogy az el tudja vinni a fiút az apjához. Azután azt mondta a fiának: „Fiam, ha meglátod apádat, mondd meg neki, hogy anyád meghalt érted a tűzben és a vízben, hogy te megláthassad őt!" Barátaim, ez csak szegényes képe annak a halálnak, amelyet az Úr halt értünk. Hadd mondja ma nekünk az Úr: „Bűnös, meghaltam érted a kereszten, hogy láthasd az Atyát. Meghaltam, hogy te élhess. Hidd ezt el nekem!"

Ma csupán azt kívánom megmutatni nektek, hogy halál és ítélet vár ránk. Isten azonban szeret minket. Szabadulást készített a számunkra. Fia már meghalt értünk. Barátaim, fogadjátok el ma Jézus Krisztust, mint Szabadítótokat. „Aki hisz Őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében" (Jn 3,18). Ezt nem én mondom, hanem Isten, az Úr Jézus.

„Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én Igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életre" (Jn 5,24). Ahogyan ez a vers mutatja, mindaz, aki hisz, először is örök életet nyer, másodszor nem megy az ítéletre, és harmadszor átment a halálból az életre.

Barátom! Nem hiszel még Isten Fiában? Akkor fogadd el Őt most, mint Szabadítódat.

Elmentem egyszer egy haldoklóhoz. Akkoriban egy községben prédikáltam, és valaki azt mondta nekem, hogy van ott egy orvos, aki haldoklik, és vigyem el neki az evangéliumot. Így elmentem hozzá. Az orvos tudott egy kicsit a keresztyén hitről, és azt mondta nekem: „Hallottam Jézusról, de nem akartam hinni benne. Orvos vagyok; világos számomra, hogy most meg kell halnom. Katonaorvos voltam, és sok bűnt követtem el. Bánom azokat, de nem látok kiutat. Nyugtalanság van bennem. A halál után nem tudok majd Isten szemébe nézni." Erre felolvastam neki a János 5,24*-et. Ez által az Ige által az orvos felismerte, hogy Isten az életét akarja adni az embernek. Amint egy ember hisz, elnyeri az örök életet, nem megy az ítéletre, és átment a halálból az életre. Amikor elmentem, a betegen szemmel látható volt a változás. Amikor jöttem, sírt, de amikor elbúcsúztam, megszorította a kezemet, és köszönetet mondott. Biztos vagyok benne, hogy később viszont fogom látni őt Istennél. Te mégse várj az utolsó pillanatig, az utolsó lehetőségig. Mondd ki még ma: „Istenem, befogadom a Te Fiadat!" Bűnösök, higgyetek Istenben! A Fia értetek halt meg, helyettetek ment ítéletre.

*Jn. 5.24 Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.

 (Részlet Watchman Nee: Megtalálni az Életet c. könyvéből)